Lassan nyolc éve, hogy az „akkori” legjobb barátommal (aki az óta a férjemmé avanzsált) Isztambulba látogattunk egy görbe hétvégére, és a dervisek, piacok, minaretek mellett nagyobb tételben találkoztunk gyönyörű töklámpásokkal is. Mielőtt megijednél, a hosszú felvezetés után nyugi, ezekről lesz szó.Tehát Isztambul, lassan nyolc éve. Ha egy nyálas lányregényt írnék, kifejezhetném magam úgy is, hogy a lágy tengeri szél a fűszerek illata mellett egy nagy rakás romantikát is hozott a langyos nyárelői éjszakába; de ez egy DIY-hobbikertész blog, így azt mondom csak, hogy rohadt meleg volt, a légkondink meg ennyi: 
Igen, én foglaltam a szállást, nem tagadom - de nagyon jó helyen volt, mentségemre szolgáljon - így inkább sokat csavarogtunk. :)
Esténként a város teljesen megelevenedik, miden teázóban, kávézóban (és kiskocsmában is) csodálatosan faragott és festett lámpások pislákolnak, valami egészen elképesztő a hangulat. Talán már ekkor bevésődött a gondolat, hogy igen, egyszer csinálok egy ilyen lámpát én is magamnak. De az, hogy egy februári vasárnap majd ezzel a fiúval, a közös otthonunkban, a hamarosan érkező kisbabánk szobájába készítjük el, meg sem fordult a fejemben. Meg is hatódhatnék, ha olyan lennék, de télnyleg :D Csak nem vagyok.

A hosszú felkonf után először is Erzsinek tartozom köszönettel, hogy meglepett minket ezzel a csodálatos, saját termesztésű, formás kis korsótökkel, amit mikor először a kezembe fogtam, mint egy időgép repített vissza Isztambulba. Lássuk tehát a szóban forgó alanyt: 
Kutakodtam a neten, de a készítés metodikájával kapcsolatban nem lettem azért sokkal okosabb. Vágni kell rá egy léket (ahol az izzó is bekerül majd), kikaparni a száraz tartalmat majd faragni, furkálni – köszi. Asztali lámpára volt szükségünk, így legalább az nem volt kérdés, hogy a kiszárított tök alját kell majd levágnunk. Előre szólok, kemény :) nem árt az ember és megfelelő szerszám a háznál:
A belsejében lapulnak a száraz magok, amelyek inkább pajzsszerűek, nem a megszokott tökmag formájúak. Erzsi és a szakirodalom szerint is csírázóképesek, így ne dobjuk ki. Én áprilisban tenni fogok velük egy próbát, de erről egy másik bejegyzésben adok majd számot. 
Szuper! Az alja levágva, belseje nagyjából kikaparva- és most?! Ceruzát és fúrókat elő, mert a kreatív része jön.Nem mértani pontossággal álltam neki a rajzolásnak, csak érzésre. Hogy őszinte legyek, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz, nem vesztegettem az időt. Szabadkézzel felskicceltem a mintákat, majd nekiestünk. Többféle méretű fúrószárral is dolgoztunk.
Tapasztalat: a tök tök kemény, ezt már megállapítottuk a vágásnál, viszont a héj nem egyformán vastag, így van ahol vékonyabb és kicsit puhább, van ahol jobban meg kell dolgozni – figyeljünk, ne roppantsuk össze (főleg, ha már sok rajta a luk). Ezen felül a belső, szivacsos rész egy része már csak akkor válik le könnyen, ha alaposan megfurkáltuk. Picit szemetes meló lesz, és el is tart egy darabig, ha nem csak random lukasztgatunk. Családi erővel erre jutottunk: 
Egy kis lakkozás és festés még hátra van, de hogy őszinte legyek, a színe és a mintája is nagyon tetszik, így tényleg csak egy minimális fehér színt kap a legteteje, hogy jobban illeszkedjen az enteriőrbe. 

