Komolyan belekezdett a nyár, idén a hőimádók nem igen panaszkodhatnak, befűtöttek odafent rendesen. Repkednek a 34-38 fokok, és a városban legyünk őszinték, nehezen lehet bárhol megmaradni, erősen megnövekszik tehát a túlóra, ha az ember munkahelye klimatizált. Munka persze azért óvatosan van a legtöbb helyen nyáron, így el kell ütni az időt; fel fel villan valamelyik közösségi oldal mindenki kütyüjén, ott pedig osztogatjuk a döbbenetesebbnél döbbenetesebb képeket a meleggel kapcsolatban. A minap velem is szembejött egy ilyen helyre kis grínpíszes; gondoltam a magam egyszerű módján utána járok, mennyi ebben az igazság. És van. 
Aláírom, hogy lehet, hogy a fenti két képet nemhogy nem ugyanabban az időpontban, de akár más égövön is mérték; akkor is gondolatébresztő. Mondanom nem kell, tiszta hülyének néznek a szomszédok, hogy felülethőmérővel járok kelek; de azért okozott meglepetést bőven a kísérlet. Jöjjenek a képek. Ma nagyon szép nyári nap van, itt olyan 32 fok. Kicsit lengedez a lágy szellő, egyáltalán nem forrt fel az agyam. 
Kicsattogtam tehát a teraszra, szerencsére papucsban. Meglepő, de lassan sütni lehetne a kövön, és ez még nem a vége, erősen csak kettő van:
Kontrollnak a (nem belocsolt) ágyásomat is lemértem, vagyis fordultam egy kicsit jobbra ugyanitt, ahol szitén nincsen fa, vagy árnyék: 
Joggal merül fel a kérdés, hogy de azért cserepes növényt is megéri ültetni? A válaszom egyértelműen az igen. 
És ha ez még mindig nem elég, a fenyőfa alatt ilyen a helyzet: 
Nem hiszem, hogy nagyon le kell vonnom végkonklúziót, de ha egy mód van rá, én olyan városban szeretnék élni, ahol sokkal, de sokkal több növény van - köztereken, ucákon, útszéleken, játszókon és a házak mentén, tetején is. És Ti?! Tegyünk érte mindannyian!
