Frissítsük fel kicsit az emlékeinket :) tavasszal már ódákat zengtem, mennyire sokoldalú fűszer és gyógynövényről beszélünk (http://balkongaz.reblog.hu/egy-cserep-azsia). Annyi biztos, hogy legalább annyira sokoldalúan használható fel a növény, mint ahány elnevezése él a köznyelvben (sereh, thai citromfű, citromcirok, lemon grass…); de működik-e itthon, balkonkörülmények közt a citromcirok nevelése? Bár a siker nem 100%, azt kell mondanom, egy kis odafigyeléssel igen!

Kétféle módszert is kipróbáltam:

#1. bolti, fűszernek szánt, vágott növény gyökereztetése
Működött-e? Mi az, hogy! Legalábbis egyszer sikerült. Világos helyre, egy vízzel töltött befőttesüvegbe állítottam a szárat. Kellett egy kis idő neki, mire összeszedte magát. A súlya többszörösére nőtt, sok vizet vett fel. Sajnos hajlamos a nyálkásodásra, így rendszeres öblítést, vízcserét igényelt, de viszonylag hamar, 1-2 hét alatt jöttek az első bíztató jelek: 
Megjelentek a gyökerek, amik ezután elég gyorsan fejlődtek. Májusra már kellemesen meleg volt, így elérkezettnek láttam az időt, hogy kiköltöztessem egy cserépbe, ekkorra szép bojtos lett a gyökérzet is. 
Volt időszak, amikor kicsit aggódtam érte, mert a külső levelei száradásnak indultak – de hamar rájöttem, csak az új, friss hajtásoknak adták át a helyüket. 
Hogy meg tudom-e mutatni most? :) Nem. Sajnos a japán kirándulásunk alatt feladta a küzdelmet, nyugodjék békében.

#2.Citromcirok magról nevelése
Működött? Sikeresnek könyvelem ezt a kísérletet is, bár összesen három nyeszlett tövet tudtam teleltetésre behozni. Pont hárommal többet mondjuk, mint a hajtatott verzióból :) 
Ezek a növények még elég kis gyengék, de végül is nem vártam, hogy rögtön bebokrosodjanak. A magokat külföldről rendeltem, egy átlátszó fedeles ételelviteles dobozba, kevés földre szórtam, megspricceltem, letakartam és vártam. A rájuk írt csírázási idő töredéke alatt hajtani kezdtek, így nagyon fellelkesültem. A kezdeti lelkesedésem persze a tavasz és nyárelő beköszöntével alább hagyott, és a sok más kinti (látványosabb) teendő mellett bevallom, totál elhanyagoltam a citromcirok palántákat. Ha gondosabb vagyok velük, vagy legalább veszem a fáradságot és átültetem őket, most bizonyára sokkal több is lehetne, vagy erősebbek lennének de még így, 0 gondoskodás mellett is megmaradtak - igazán szívós kis balkonrambók. 

Akármelyik módszert választjuk, láthatjuk: van esélyünk a sikerre. Ami biztos, hogy a növény ráadásul évelő, de kicsit sem fagytűrő; 18-38 fokon, magas páratartalom mellett fejlődik csak szépen. Cserépbe vagy dézsába ültessük, hogy be tudjuk hozni, ha csípősre fordul az idő. Ha kint marad, sajnos elbúcsúzhatunk tőle. Kíváncsi vagyok, áttelelnek-e; ha igen, jövőre ismét megmutatom őket! 

Csak egy embert ismerek, aki nem szereti a gyömbért. Ő most biztosan magára ismert :) de sebaj, több marad nekünk! Én imádom. Sok mítosz terjeng a neten arról, hogy mennyire egyszerű házilag gyömbért nevelni, így arra gondoltam, megpróbálok rácáfolni ezekre :)

Kezdjük is az alapokkal. Mi az a gyömbér, és miért jó, ha van nekünk? A gyömbér egy (első sorban) ázsiai fűszernövény, amelynek a gumóját, az elágazó húsos gyökérzetét használjuk. Tulajdonítanak neki persze gyógyhatást is; főként az emésztéssel kapcsolatos panaszok, görcsök csillapítása kapcsán.
Trópusi származású évelő, ebből adódóan nálunk nagy mennyiségben csak melegházban termeszthető.

Nézzük, mi a metódus. Vegyük sorra, milyen igényei vannak, és mit szükséges kerülni:

Nem szereti:
x közvetlen, erős napfény
x túlzott locsolás
x fagy
x erős szél

Szereti:
- meleg
- védett hely
- tápanyagdús föld (virágföld+homok 3:1 arányban)
- páratartalom magasabb

