Mangó. Nem is olyan régen még közepesen súlyos szemrángást kaptam, ha csak megláttam egyet valahol. Vagy akár csak eszembe jutott a mangós csirkesaláta :) talán rosszul viselem a kudarcot?! A fene fudja, de az átok megtörni látszik és lehet, hogy a sok fuccsba ment kísérlet után mégis lesz mangóm?! Ujjak csuriban :) 

Nem szoktam olyan könnyen feladni, és ha nem boldogulok, keresek más utat. Lehetőleg legálisat. Most is a külföldi szakirodalmhoz nyúltam, és találtam több jónak tűnő módszert is, amiket ki is próbáltam. 

Visszazárható zacsi - bukó
A módszer első ránézésre logikusnak tűnt ugyan, de nem vált be. A megtisztított mangó magot megnedvesített papírtörlőbe csomagoltam, majd egy lezárható tasakba pottyantottam, sötét helyre (fiókba) tettem, és várakoztam. Néhány nap múlva az egész szépen megpenészedett, így kapóra jött a tasak, azzal együtt hajítottam ki. Felejtős. 

Áztatós módszer - siker
A zacskós metódus után már kezdtem kifogyni az ötletekből, ez az utolsó maradt. A magot alaposan megmostam, majd egy szuflé formába tettem, és annyi vizet öntöttem rá, hogy a mag felét ellepje. Ezután világos helyre, az ablak közelébe tettem, és vártam. Nem is kellett sokat :) kb. egy hét után a gyökér növekedésnek indul, a második héten ugyanazon az oldalon a szár is megered:  

Hetekkel később már a növényre jellemző sötét, fényes levelek is szépen kifejlődnek. Egy jó darabig tarthatjuk így, mert a táplálékot a magból nyeri. Alig várom a folytatást :)
(Ha érdekel a projekt, a mangó megtisztításáról, származásáról, szükségleteiről -és bukásomról- itt olvashatsz bővebben: http://balkongaz.reblog.hu/mango-projekt-01-rip)

Bizony azt kell mondanom, hogy az avokádó kapcsán a siker eddig teljes, sőt. Várakozáson felüli. Aki esetleg lemaradt az elejéről, annak gyors korrep: http://balkongaz.reblog.hu/avokado-projekt

Bebizonyosodott, hogy mindenképpen érdemes olyan edényben vagy pohárban gyökereztetni, amiből egyszerű eltávolítani – tehát ne legyen nagyon szűk a nyaka, nehogy eltörjük a gyökereket. Az avokádóim szépen növögettek, így májusra elérkezett az elültetés ideje. Nem igazán van erre bevált recept hogy mikor jó; erős gyökérzet és lombozat fejlődött, jónak ítéltem. 

Mivel éppen az volt kéznél, laza szerkezetű palántaföldet használtam. Igazából bármilyen föld lehet, a lényeg, hogy laza szerkezetű legyen, mert a növény gyökerei elég nehezen tudják felvenni majd a vizet a hirtelen megváltozott közegből. Locsoljuk majd gyakran :)

 Bár kiszoktathattam volna nyárra őket, mégis úgy gondoltam, szobanövényt csinálok belőlük. Így lényegesen lassabban növekedtek, viszont tökéletesen nyomon tudtam követni a fejlődésüket. Fényes helyen nőnek szépen, és folyamatosan nedves talajt igényelnek. Szerintem az önöntözős kaspó is kiváló megoldás lehet, ha valaki keveset van otthon.

 Szeptember elejére bármennyire is sajnáltam őket elcsúfítani, mégis elérkezett az első metszés ideje. Egyre kevesebb a fény, így kezdtek már kicsit felnyúlni, de a fő motivációm egy elvetemülten ronda példánnyal történő találkozás volt. Hivatali vízumügyintézés közben akadt meg a szemem egy hihetetlenül nagy és ronda avokádón, ami mindenre hasonlított, csak fára nem. Szegény egy össze-vissza hajtogatott vékony szár volt sok nagy lapulevéllel. Mi persze nem ezt szeretnénk, hanem valami dekoratívabbat. Erősödjön csak a törzse, ágazzon el – kár, hogy a konzulátuson nem lehetet fotózni. Esküszöm, szebbet rajzolnék :) na mindegy, íme a metszet:

Szerencsére az első mangóm teljes pusztulása nem hagyott bennem olyan mély sebet, hogy elmenjen a kedvem a kísérletezéstől. A mangóhoz is visszatérek még, de amíg az idő jobbra fordul, egy másik egzotikus kedvencemmel, az avokádóval fogok közelebbről megismerkedni.

