Vannak brandek, amiket valljuk be, nem a magyar piacra szántak, vagy legalábbis nem gondoltak át, ha mégis. Az asszociatív memóriám elég fejlett, így én remekül szoktam szórakozni egy-egy nagybevásárlás alkalmával. (Kedvenceim a Hyundai Getz; a FOS mint étrend kiegészítő, vagy esetleg a Melissa Odabash-t emelném ki, hogy értsük a példát.) Szerencsétlen datolyaszilva sem tehet róla, hogy kakiszilvának, vagy khakinak hívják sok helyen, bár legyünk őszinték, a honos területeken ezen nem hökken meg senki, míg itthon azért mosolyt csal sokunk arcára. Róla van szó tehát; ismerkedjünk meg a kakiszilvával egy picit közelebbről: 

Én elsősorban Japánra asszociálok, ha datolyaszilváról beszélünk, de Thaiföldön, Kínában vagy Koreában is őshonos kultúrnövény; sőt, úgy mindenhol Ázsia szerte. Ez egy újabb egzotikus tehát, ami említésre érdemes, és szerencsére egyre többször találkozhatunk a gyümölccsel a boltok polcain.
Bár nem olcsó mulatság, de bátorítok mindenkit, hogy kóstolja meg, ha eddig nem tette. Ez a nemesített fajta kifejezetten édeskés ízű mag nélküli gyümölcs, ráadásul tényleg pofonegyszerű konyhakésszé varázsolni. Mossuk meg; vágjuk cikkekre, és egy éles késsel válasszuk le a cikkekről a viaszos, kemény héjat, már fogyaszthatjuk is. Ennyi. 
A boltokba nálunk a steril, mag nélküli édes fajta kerül, de a termékeny növény gyümölcsében 4-8 db tojásdad alakú magocska lapul. A datolyaszilvát egyébként a keleti gyógyászat ősidők óta alkalmazza; A, C, B, E és D-vitamin forrás, emellett vasban is gazdag. Vérzéscsillapító hatást tulajdonítanak neki, magas vérnyomásra is kifejezetten ajánlja az irodalom. Magas a pektin tartalma is, így szuper lekvár vagy chatney alapanyag, de sajnos egzotikus mivolta miatt nem biztos, hogy ez a legrentábilisabb töltelék a derelyébe.

Érdekesség, hogy viszonylag magas a savtartalma is; az éretlen gyümölcs esetében a csersav tartalom kiemelkedő, így bőrök kikészítéséhez használják.
De hogyan válassz a boltban? Akkor jó többnyire, ha a héj ugyan feszes, de alatta egy picit már nyomkodható a gyümölcs. Nem kell megijedni akkor sem, ha kőkeményet kapunk csak, utánérő. Dobjunk mellé két almát egy zacskóba, pár nap alatt tökéletes lesz. 

Vizsgáljuk meg elméletben egy kicsit a növényt magát is. 12-15m magasra növő (bazinagy) lombhullató fa, ami ráadásul egy kis odafigyeléssel itthon is nevelhető; kertészetben is láttam már. A friss növendékek ugyan kicsit fagyérzékenyek, de gondos takarással a -20 fokot ezek is átvészelhetik.
A levelei sötétzöldek és fényesek, gyümölcsérése ősszel kezdődik. Viszonylag késői, így a madarak és a kártevők nem is igen veszélyesek ránézve. A betegségekkel, első sorban a gombás megbetegedésekkel szemben ellenállónak mondják. Ami az igényeit illeti, meleg napos helyet kedvel, talajtípusra ugyan közömbös, de a kifejezetten magas tápanyagtartalmú talajokban fejlődik megfelelően - közepes öntözés mellett.

Ébenfa féle, ezt még nem említettem. A kifejezetten kemény, sötét fát Ázsiában faragványokhoz előszeretettek használják. Az eredeti, nem nemesített növény termése is nagyon érdekes, bár inkább fanyarabb ízvilágú. Japánban ez is kedvelt, sokfelé termesztik, fogyasztják – én azért az édesre szavazok!