Bármennyire is szenzációhajhász a cím, szó szerint értem a dolgot - csak szokás szerint, ha kakit mondok, datolyaszilvára gondolok. Képzeljétek, Magyarországon is megterem ez a különleges gyümölcs, sőt, magánkerteken kívül már két ültetvényt is találtam, ahol „szedd magad” megoldásban egyenesen a fáról kerülhet az asztalunkra már nekünk is, akinek nincsen nagy kertje. A legjobb mindig a helyi, a friss – ennek értelmében a hétvégén Bodán, a Szőlőhegyen jártunk datolyaszilvát szedni – élménybeszámoló következik. 

Nemrég keresett meg a Keszü család, és invitált meg Bodára, ha kedvünk, időnk engedi, bizonyosodjunk meg róla, hogy a mostanában általam sokat emlegetett gyümölcs, a kaki csodásan megterem hazánkban is. Szerencsés egybeesés, hogy a bodai Datolyaszilva Nap éppen a hosszúhétvégén került megrendezésre, így hát nem is volt kérdés, nyakunkba vettük az országot.
Az út nem volt rövid, közel három óra Budapestről, de kétség kívül megérte. Ejtsünk egy szót Bodáról is. Utánanéztem persze, tehát nem ért váratlanul a dolog, hogy egy Pécs közeli rendezett, pici zsákfaluba érkezünk majd, de mégis teljesen megkapott a bája, az őszi színekben pompázó kis horgásztó, a modern focipálya és a virágpompában úszó főutca is csodás.
A rendezvénynek a faluvégi Berkes Birtok adott otthont; szívből ajánlom mindenkinek, hogy a hasonló eseményeket bátran látogassa, ha teheti. Megérte volna már csak a birtokért is elkocsikázni, mert csodálatos, a helyiek kedvesek, az egész egyszerűen barátságos és kész. A friss datolyaszilva mellett aszalvány, chutney, lekvár és mindenféle más helyi termék megkóstolható és beszerezhető volt; a pont az i-n pedig, hogy ilyen jó csülkös bablevest régen nem ettem. Voltak csodás állatok, szőlő; a köcsögfát a pozsgás thonett székekkel pedig egyenesen imádtam, tényleg:

De térjünk talán a lényegre; Datolyaszilvázni mentünk, elvégre is. A birtoktól pár percnyi autóútra, a szőlőhegyen található az ültetvény. Eleinte kivinek tervezték, de víz/öntözés hiányában végül kaki lett. Tudom, rossz a szóvicc, de a hír igaz. A védettebb, enyhébb klíma tökéletes lett volna kivi termesztéshez is, de annak a vízigénye lényegesen magasabb, így a datolyaszilva telepítése mellett döntött végül - mesélte Keszü Béla, datolyaszilva őstermelő. És milyen jól tette! Kígyózó sorban álltak az emberek már a bejárat előtt, aminek szívből örültem. Ha ilyen sokan kíváncsiak rá, nem lehet rossz, és valóban. Nem is tudok mást mondani, mint hogy egy csoda volt. Gondosan ápolt ültetvény, szépen karbantartott gazdasági épületek fogadtak minket. 

Nem akartuk feltartani Bélát, tényleg hatalmas volt a tömeg - önállóan vágtunk bele a szüretbe. Sok szempontból célszerűbb lett volna előbb beszélgetni, de így alakult, rutintalan voltam. Egy jó tanács. Aki ilyesmire adja a fejét, metszőollót mindenképpen vigyen magával! Vittünk mi is, de a kocsiban hagytam. Kértünk kölcsön, kell hozzá. Egy zacskó, doboz vagy kosár is praktikus, ha van.
Egyik meglepetés után jött a másik. Rájöttem például, hogy még sosem ettem igazán érett hurmát - (ahogyan Ázsiában nevezik). Piros és puha, mint egy paradicsom. Ilyen, kapaszkodj: 

Remekül volt szervezve a szedd magad is; sokan segítettek a szüretelőknek. Tanácsokkal, ollókkal, létrával, de dobozokkal is készültek. Mint megtudtuk, nem nagyon van trükkje a szedésnek; amelyik szép, az szedhető. Utánérik a gyümölcs, így végre termett nekem is babér a magam 157 centijével. Ami szép volt, már vágtam is! 