Gyors infó: az avokádó Közép-Amerikában és Mexikóban honos babérféle. Igen, babérféle :) Több tucat fajtája van, de hazánkban maximum 1-2 féle kapható. A gyümölcse zöld, körte formájú, a héja enyhén rücskös, a magja kemény és csepp alakú vagy gömbölyded. Isteni mártogatók készülnek belőle, mint a guacamole, de a kozmetikai ipar, sőt, a természet gyógyászat is régen felfedezte magának. A fa alacsonyan ágazik el, 10-20 méter magasra is megnőhet. Levelei hosszúkásak, mélyzöld színűek és enyhén fényesek, fonákjuk fakó. A gyümölcs párosával nő az ágakon, ezért az aztékok kedvesen csak herefának hívták. :) máris kedvet kaptál, ugye? Ha igen, akkor csapjunk a lovak közé!

1. lépés: Végy egy avokádót
Jelentem, az alkalmat a februári csapatépítéshez ragadtam meg. A Sales csapattal úgy döntöttünk, az önfeledt iszogatás mellett ezúttal némi sushit készítünk majd magunknak, így bevásároltam hozzá (most egy másik nagyáruházba mentem, mert van olyan, amelyiknek egészen jó a választéka nemzetközi fronton). Sok más mellett a kosaramba avokádó is került, így alkalom nyílt egy újabb kísérletre.

Az első tapasztalat, hogy az avokádó magjához hozzájutni nem bonyolult, főleg ha mangón gyakoroltál idáig. Középen, hosszanti irányban körbe kell vágni a gyümölcsöt, de óvatosan, a mag nehogy megsérüljön.

Ezután ketté kell választani, és ki kell túrni a puha gyümölcshúsból a csepp alakú magot. Vigyázz, csúszik. 
:) Mosd meg, és lehetőleg azonnal láss neki a műveletnek, nehogy kiszáradjon. Nekem sajnos a csapatépítő szusizás miatt eltolódott a dolog, de reméljük nem túlságosan.
A képen látható készletet Diának készítettem össze, a nedves vatta azért került bele, hogy az úton ne száradjon ki a mag; a befőttes tetejébe pedig a fogpiszkálókat rögzítettem.

2. lépés: Gyökereztessük

Ezúttal is alaposan körbejártam a témát, az avokádó ültetésének igazi elméleti szakembere lettem. Két módszert is találtam a vonatkozó „szakirodalomban”, de a látványosabbat választottam – bár elárulom, kicsit szkeptikus vagyok, nem fűzök hozzá sok reményt.

A hagyományos földbe ásós megoldást most félre tettem, és hajtatással próbálkozom. Amire szükség lesz: pohár vagy kisebb befőttesüveg, fogpiszkáló és víz. A magot a csúcsával felfelé kell majd az üvegbe helyezni, a fogpiszkálók pedig arra szolgálnak, hogy a mag ne essen az üvegbe. ügyesen át kell döfni :) ahogyan a képen látható.

Most pedig várakozunk :) Hetente cseréljük a vizet, és mossuk meg a magot is, hogy elkerüljük a benyálkásodását, rothadását.

Elég sok idő eltelt, de nem igazán történt semmi látványos fejlődés. Nem vagyok nagyon türelmetlen típus, de kicsit elkezdtem már gyanakodni, így nekiláttam ismét a kutakodásnak. Meddig kell várni, hogy meginduljon az avokádó csírázása? Pontos leírást a hazai irodalomban nem nagyon találtam, inkább csak külföldi forrásokra tudtam támaszkodni, itt azonban elég sok értelmezhető és kézzel fogható információ volt.
A tapasztaltabbak szerint átlagosan 8-10 hét szükséges, hogy valami látszata legyen a dolognak, de nálunk ennél lényegesen több, akár fél év is eltelhet, mire kihajt a mag. Szerencsére néhány nappal később az egyik magom felhasadt, és a lukban már lehetett is látni, hogy az ok a hajtás maga. A szokásos heti lemosásnál az aljáról lepotyogott a kemény barna réteg is, így most repedt is, illetve kilóg a feneke, de legalább nő.
Bizonyára benned is felmerült a kérdés, hogy nálunk miért ennyire lassú a folyamat? Az ok egyszerű, amire ismét Gigi hívta fel a figyelmem. A gyümölcsök mivel messziről kerülnek hozzánk, még kicsivel érés előtt szüretelik, illetve ezt követően hűtőházakban tartják, ami gátolja a csírázást. Ennyi :)

Miután előtört a gyökér, a kezdeti lassú és unalmas folyamat teljes ellentétére kell számítani. Elképesztő tempóban várható a fejlődés, napról napra vátozik és növekszik a növény.
Ha szerencsések vagyunk, már a folyamat legelejét is nyomon tudjuk követni mert kiszélesedik a hasadék, és hamar megpillanthatjuk magát a hajtást is a levélkezdeményekkel, de napokon belül megnyúlik a szár, előbújnak a levelek - és persze közben szépen fejlődik a gyökérzet is.
Nem minden esetben reped ketté a mag, ez is teljesen normális, és ugyanúgy szép növényünk fejlődik, csak egy pár napot várnunk kell, amíg előtör a hajtás, és látványos lesz az eredmény.