Mindenekelőtt be kell szereznünk egy friss, egészséges gyömbérgyökeret – piacon, multikban is állandóan hozzá lehet jutni. Olyat válasszunk, amelyen legalább egy zöld rügyet találunk. Ilyen a rügy:  
 Ha beszereztük a tenyészalanyt, daraboljunk. Sajnos én kicsit megfeledkeztem róla, és a szép zöld rügyem már nem is annyira zöld :) ezért a pazarlás elkerülése miatt, kísérleti jelleggel kicsit daraboltam, és biztos, ami biztos alapon egy napra vízbe áztattam. Reményeim szerint kicsit összekapja magát, és az esetleges vegyszerek egy része is kiázik belőle.  
A fáma úgy szól, hogy nem szükséges neki nagyon nagy hely, ezért egy közepes cserépbe töltöm a földet, és abba helyezem a gyökérdarabot. nem túl mélyre, hogy a rügy teteje éppen hogy kilátszódjon. Nem szabad túlöntözni, így eleinte majd permetezgetni fogom.  
Sajnos nem viseli el a fagyot, ezért majd tavasszal teszem ki az erkélyre (a jövőbeni bazsalikomok mellé) a munkaasztalom árnyékába, és igyekezni fogok nem túlgondozni.
A projekt kapcsán a facebookon folyamatosan riportolom az eredményeket, aztán összegzem az eredményt a blogon - de nem szabad gyors sikerre számítani – eleinte zöld hajtást remélek, de fogyasztható méretű gyökérzetre kb. 10 hónapot várni kell. :) meglátjuk!

Nagyon szuper érzés, ha az ember növényei szépen díszítik a teraszt, és nap, mint nap lehetőségünk nyílik gyönyörködni a virágokban, különböző termésekben. Lehet valami ennél is jobb? Szerintem lehet; ha a növényeket magunk is szaporítottuk. 
Ezzel persze spórolhatunk is, de a dolog szépsége számomra inkább a kihívásban, magában rejlik. Nem könnyű feladat egy kertészetben vásárolt növény életben tartása sem, de dugványozása vagy magról történő felnevelése talán kicsit nagyobb büszkeséggel tölt el, és jobban a szívünkhöz is nő egy adott növény. Hoztam néhány tippet, hogy mivel is érdemes elsőként kísérletezni, mielőtt valaki komolyabb fába vágná a fejszéjét :)

Árvácska

Ehhez a művelethez mindenképpen kell rendelkeznünk már néhány tő, már virágzó árvácskával. A virágzást követően tavasztól késő őszig) beérik a magház, és egyszer csak kipattan, előbújnak az érett barna magok. Koratavasztól szedhetjük a magokat, és szórhatjuk is el ágyásba, ládába (esetemben leanderek, fák alá aljzatnövénynek mulcsozás helyett). A félárnyékos helyet jobban meghálálják, erős tűző napsütésben sajnos hajlamosak megégni, de egyébként nincsenek komoly igényeik.
Jó tudni, hogy az árvácska kétnyári, így az idén kelő és virágzó tövek jövőre is megörvendeztetnek majd, illetve az elszóródó magok is hamar kisarjadnak. 

Ez a módszer tökéletesen beválik, de ha tudományosabbra vágysz, ajánlom korábbi cikkemet: http://balkongaz.reblog.hu/ketnyari-kedvenc-az-arvacska

Muskátli
Többször is hangsúlyoztam, hogy a muskátli nem tartozik a kedvenceim közé, de mivel hely van, így bekerült a repertoárba. Foghatunk nyár közepétől magokat, amiket januárban meleg környezetben elültethetünk, és palántaként májusban a megerősödött növényeket kiültethetjük:
Persze van megoldás a türelmetleneknek is; tavasszal és ősszel a szárdugványozás tökéletesen működik. 
Futómuskátli esetében a levágott hajtás alsó pár levelét, bimbóit távolítsuk el, és szúrjuk virágföldbe. Félárnyékban tartsuk, ne engedjük kiszáradni – néhány hét alatt meggyökeresedik szépen, és az eredeti növényünkkel azonos jellemzőkkel bíró klónt kapunk.
Álló muskátlinál az eljárás azonos, de levágás után kicsit hagyjuk pihenni a dugványt, 1-2 nap elteltével ültessük csak el. Sokan üvegben gyökereztetik, ez is működőképes.

Leander
A leander szaporításának is több cikket szenteltem már. Magról, illetve szárdugványról is szaporítható; első esetben különböző növényeket kaphatunk, a másodikban a donornövénnyel megegyezőt. A leander virágzás után hosszú magházat hozhat. Ezek télre érnek be, és hasadnak fel, amikor is előtörnek az ejtőernyős magok. Ezeket csíráztassuk egy pohár vízben, majd kétleveles állapotukban óvatosan ültessük el. Néhány év biztosan eltelik az első virágzásig, de kellemes meglepetések érhetnek :) Bővebben csak elszántaknak: http://balkongaz.reblog.hu/madarat-tollarol-leandert-magjarol
Türelmetlenek gyökereztessenek egészséges dugványt, ezek még az adott évben virágba borulhatnak: http://balkongaz.reblog.hu/italiabol-jottem

Varjúháj

Nagyon szimpatikus sziklakerti növény, mert gyakorlatilag teljesen igénytelen. Mindenféle talajban, gyakorlatilag minimális öntözés mellett, tűző napon is csodálatosan fejlődik. Nagyon széles fajtaválasztékú, de tőosztással mind szaporítható. Tavasszal öntözzük meg alaposan, és ássuk ki, válasszuk szét, és ültessük külön a töveket. Nyár végére szépen bebokrosodik :) Persze ha letépünk egy levelet róla, és elfeledkezünk erről, akkor is érhetnek meglepetések. Nem imádnivaló? Valószínűleg szaporasága miatt az egyik legmérsékeltebb árú dísznövény.

