Már kilencedik napja tombol a meteorológiai tavasz. Kihangsúlyoznám, hogy meteorológiai :) de érezzük, nem? Bár a március az első tavaszi hónap, csillagászatilag csak 21-én kezdődik majd, így a jó időre kicsit még várnunk kell. Ugyan a kikelet hava változékonynak, csapadékosnak és frontokkal tarkítottnak ígérkezik, a hobbikertészeket ez ne rettentse el – most jött el az egész év megalapozásának az ideje, ráadásul szép hosszú hétvégének nézünk elébe.

Sok a teendő; kezdjük a földek előkészítésével és trágyázásával, a magok keltetésével, palánták nevelgetésével, hidegtűrők ültetésén és duggatásán át egészen a szükséges támrendszerek felépítéséig. Nem volt túl kemény telünk, így már hamar megjelennek a gyomok is a cserepekben. Próbáljuk ezeket minél korábban kiszedegetni, annál könnyebb dolgunk lesz később.

A szívósabb virágfajtákkal lehet már balkonládában is próbálkozni, sokban javít a hangulatunkon- bár ez valahogy nekem mindig a végére marad. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy fontos az akcióterv készítése; biztosan sok apróság kimarad, vagy felkerül még a listára, de sok fölösleges munkától megkímélhetjük magunkat.
Elhoztam az én kis „to do” listámat Nektek erre a hónapra is:  
 
Ha valaki szeretné megkaparintani a szerkeszthető változatot, továbbra sincs más tennivalója, mint jelzi ezt e-mailben (vagy a facebookon privát üzenetben) és küldöm ingyen és bérmentve :)

A március már el is kezdődött, tehát serényen nekiláthatunk a palántázásnak. Korábban már értekeztem a konyhakerti előkészületekről, illetve sok újrahasznosítható palántanevelőről is írtam – eben a hónapban azonban szépen sorra veszünk néhányat, hogy első kézből tapasztalhassuk meg előnyeiket és hátrányaikat is. Az első delikvensünk a dehidratált tőzegtabletta lesz.  

Ezeket a szárított, préselt palántázó eszközöket bevallom, én idén használom először. Ami elsőre szembetűnik, hogy majdnem kétszer annyiba kerül, mint a klasszikus lebomló papírcserép, és méretében is kisebb (4 cm átmérőjű, de pont passzol a tálcámba). Az ár azonban ne rettentsen el senkit, vizsgáljuk csak meg alaposabban; az az előnye megvan, hogy külön palántaföldet már nem szükséges vásárolni hozzá.  

Egy letakarható, áttetsző tetejű palántázó házacska vagy tálca viszont kelleni fog ugyan, de mivel nem kell földet lapátolni, nem kell a magültetés művelet után takarítanunk sem, így kisgyerekkel is végtelenül egyszerű használni, ráadásul sok időt megspórolhatunk – plusz egészen szórakoztató is :)

Helyezzük a kapszulát egy tányérba vagy virágalátétbe. Felül legyen az az oldala, amin közepén találunk egy pici lyukat, oda kerül majd a mag. Nem volt a csomaghoz piktogram vagy leírás, így én még szárazon rábiggyesztettem, majd alaposan meglocsoltam.  
Ahogyan a kapszula megszívja magát, megnő a térfogata, és szépen körülöleli a magot. Az átmérője egy vékony papírcsíknak köszönhetően nem változik, csak a magassága – kb. négy-ötszörösre nő meg. Kell neki néhány perc, de ha megszívta magát, át is helyezhetjük a palántázó tálcára.  
Én reggel és este permetezővel tartom szinten a nedvességet, sokkal könnyebb, mint locsolgatni. A hagyományos műanyagpoharas vagy cserepes keltetőkhöz képest viszont kicsit jobban kell ügyelni a megfelelő szellőztetésre. Sajnos a legnagyobb figyelem mellet is előfordul, hogy penészedésnek indul az ültető közegünk, de tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezt elkerüljük: lehetőség szerint ne érjenek össze a papír kapsznik, szellőztessük a dobozt rendszeresen, majd ahogy erősödnek a palántáink, le is mondhatunk a takarásról egy idő után.   A penészedés, ha pechünk van, megtámadhatja a növényeket is, és kárba megy a munkánk.
Kaphatóak olyan papírtálcák is, amelyeket egyben szükséges a dobozba helyezni – én egy ilyennel futottam rá a penészre – a végén már hígított ecetes vattával törölgettem a széleket, de sokat sajnos nem lehetett tenni.

A papírcseréphez hasonlóan szerintem egyszerű a dehidratált tőzegtabletta használata, mert ha szépen megerősödik a palántánk, csak meg kell fognunk az egészet, és be kell ültetni a cserépbe a tőzeg közeggel együtt, így minimális az esély arra, hogy megsértsük a növényke gyökereit.