Hamar feltűnt, hogy magoncokkal, növendék fákkal nem találkoztam. Megfigyelésem helyesnek bizonyult, a helyszínen nem bonyolítanak szaporítást; a telepítéshez szükséges fákat beszerzik.
Azt a tippet kaptam, ha szeretnék magamnak saját fácskát, Egerágról vegyek. A frissen ültetett növendéket eleinte 2 évig dézsában célszerű tartanom és védett helyen teleltetni, majd csak ezután kiültetni a biztos eredmény érdekében.
A fákat különösebben nem kell metszeni, sőt. Némi koronaalakítást végeztek ugyan, de a bővebb termés érdekében nem szabad túlzásba esni ezzel sem. Termőre egyébként az ötödik év környékétől fordul a fa. Sosem permetezték őket, mert a kártevők, betegségek megkímélik. Külön szimpatikus! Az egyetlen veszély az időjárás; a jó termés kulcsa az enyhe ősz. Ha a még zöld gyümölcsöt megcsípi az októberi fagy, lehet, hogy nem fog beérni végül. Idén szerencsére még a november is enyhe, így a fák még távozásunk után is roskadoztak. 
Az ültetvény idősebb része 7 éves, de fiatalabb, 3 éves fákkal is találkozhatunk. Két fajta terem itt, a nálunk a boltokból is ismert „Jeruzsálemi”, ez picit lapítottabb; valamint a kerekebb „Rojo Brillant”: 

Különbség nem csak a megjelenésben van; az előbbi, elterjedtebb fajta íze picivel édeskésebb. A képen szerencsére pont fordítva fogom őket.
 
A helyiek közül, aki nem segített éppen a lelkes szüretelőknek, serényen szedte maga is a gyümölcsöt azoknak, akik nem szerettek volna maguk ellátogatni az ültetvényre.  Akivel lehetett beszélgetést kezdeményeztem szokás szerint, de Tamással, (mint később kiderült, Béla nagyobbik fiával) a datolyaszilva felhasználásáról kifejezetten kedélyesen diskuráltunk el. A legjobbhoz fordultam tanácsért; szakácsként szuper ötleteket adott. Elmondása szerint a lekvár főzéshez önmagában nem az igazi a gyümölcs; nem rendelkezik jellegzetes ízzel, de az állagával sem volt kibékülve; valamivel párosítva azonban szuper.
Én is inkább fűszeres chutney-nak tudom elképzelni, mint palacsintába. Tamás leginkább aszalni ajánlja, vagy ami annál is jobb, kandírozáshoz. Előbbit kóstoltuk később a birtokon, csak egyetérteni tudok: 

Aszalni otthoni körülmények közt, aszaló nélkül is lehet. A még nem beérett gyümölcsöt hámozzuk meg, vágjuk fel 8 mm körüli szeletekre. Béla elmondása szerint napos időben kitéve magától is aszalódni fog, de én türelmetlen vagyok. rácsra helyezem a szeleteket, 50-60 fokos sütőben légkeveréssel szárítom (majd emelem a hőmérsékletet fokozatosan 80-fokig) és visszeveszem 50 fokra. A sütő ajtaja résnyire legyen mindig nyitva! Az időtartam változó, kóstolgatni kell, de nem rövid idő. 

Utóbbi, a kandírozott verzió picit gyorsabban készül, csak egy szakácsfáklya kell hozzá (és pici cukor). Én biztosan elkészítem majd egy hűvösebb este; kis pármai sonkával bolondítom meg. Ha valakinek bevált datolyaszilvás receptje van, vagy főz mondjuk pálinkát, ne szégyellje megosztani velünk! (a tapasztalatait el persze)

Bár még nem robbant be a bodai kakiszilva a budapesti piacra, de ha kedvet kaptál Te is, még novemberben ellátogathatsz Bodára személyesen, és szedhetsz magadnak! Ne felejts el előre egyeztetni Keszü Bélával, potyára leutazni azért egy picit messze van. 
Köszönjük még egyszer a kedves meghívást! Szuperül éreztük magunkat, sokat tanultunk. És egy záró gondolat, hogy ne érjen másokat sem meglepetés; ahova hívnak, oda elmegyünk :)