3. lépés: Metszés

A fiatal növény elég rosszul tudja felvenni a vizet, így nyugodtan várhatunk még az elültetéssel. A külföldi szakirodalom szerint "15-17 cm magasságig növesszük, majd ha elérte a kívánt méretet, vágjuk vissza 8 cm környékire. Ezzel elősegítjük a növekedést, illetve az új hajtások kialakulását. Ha ezt követően ismét eléri a csemete a 15-17 cm-t, elültethetjük végre". Nem is tudom :D inkább csak növesztem, és elültetem, ha már elég erősnek tűnik.
 

Bizobyára találkoztatok már Ti is a hiperek polcain ezzel a nagy, pirosas-sárgás, sűrű húsú, édeskés gyümölccsel. Nem tudom, hogy hogyan vagytok vele, én nagyon szeretem - rengeteg módon felhasználható (kevésbé gourmand látogatóimnak a nyári időszakban kapható BK smoothie-t ajánlom az íz kipróbálásra, mennyei, mégha gyümölcsöt nem is biztos, hogy látott).

De lépjünk is tovább; a neve hallatán is egyértelmű, hogy ez a növény egzotikus, tehát annyi köze lehet kis hazánkhoz, mint Beethoven művészetének Fekete Pákóhoz. Egy meglehetősen méretes, akár 20 m magasra is növő fáról beszélünk. Nem fagytűrő - ez okozhatja az első problémát hazai nevelésnél, illetve türelmetleneknek sem ajánlott - megfelelő körülmények közt tartva is alsó hangon 6 év, mire termővé fordul. Egy próbát minden esetre megér, bízzunk benne, hogy a sok belefektetett energiát egyszer sok szép rózsaszín virágával hálálja meg :)

1. lépés: Végy egy mangót
Én a saját fának valómat egy nagy áruházláncban szereztem be, de ez bizonyára a téma szempontjából teljesen irreleváns. Jó esetben edd meg a gyümölcsöt, vagy készíts belőle valami finomat - a lényeg, hogy a magját amennyire lehet, tisztítsd le. A külső meg egy viszonylag nagy, kagyló alakú, kemény dolog, így némi izommunkára biztosan szükség lesz.
Nekem megvan az ilyen munkákra az emberem, mert hátő.. elég ügyetlen vagyok. A hasonló műveleteket, ahol könnyen megvághatom magam, mindig a férjem hajtja végre. Óvatosan a keskenyebbik felét nyissuk fel késsel vagy ollóval, és óvatosan feszítsük szét annyira, hogy a belső magot sérülésmentesen ki tudjuk szabadítani. Ez is elég nagy, így jókora lukra lesz szükség. A belső mag ha töpörödött és barna, vagy ha megsérült, sajnos új alanyt kell keresni.

2. lépés: Magot a cserépbe
A mangó nem annyira macerás, mint a citrus félék. A közepesen tápanyagdús, de jó vízelvezető földben tökéletesen elvan, vízigénye is csak közepesnek mondható - persze csak ha már megerősödött. A magot élére állítva helyeztem a földbe, és a jó háromnegyedéig temettem be. Fontos, hogy állandóan melegben legyen  (24 fok alsó hangon) és mindig nedves maradjon a földje. Egy egyszerű műanyagcserepet használtam, amit lefóliáztam, majd naponta szellőztettem pár órát. Jobbaknak már akár 10-12 nap alatt  is kihajthat ideális körülmények közt, nekem ehhez több, mint két hét kellett. Nem biztos, hogy télen célszerű bíbelődni vele :) Lényeg ami lényeg, hogy a kis Alien kidugta a fejét, lassan fölegyenesedik majd, és jöhet a következő lépés.

3. lépés: Kezdjük elölről
Sajnos a mangó projektem a kiteljesedése előtt teljesen zátonyra futott, mondhatni kataklizmikus volt a pusztulás. A diagnózis: módszeres tőzeglégy(lárva) támadás. Hogy megelőzhető lett volna? Abszolút.
Sajnos a vásárolt jó minőségű földekben is találhatóak peték, gombák – nagy valószínűséggel így sikerült behurcolnom a lakásba a tőzeglegyeket is. A kifejlett példány olyan, mint egy kövér kis muslica, inkább csak idegesítő, de már nem okoz pusztítást. Ellenben roppant szapora, és a néhány milliméteres lárvái nem válogatnak. Szeretik a porózus nedves talajt, a magas páratartalmat, és a korhadékokat élik fel a növény gyökereivel egyetemben – egy ázott mag valódi csemege volt nekik. Mit lehet tenni?

• A virágföld előzetes hőkezelése
• Vegyszeres irtás 

Nem estem azért annyira kétségbe, minden bizonnyal újra megpróbálom :)