Először is mea culpáznom kell, tőlem szokatlanul sokáig hallgattam. Egy kis örökmozgó, a nyaralás és nagyobb munkák itthon tartottak fel, semmi rendhagyó. :) napokig a gépemet sem találtam, nemhogy a fejemet.. De lassan rendeződnek a dolgok, így most egy kis könnyű nyári finomságot hoztam, vagyis ananászt. (lesz majd ez még szebb is..)

Szinte be is költözhetnénk lassan valamelyik barkácsáruházba, annyit járunk mostanában, így viszonylag kezdek képbe kerülni a kínálattal. Ami persze nem is baj, mert szinte mindig rászaladok, hogy helyinek néznek a vásárlók. Ilyenkor ha tudok segíteni, nem is kérem ki magamnak, inkább segítek szó nélkül - elég, ha csak nekem ciki a helyzet :) Egyszer a dolog annyira elfajult, hogy komoly kis sor keletkezett előttem, a mimikrim ráadásul olyan szuper volt, hogy a „kollégák” ekkor biccentettek, hogy kimennek cigizni (azóta nem veszek fel sehová sárga pólót, oda meg végképp nem).

Egy kicsit elkalandoztam. Bár most nem növényesítés zajlik nálunk, minden alkalommal így is elsurranok, végignézem a kínálatot. Szeretem az egzotikusokat, így sokszor szemeztem már a szebbnél szebb termő ananászokkal, de horror drágák mindig, most is.. inkább kísérletbe fogtam. Szaporítható-e az ananász itthoni körülmények közt? Szkeptikus voltam a sokadik kudarcba fulladt répacsúcsom után, de belecsaptam a lecsóba.

Spoilerezni fogok, a válaszom a május óta zajló kísérlet alapján az, hogy működik. Az ananász csúcsa gond nélkül hajtatható. Hogy szép-e? :) egyelőre nem igazán, sőt, azt se tudom, hogy valaha teremni fog-e vagy szép lesz-e, de egy próbát mindenképpen megér, nem került semmibe.
Miből indultam ki? Hogy a friss ananász finom, százszor jobb, mint a konzerves – így nagyritkán ha találkozom tényleg érett példánnyal, inkább csak akkor eszünk.
Hogy honnan tudom, hogy érett-e az ananász? Friss állapotában a legbelső levele nagyon pici húzásra is lejön. Ha cibálni kell, akkor kérem éretlen. A mi példányunk szépen átment a vizsgán, de sajnos csak pár nap múlva került feldolgozásra, így barnulni kezdtek a levelei. Ergo nem szép :)

A gyümölcs hatékony pucolása önállóan is megér egy misét, most nem is megyek bele, szorítkozzunk a kísérletre. A tetejét a rutinosak ki szokták csavarni. Nos nem tudom az ő kezük miből van; ha nem vagy T1000-res terminátor (vagy újabb modell) szerintem vágd le, ahogyan én is tettem, mert marhára szúr:

Ezek után a zöld alatti gyümölcshúst kézzel törtem le a tönkről a mosogató felett. Jó alaposan meg kell tisztogatni, nehogy rothadásnak induljon az alany. Adja magát, ott válik el, ahol kell:

Ezek után az alsó néhány sor levelet le kell tépkedni a gazdag szakirodalom szerint, hogy innen is könnyebben törhessenek majd elő a gyökerek. Ha most állnék neki, biztos többet szednék le:

Ezek után dőzsölhetünk a lehetőségekben, ugyanis rögtön kettő is adódik: a lekopaszított torzót (avokádó mintára) gyökereztethetjük vízben, vagy akár rögtön földben is. Mivel májusban már meleg volt, az utóbbi mellett döntöttem.
Savanyú földet kell használnunk, mert az ananász broméliaféle, ezt kedveli a leginkább. Annyira nem válogatós azért, de fontos, hogy laza szerkezetűt válaszunk. A művelet egyszerű, ássunk egy kis gödröt, és nyomjuk bele a tönköt (zöld résszel felfelé :D)

Ezek után már csak locsolni szükséges. Lehet nyugodtan a leveleket öntözni, szépen levezeti a vizet oda, ahol kell. Nem kell eláztatni, mérsékelt öntözést igényel. Napfényből azonban annál többet. Teltek múltak a hetek, és szépen növekedésnek is indult középen:

Kíváncsi vagyok meddig jutunk, de gondolom nagy meglepetést nem árulok el azzal, hogy télire ne maradjon kint :) világos párkányra tesszük majd a nappaliban. Természetesen a folytatásról is beszámolok, de ha a kulisszatitkok is érdekelnek, csatlakozz facebook közösségünkhöz ;)