Ebben az esetben mindig alaposan vizsgáljuk meg a vetőmagot; csak az erős és egészséges darabokat használjuk, ne pazaroljuk a satnya darabokra az értékes helyet és a drága kapszulát.   Bár még csak keltetés alatt vannak az első kísérleti példányok, de szerintem a kapszula egy jó megoldás :)

Egy szelet tavasz

Annyira hiányzik már a tavaszi napsütés, mint a MuzsikaTV hőseinek a légkondi.. Alig várom, hogy végre hosszabbodjanak a nappalok, és ne kelljen 8 réteg ruhába öltözni. Ezen a szokásos várakozással teli kínlódáson a tavaszi hagymások át szoktak lendíteni, de most ősszel valahogy annyira összejöttek a teendőim, hogy nem jutott rájuk időm. Már nagyon bánom a dolgot, mert most bizony hiányoznak azok az ismerős színek és illatok, amik mindig a tél végét szokták jelenteni.

Hajtatásra több módszert is kipróbáltam, több kevesebb sikerrel. Nagyon lelkesen olvastam a neten, és csillogó szemekkel készítettem a színes papírsüvegeket - de rájöttem, a lelkesedés nem mindig elég. Az eredmény inkább a hagymák minőségétől és a hűmérséklettől függ, nem is annyira rajtunk. Ha jó minőségű, minél nagyobb hagymákat választunk, néhány szabályt betartásával, nagy valószínűséggel szép virágaink lesznek. Nálam az alanyok jácintok és crocusok voltak, de megkockáztatom, hogy amarylissel is működhet a módszer.
A hagymákat ősz végén szoktam vásárolni, és pár hetes hideg kezelésnek vetem alá. Nem szabad megfagyasztani, kb. 5-8 fokon kell tárolni őket. Ideális lehet erre a hűtő, de akár egy pince vagy tároló helyiség is tökéletesen megfelel a célnak, ha elég hűvös van.

Ha letelt az idő, kezdődhet is a móka. Választanunk kell hajtató edényt a hagymáink számára. Én klasszikus beszűkülő nyakú üveg hajtatót vettem a neten, de pohárral, vázával, hosszúkás szószos vagy olivabogyós üveggel, (lásd a képen) esetleg mélyebb üvegtállal is működhet a dolog. Minél nagyobb a hajtató edény, annál jobb. A klasszikus megoldásnál nincs is más dolgunk, mint az edényt megtölteni vízzel, és a hagymát a gyökeres felével lefelé bele helyezni. Vigyázat, ha a hagyma beleér, valószínű, hogy bele fog rohadni. 

Tapasztalatból mondom, erre oda kell figyelni, mert az eredmény úgy nem egy illatos tavaszi virág lesz. Másrészről ha nagyon messze van a hagyma alja a víztől, akkor pedig nem biztos, hogy elindul a folyamat, úgy sem lesz belőle semmi. Melyik ujjamba harapjak?

Ha mégis alternatív megoldást választunk, és az edény nyaka szélesebb, mint a hagyma, meg kell akadályozni a közvetlenül vízzel való érintkezést. Ezt tehetjük kavicsokkal, vagy színes nagy üveggyöngyökkel is, a lényeg, hogy ezen álljon meg a virághagyma, és úgy töltsük fel vízzel az edényt. Ha köveket használunk, alaposan mossuk le, égessük ki, ecetezzük át, majd alaposan mossuk le ismét a köveket – az algásodás is megehetősen rontja az összképet, és nem is illatos :)
Ha hagymák a helyükre kerültek, megint hűvösön pihentetés következik, 8-10 fok az ideális. Próbáltam ezt a lépést a konyhaablakban is, kivitelezni kb. 18 fokon, de az eredmény törpe, besült jácint lett. Legalább volt illata, de vizuálisan nem lehetett vele büszkélkedni. Ami fontos: a hűvösön kívül sötétre is szüksége lesz a növénynek. Én a tárolóban egy kartondobozzal szoktam az egészet leborítani és otthagyom, mások a már említett helyes papírsüvegeket használják – amik tényleg nagyon mutatósak tudnak lenni.

A szakirodalom szerint 8-10 hét alatt nő meg ideális méretűre a hajtás, én figyelgetni szoktam – néha amúgy is érdemes rájuk nézni, mert a vizet után kell tölteni. Ha kb. 6-7 cm magasra nőtt a zöld szár, felviszem, és várom a munkám megérdemelt gyümölcsét.

Amíg nem volt nélkülözhető üvegem a célra, jó vízáteresztő, kicsit homokos földbe dugtam a hagymákat 1/3-ig, és úgy pihentettem, Jelentem, így is működött a dolog, de locsolni és szellőztetni kicsit gyakrabban szükséges.