Mindig viszonylag sokat dolgoztam itthonról, a munkaköröm szerencsére lehetővé teszi, hogy rugalmasan kezeljük az aktuális tartózkodási helyem. Most sincsen ez másképp, sőt. A helyzet fokozódik, így egyre nő bennem is az igény egy kis munkaállomás kialakítására, mert a konyhaasztalról pakolni a cuccom ide-oda bizony kicsit kényelmetlen. A sóvárgásomat kivetítettem a szépülő mini garzonra is; ami csak megerősített: kell egy ilyesmi tényleg itthonra is. 

Korábban bemutattam, hogyan született újjá a mosogató sarok; most lássuk a galériát (köszönjük János képét): 
Egy körülbelül 7nm alapterületű, 175cm belmagasságú terület állt rendelkezésünkre. Ez nem tűnik túlságosan soknak, de ha a fölösleges sallangot levesszük; tulajdonképpen elég is lehet.
Számomra a leglogikusabb, ha az „emeleti” részbe aludni járunk, így az alacsonyabb belmagasság sem nyomasztó (én 157cm vagyok, nekem mondjuk amúgy sem volt), illetve nem kell naponta 25 alkalommal lépcsőznünk sem. Ez azért nekem sem hátrány.
Ha a logikám mentén indulunk el, nem volt annyira sok lehetőség a berendezésre. A második alaptézisem az, hogy mindenképpen egy értelmezhető méretű ágy kerüljön be; ne egy egyszemélyes matrac, ami a földön van ráadásul. Öregszem, nekem fontos a pihentető alvás, és persze nem is mindig szereti az ember ezt egyedül művelni. A kis kiugró rész így alvás szempontjából sajnos nem jöhetett szóba, keskeny és rövid is- pedig nagyon adta volna magát. Itt hasított belém a gondolat; hogy jaj. Ha már nekem nincs (még) dolgozósarkom, attól másnak még lehetne! Ráadásul ha még fésülködőként is tud funkcionálni, az tényleg csúcs.

Egy kis festéssel kezdtünk. Nem volt rossz állapotban, viszont meggyőződésem, hogy egy ennyire pici lakásban a fehéren kívül jó megoldást csak szakember, vagy különös tehetséggel megáldott laikus tud megvalósítani. Szerintem abszolút bejött a papírforma; sokkal világosabb életteret kaptunk, miután a falak és a galéria is sárgáról fehérre változott. Nagyon az alvórésszel nem is kívánnék foglalkozni; Ilyen lett esti fotózva: 

Ami viszont szerintem sokkal érdekesebb, és talán ad egy pici pluszt is, az az emeleti, világos dolgozósarok. Mindenképpen keskeny megoldásban gondolkodtam, nehogy egy túl nagy bútor összenyomja (az amúgy sem hatalmas) teret. Lehetőség szerint próbáltam  láb nélküli, alias falra szerelhető konzolt vadászni, mert ezzel is helyet takaríthatunk meg. Ez a lábatlan egyébként optikailag is előnyösebb, mint a hagyományos verziók.
Sajnos rá kellett jönnöm ismét, hogy a dizájner vagy éppen csak stílusos és praktikus darabok elképesztően drágák; így a szűkös keret nem tette lehetővé, hogy egy teljesen kész bútort válasszak. Sok ötletet nézegettem különböző fórumokon, végül a jól bevált bútorhackelésnél maradtam. Előszeretettel dizájnolok át kommersz IKEA bútorokat, hát most sem lett ez másképpen :)

Egy egyszerű, fiókos EKBY falipolcot választottam a művelethez két mezei tartókonzollal. Összeszereltük, feltettük a falra, és kb. ennyi is volt a dolog.
Az íróasztal magasság beállításánál fontos, hogy figyelembe vegyük, átlagosan egy felnőttnek kb. 71-75 cm lapmagasság az ideális az íráshoz, gépeléshez. Ez persze csak a nagy átlag; mindenkinek olyan magas asztal kell, hogy függőleges felkar, és közel vízszintes alkartartással tudjon dolgozni rajta. Ez a legkevésbé megterhelő pozíció. Megjegyzem, én még sose találkoztam nekem ergonómiailag tökéletessel, de nem is tartozom az átlag magasságú felnőttek táborába. Jóból keveset adnak, na.