És egy kakukktojás, a menta

Nem kifejezetten virágai miatt neveljük, de számos pozitív tulajdonsága van. kiváló szörpökbe és limonádéba, isteni illata felfrissít, de a kártevők és szúnyogok kifejezetten nem kedvelik. Ha tehetném, mindenhová mentát tennék J gyakori metszést igényel, hogy szép bokros maradjon, illetve öntözzük bőségesen. Aljnövényzetnek is kiváló, de nagyon szapora, ilyenkor komoly odafigyelést igényel, ne nyomjon el minden mást maga körül. A menta levágott szár gyökereztetéssel gyorsan, nagy mennyiségben szaporítható:  http://balkongaz.reblog.hu/fuszernoveny-egyszeregy---menta

A paradicsom számomra nagyon megosztó kérdés; már az is, hogy egyáltalán zöldség-e, vagy gyümölcs. Lényegében a növénytan nem is ismer ilyen fogalmakat, csak termést illetve áltermést, így más jellegű megközelítésből lehet csak érvelni. Szerintem zöldség, amit egyébként egy amerikai törvény ki is mond :D

Ami azonban kétségtelen, hogy a paradicsom (még ha a termését nem is eszem meg szívesen) roppantul könnyen nevelhető és hálás növény, kifejezetten ajánlom azokak, akik sikerélményre szeretnének szert tenni. Tartani tehát szeretem, a család pedig eszi is ládaszámra. A magról nevelős, palántázós módszer mellett http://balkongaz.reblog.hu/paradicsomot-a-balkonra
kevesebben tudják, hogy tökéletesen nevelhető hajtásdugványokról is. Ez hasznos, tekintettel hogy az elburjánzott hajtásokat mindig le szoktuk törni, hogy ezzel is a növekedés helyett a gyümölcsök érlelésére sarkalljuk a növényt.

A nyár közepén kimetszett erős hónaljhajtásokat vagy levágott csúcshajtásokat simán csak zöldségfölddel feltöltött külön cserepekbe tegyük, és öntözzük. Jobb a gyökeresedési arány, ha félárnyékos helyen hagyjuk a növényeket megerősödni.

Ha nem hiszed, tedd a levágott paradicsomhajtást egy pohár vízbe, és láss csodát :) Ideális körülmények közt hamar, akár 10 nap elteltével meggyökeresednek. Ezt követően virágokat, gyümölcsöt is fognak hozni, amelyek már jócskán a paradicsom növényünk letermése után várhatóak, időjárás függvényében akár októberben is szüretelhetünk még. Ha a tél beálltáig nem értek be a termések nem baj; vágjuk le levelestül a fürtös hajtást, és akasszuk fel a konyhában, spájzban, szépen után érik.

Amíg nálunk szomorkás az idő, Olaszországban bizony tombol a nyár. Több alkalommal is volt már szerencsém ellátogatni a Csizma legkülönbözőbb pontjaira, legutóbb múlt héten, de most sem kellett csalódnom. Az étel, a látnivalók és a flóra még mindig kiválóak.

Valamelyik vacsora alkalmával egy üveg Prosecco-t kortyolgattunk, amikor is a beszélgetésünk egy minden alkalommal visszatérő témára terelődött - miszerint egyenesen pofátlanság, hogy vadon, sövényként a semmi közepén is szebbnél szebb növények virulnak.  Felmerült bennem, hogy mivel autóval érkeztünk, akár egy kis elégtételt is vehetnék, de gyorsan elhessegettem a leanderlopás gondolatát. Egészen addig, amíg másnapi kirándulásunk során nem szembesültem a legszebb cserepes rozmaringgal a tűző napon, egy aprócska párkányon, valahol az Isten háta mögött:

Kijózanítóan hasított belém a tudat, hogy előző nap szent meggyőződéssel fejtettem ki, hogy rozmaringot cserépben tartani lehetetlen, ma pedig szembesülnöm kellett azzal, hogy bizony nagyon is lehet. Elhatároztam, hogy kárpótlás gyanánt akkor mégis elégtételt veszek :)

Senkit sem szeretnék lopásra buzdítani mert nem szép dolog, de mentségünkre szolgáljon, teljesen lakatlan területről gyűjtöttünk (a többi tetves volt), de ez a dolgon nem változtat: van néhány szár zsír új olasz leanderem. De mi is velük a teendő? Kicsit vágjuk vissza, és egyik oldalukon alul hántsuk le a szárakat. Vágjuk le a virágokat, rövidítsük meg a hajtásokat, majd tegyük őket vízbe. 

Ha szerencsénk van, a szárak néhány hét áztatás után gyökereket fejlesztenek majd, és az anyanövénnyel azonos, új egyedeket kapunk - amelyek a visszavágás függvényében még idén virágba is borulhatnak: