Nos, ez egy újabb érdekes, és sikerrel kecsegtető projektnek tűnik. Megmondom őszintén, bár vettem egy zacskó vetőmagot korábban, most nem magamtól jutott eszembe, hogy kipróbáljam – hálás köszönet az ötletért még egyszer Gyöngyinek :)

A dolog nálam palántázással kezdődött; hogy húsvétra találó díszt készítsek az ünnepi asztalra, de ennyi nem volt elég.    Szépen megnőttek a kis díszek, így utána jártam kicsit ennek a dolognak. A retek kiváló elő (és utó) vetemény; igazából nem is szükséges palántázni – márciustól, ha szép az idő és meleg van, szabadföldbe, így balkonládába is vethető. Múlt héten el is vetettem egy ládányit, hogy meglássuk, működik-e :)
Hónapos vajretekre esett a választásom. A magokat a felásott, fellazított földbe, 3 cm mélyre, egymástól 6 cm-re szórtam el, betemettem, majd meglocsoltam. A magok pár nap alatt kikeltek odabent, kint ehhez egy hétre volt szükség: 
A neve is elárulja, hogy viszonylag rövid tenyészidővel számolhatunk. 30-50 nappal a magok elvetése után már szüretelhetünk is! Így legyen. 

A benti palántákon tapasztaltam ezt a nagyon gyors fejlődést. A sziklevelek közt már egy hét elteltével növekedni kezdtek a levelek – ezek formájukban jelentősen eltérnek, és kissé szőrösek is. Szép nyárias időnk volt, így az ágyásban felástam egy kis helyet nekik, és kezdődhetett is a húsvéti tojások feltörése: 

Szépen sorban elültetgettem őket egymástól kellő távolságra, és várakozom. Ha a lombozat kész, és a hőmérséklet is 15-20 fok közé esik, megkezdődik a gumók fejlesztése is, amihez kedvezni fog az áprilisi napsütés. Jogosan merült fel a kérdés, hogy honnan lehet tudni, ha beérett a retek – biztosat még nem állíthatok, de úgy sejtem, a gumók teteje láthatóvá válik majd kissé :) meglátjuk!  

Mindenesetre most nincsen más dolgunk, mint rendszeresen locsolni; de kerülni a pangó vizet.

Mire leteremnek, kis földmunka és megfelelő trágyázás után a helyükre ki is kerülhetnek májusban az előnevelt palánták. És milyen szuper; ha mindez még nem lenne elég, a retek másodvetésre is kiváló. Augusztus végén, szeptember elején a kiürült ládákba ismét elvethető, így még ősszel szüretelhetünk egy kört.  

Hölgyeim és uraim, végre hivatalos; az időkép is áldását adta a tavasz közeledtére: 

Húsvétra tehát megérkezik, amit már magunk is érzünk a zsigereinkben. De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy lassan végre itt az ideje hivatalosan is, hogy birtokba vegyük az erkélyeket, balkonokat és teraszokat :) elő lehet szedni az elpakolt bútorokat, eszközöket a pincéből, garázsból – már aki elpakolja őket, ugye.. Mi már évek óta elől hagyunk mindent, mert télire sajnos hely szűkében vagyunk, így alaposan rájuk fér a tavaszi optikai tuning: 

Természetesen az ápolás nem csak az esztétika miatt fontos; ha nem szeretnénk kétévente lecserélni a teljes (fa) bútorzatot, mindenképpen foglalkoznunk kell a kérdéskörrel. Egyrészről az erős nyári UV is megeszi őket, de persze a téli csapadék és fagy sem tesz jót – elő a csiszolópapírral és az ecsetekkel; jöhet a móka!
Ha nincsen fedésünk, mindenképpen csapadékmentes, legalább 10-12 fokos időjárást várjunk ki türelmesen, hogy a pácunk/festékünk meg tudjon száradni. Mindenképpen olvassuk el a gyártó utasításait, és annak megfelelően járjunk el.

Első lépés a csiszolás. Elég unalmas fizikai munka, de ha szép az idő, tulajdonképpen még jól is eshet ez a kis mozgás. Végezhetjük manuálisan csiszolópapírral, de akár csiszológépet is használhatunk. Ha nem rendelkezünk ilyennel, vagy csak ritkán használjuk, nagy barkácsáruházak (is) biztosítanak lehetőséget az 1-2 napos bérlésre, érdemes élni a lehetőséggel.
Alaposan csiszoljuk át a felületeket, hogy az új védőréteg be tudjon ivódni a fába. Mi nem szoktuk teljesen eltávolítani az előző rétegeket, mert szeretjük a rusztikus hatást, és kicsit sem bánjuk, ha nem egyenletes színű a festés – de ez ízlés dolga :)

Ha megvagyunk, akkor alaposan portalanítsuk le a felületet, mielőtt nekilátnánk az érdemi munkának. Ezt a lépést mindenképpen érdemes alaposan elvégezni, mert a poros felületre nem lehet szépen festeni, ráadásul az ecsettel összeszedjük a port, és a festékbe is belekeverjük.

Jöhet a festés! Minden lazúrhoz, festékhez, páchoz vagy lakkhoz más ecsetet vagy hengert javasolnak. Érdemes az erre vonatkozó gyártói utasításokat is megfogadni, elvégre is értenek hozzá. Nekünk bejött a kishengeres festés, sokkal egyenletesebben lehet felhordani a festéket, és gyorsabban is halad a munka. 
Ki kell várni a javasolt száradási időt, majd még legalább egy réteggel dolgozzuk át a szebb eredmény, és tartósabb bútor érdekében! Ennyi. Ég, és föld, nem?  

A kinti téli tárolás miatt mi ősszel is általában festünk egyet, ha szabadidőnk engedi, de persze nem mondom, hogy néha nem maradt ki ;) 

Ja, és ki mondta, hogy csak a bútorok igényelnek törődést?! Meg lehet dolgozni a megfáradt madáretetőket is :) 

Idén végre kicsivel több időnk van, hogy várjuk a nyulat, készüljünk a tavaszra, élvezzük a szép időt és az életet. Se terasztúrás, se fürdőátalakítás :) el se hiszem! Tavaly sem bírtam azért magammal, egy fő (betervezett) locsolóm (unokabátyám, akinek ezúton is köszönöm, hogy jött) számára különleges húsvéti tojással készültem: http://balkongaz.reblog.hu/alternativ-himes-tojas-balkongaz-modra 

A projekt sikeresnek bizonyult, így idén már tudatosabban gyűjtögettem. Hat tojást mentettem; a tetejüket késsel vágtam le, a tartalmat elfogyasztottuk, a héjakat kimostam, megszárítottam és félretettem egy dobozba a többi kinccsel együtt a palántaneveléshez. Majdnem meg is feledkeztem róluk, de ma a nagy húsvéti transzfertechnikázás közben bevillant - uff, palántáznom is kellene az ünnep tisztességére. Elővettem a tojásokat és a magokat, lapozgattam köztük és tanakodtam, mi legyen :) retek lett. 

A héjakat megtöltöttem hàromnegyedig jóminőségű palántafölddel, és meglocsoltam.  

Ezt követően bepottyantottam a magokat:  

Feltöltöttem földdel a tojásokat, alaposan belocsoltam. A sztárfotó elkészítése után frissen tartó fóliát tettem rájuk - remélem, hogy a hét végére már kihajtanak, hogy az ünnepi asztalunkat díszítsék :)  

Sok sonkát, kevés locsolót mindenkinek!

Ez az ötlet sem újkeletű, viszont teljesen fenntartható - így mindenképpen szentelhetünk egy teljes bejegyzést rá - a gyümölcsleves vagy tejesdobozoból átalakított, újrahasznosított keltetőre.  

A kialakítás nem igényel túl nagy fifikát vagy kézügyességet, de az biztos, hogy egy élesebb sniccerrel sokkal szebben vágtam volna :) Alaposan kimostam a dobozt (még eredeti állapotában), majd az oldalára fektettem a kupakkal felfelé, és nekiestem a kaszabolásnak. Használható olló is természetesen, a lényeg, hogy vágjunk rá lukat:  

Igyekezzünk a vágás közben nem megsérteni az átellenes oldal vízhatlan bevonatát, bár ha tálcára helyezzük később, akár ki is lyukaszthatjuk - én inkább ésszel locsolok, de maradjon tiszta az asztal.
Ha készen vagyunk a vágással, töltsük meg a dobozt jó minőségű palántafölddel. Permetezzük, locsoljuk alaposan, majd jöhetnek a magok! 

Az én dobozom egy izgalmas háziversenynek ad majd otthont; szívesen fogadom a téteket :) saját, őszi szüretelésű bazsalikom magjaim fognak vetélkedni benne bolti, és ajándékba kapott, külföldi "sweet basil" bazsalikom magokkal. 
Ennek megfelelően 3 külön sorba szórtam el őket, és győzzön a jobbik! Nagyon bízom a saját termésemben, de természetesen ér ellenem fogadni - csak fölösleges ;)

Amint minden mag a helyére került, fél cm palántafölddel takartam be az egészet, és alaposan megpermeteztem. Természetesen készítettem jelölőket is, hogy követni tudjam a futamot (uzsonnás zacskó kötöző drótot és alkoholos filcet találtam).  Miután kigyönyörködtem magam az újabb filléres alkotásban, frissentartó fóliával takartam le, hogy párás környezetet biztosítsak a csírázáshoz. 

Az első kép forrásáért, több újrahasznosítható ötletért látogass el Pinterest oldalamra; (a többi kép mind saját): https://www.pinterest.com/BalkonGaz/%C3%BAjrahasznos%C3%ADt%C3%A1s-kert/

Mint ígértem, sorra vesszük március tisztességére a legegyszerűbb, leghatékonyabb és leginkább költségkímélő palántázási módszereket. Ennek tükrében jöjjön is egy nagyon kézenfekvő módszer, amit már többször magam is alkalmaztam: az elviteles doboz.

Elsősorban bazsalikomok esetében szoktam használni, de minden olyan növény keltetésére alkalmas, aminek apró magjai vannak, mint akár a metélő petrezselyem, vagy metélőhagyma is. Ezeket a növénykéket majd ha kicsit megerősödnek, szét kell ültetnünk cserepekbe, vagy akár mehetnek egyenesen a kertbe is.
Olyan dobozt válasszunk, aminek a teteje átlátszó, és a peremének a magassága minimum 5 cm. Lukasszuk ki a tetőt sok helyen, és alaposan mossuk el a dobozzal együtt.
Töltsük fel palántafölddel, és alaposan permetezzük be. Ha megvagyunk, szórjuk bele a magokat, a gyártó utasításai szerinti földmennyiséggel fedjük be azokat, és permetezzük meg alaposan vízzel. Én idén a tavaly betakarított bazsalikom magjaimat helyezem az inkubátor dobozba: 

Ha a művelettel megvagyunk, tegyük rá a dobozra a tetejét, hogy állandóan párás környezetet biztosítsunk a magok kikeléséhez. Én naponta kétszer (reggel és este) permetezem, szellőztetem és vizsgálom a magokat; hamar látszani fog az eredmény (egy tavalyi doboz):