30as nő lévén vannak már becsípődéseim, és nem csak a derekamra gondolok. Néha olyan vagyok, mint egy véreb. Ha egy projektre ráharapok, akkor azt bizony nagyon nehezen engedem el, ha egyáltalán elengedem. Na pont így volt a saját sáfrányom termesztésével is, közel két évig tartott, mire az első pár szál fűszeremet kiszáríthattam, de sikerült. Szájzár pápá. 

Szeretem a minőségi dolgokat. Inkább kevesebb, de jó minőségű és kényelmes ruhát/cipőt veszek, szeretek minőségi alapanyagokból készült ételeket enni, ugyanilyen italokat inni, valamint szeretem tudni azt is, hogy ezek a dolgok hol, hogyan és miből készülnek.
Fontos már az is, hogy vegyszermentes alapanyagokkal főzzünk, lehetőség szerint ráadásul minél frissebbekből – ehhez pedig minél közelebb kell teremnie a javaknak. Szeretem a háztájit, a termelőit – ezeknek más az íze, és örülök, hogy magyar gazdákat támogathatok, és szerencsére erre megvan a lehetőségem is. Ennél már csak az a magasabb szint, ha olyan fűszerekkel főzök, amik itthon teremnek. Ma már tényleg csak ki kell lépnem, szinte korlátlanul van mindig rozmaring, évszak függvényében babér, kakukkfű, oregano, bazsalikom, petrezselyemzöld és sorolhatnám.

Szeretjük az egzotikus ízeket, illetve a szép növényeket (nem baj az sem, ha évelőek), így borzalmasan vágytam saját sáfrányra is. Nem lehet kapni minden sarkon, ráadásul az ültetési időszaka sem éppen hagyományos, így a megfelelő beszerzőhely és az idő összehangolása okozta a legnagyobb problémát. Ismerkedjünk meg kicsit a növénnyel, hogy érthetőbb legyen, miért.

A sáfrány (jóféle sáfrány, latin nevén crocus sativus) egy hagymás (valójában gumós) virág. Krókusz, ahogyan a mellékelt ábra is mutatja: 

Megjelenésében nagyon hasonlít a tavaszt elsőként hirdető társaira, de vannak ám itt kérem komoly különbségek. A leginkább kézzelfogható az, hogy míg a klasszikus crocus tél végén hajt és virágzik, ez a fajta itthon ősszel, vagy tél elején. Ezen felül a három hosszú, vörös bibeszál is igen szembetűnő, és tulajdonképpen ez is nekünk az érdekes. Bár meg kell jegyeznem, hogy a kékes-lilás virágok önmagukban is nagyon mutatósak. 
A virágzást követően télen megdermed a növény, majd tavasz végére kifakulnak, elszáradnak a levelek. Nyár derekára kerülnek a hagymák vegetatív állapotba, ekkor lehet kiásni és ültetni őket. Ugye, hogy ilyenkor keveseknek jut eszébe krókusz hagymákat keresgélni?! Én is lecsúsztam róla párszor, így idén előrelátóan előrendeltem már márciusban, és augusztus elején meg is érkeztek a csodálatos hagymáim. Jó móka volt a gyerekkel elültetni mind a 30at, mindketten élveztük.
Bár később kénytelen voltam egyiket-másikat kihantolni, mert nem kerültek elég mélyre (nagyobb hagymák esetében kb. 10 cm mélység a javasolt), de így legalább készíthettem ilyen szuper szakállas fotókat, plusz ébren tudtam tartani a saját kíváncsiságomat is: 

Covid ide vagy oda, munka szempontból az augusztus elég erősre sikerült, így totál elfeledkeztem (ismét) a sáfrányozásról, csak szeptemberben kapcsoltam. Felástunk egy kisebb részt az ágyásban, és némi tőzeggel, marhatrágyával dúsítottuk a talajt, majd egy hét múlva, szeptember 10-én kerültek a hagymák a földbe.
Két hét múlva tapasztaltam, hogy egyik másik szőre kikandikál, így ezeket mélyebbre ástam, de 3 nap elteltével már az első hajtások megjelentek a felszín felett is. Október közepére már szép zöld mező lett:
Nagyon sok gondoskodást nem igényel a sáfrány. Két dologra ügyeljünk: tartsuk gyommentesen, illetve lazán a talajt. Néha tehát kisásóval megmozgatjuk óvatosan a földet körülöttük, de locsolni például az ültetés után nem kell. 3-5 évente célszerű felszedni, és átültetni a hagymákat, mert a régiek elhalnak, az új sarjak pedig egyre feljebb vándorolnak.

Az első lila bimbók október 24-én jelentek meg, 3 napra rá már szüreteltem is 2 virágot, ami összesen 6 bibeszálat jelent.
Szerintem itt beszéljünk kicsit arról, hogy miért is a világ egyik legdrágább fűszere a sáfrány. Ha eddig nem jött volna le, a teljes folyamat manuális. Kézzel ültetsz, ásol, kapálsz, és szeded le a virágot. A virágból pedig az a parányi 3 vörös szál az, amiért keccsölsz. (A szüretet célszerű kesztyűben végezni nagy tételben, mert a növény nedve lányoknál áttöréses vérzést okozhat.)
A virágokból egyenként, steril csipesszel kell kiszedni a bibéket (lehetőleg a 3 szál maradjon egyben), majd a szárítás következik. Hihetetlen élőmunka igényes a dolog, ráadásul a munka folyamatos, ahogyan nyílnak a virágok.

Ha ez nem lenne elég, számoljunk kicsit tovább: 0,1 g (jó minőségű) szárított sáfrány körülbelül 100-110 db bibeszálból áll, ami kb 33-35 db virágot jelent. Ennek a bruttó piaci ára úgy 400 forint. Így annyira nem is meredek, de menjünk tovább! 1 g ennek a tízszerese, tehát 4.000 Ft.
Szemléletesebb, ha azt mondom, hogy egy kilónyi szárított sáfrányhoz már 1.000.000-1.200.000 bibeszál, azaz kb. 350.000 db virág szükséges? Durva. Persze szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nagy tételben olcsóbb a cucc, 1-2.000.000 Ft/kg körül már be lehet vásárolni. 
Iránban (a világ sáfránytermésének 90%-át Irán adja) hagyományos technikával szárítják a szálakat. 4 nap alatt papíron szétterítve, szobahőmérsékleten történik a folyamat, de komoly amerikai tanulmányok születtek mikrohullámon, illetve elektromos sütőben történő szárításról is. Én az utóbbit választottam. 80 fokon kb. 40 perc alatt száradtak kopogósra. 
Tárolni sötét üvegben javasolt (én ennek híján ácsoltam sütőpapírból és alufóliából egy tasakot): 

A kiszárított fűszer helyesen tárolva évekig megőrzi a minőségét. Használatát tekintve nem kell sok belőle, de figyelni kell az adagolásra. Ha alálőjük a szükséges mennyiséget, se ízélményben, sem színben nem lesz nagy a varázslat, ha viszont túltoljuk, kesernyés eredményt kapunk. Ennek, illetve a növény eredetének, elterjedésének, illetve a hamist az igazitól való megkülönböztető módszereknek szerintem novemberben, ha elfőzöm a saját termést, szentelek majd egy egész bejegyzést.