Ismét nem a spanyolviaszt találtuk fel, de mindenképpen jó kis gondolatébresztő lehet számodra a következő írás, ha az otthonodat picit szeretnéd feldobni kevéske pénzből. A nappaliba és a gyerekszobába is ezt a megoldást választottuk, bár nem tagadom, a falmatrica gondolatával is eljátszottam, de sajnos nem találtam olyat, ami maradéktalanul megfelelt az elképzeléseimnek – ráadásul csak már rendelkezésre álló festékeket használtam, így 0 azaz 0 Ft plusz költséget jelentett a projekt.

Hogy pontosan miről is van szó? Természetesen mintafestésről :) Gyerekkorom óta szimpatizálok az origamival, különösen a darvakkal és azok szimbolikájával, így nem is volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb kiemelt helyre kerülnek az otthonunkban. Réges régen találtam egy szuper enteriőrről készült stock fotót is, amit évekig őrizgettem, de az „új” lakásban adódott is a megvalósításhoz ideális falfelület az étkezőben: 

Vannak olyan minták, mint ez, a kiválasztott darumadaras is, amiket szabadkézzel magam se vállaltam volna, de nem kell azért megijedni, ha nem áldott meg komolyabb kézügyességgel a sors, egy kis fifika és technika ma már egyszerű megoldást jelent. Persze az sem árt, ha az ember irodában dolgozik, így kölcsön tud kérni egy projektort: 

Ha beállítottuk a kívánt méretet és magasságot, nincs más dolgunk mint akkurátusan, vékonyan ceruzával körbe rajzolni a mintákat. Persze az elcsúszó pixelek miatt itt ott kell majd egy kis gondolkodás, de nem bonyolult mutatvány, főleg ha az ember lányának van segítsége :) 

Nagyon gyorsan elkészül a skicc, de persze még most lehet javítgatni rajta. Inkább most, mert majd a festékkel nem lesz olyan egyszerű. Ezek után már csak a felnőtt kifestő van hátra. Sajnos ez már nem megy olyan gyorsan, de a türelem rózsát terem. Ne csapjuk össze, inkább folytassuk máskor, ha meguntuk – elvégre is évekig nézzük majd az eredményt :) 

Íme a kész repülő darvaink: 

És ahogyan már korábban említettem, gyerekszobai dekor gyanánt is jó választás a festés: 

Persze télen sem lehet panaszkodni, sok sok szépen virágzó növénnyel találkozhatunk, amik segítenek átvészelni az „ínséges” időket (orchidea hadak, előhajtatott tavaszi hagymások, ciklámen, citrom fácska..) vagy elkezdhetjük tervezni palánta állományunkat, és csíráztatni egyes hosszú növekedési idejű fajták magjait is, ma valahogy mégis egy kicsit másra vágytam. Hideg van, elkaptam valami nyavaját, a szülésig pedig már nincs sok hátra, így bizonyára el tudjátok képzelni, milyen lendülettel vetem magam a mindennapokba :)

Bambán próbáltam meggyőzni magam, hogy a koffeinmentes is ugyanolyan jó napindító (hát nem éppen) amikor eszembe jutott ez a dolog. Közületek vannak, akik „Rossz Doktor” féle kapszulás kávét isznak? Nem fogyasztok rendszeresen, a férjem egyáltalán nem kávés, így nálunk praktikus választás volt, mert egy kilós Omnia a nyakunkra rohadna. Hozzá teszem, a forgalmazó visszaveszi a használt podokat, ez is szempont volt a kiválasztás során, de ebben a háztartásban szeretünk újrahasznosítani is. Kicsit jobban utána mentem ennek, konkrétan egész iparág épült már a legkülönbözőbb kapszula ékszerek, tárgyak készítésére. Mindenképpen ki kell próbálni :) Hozzá is láttam. Lássuk, miből élünk. Bár rengetegféle színű verzió van, én ugye egyfélét iszom, így aranyszínnel operálunk. Azért pöttyös, mert koffeinmentes.
A kapszulák felső borítását levágtam, ami nem egy nagyon bonyolult dolog. Ezt követően a zaccot egy kistálba kapartam, majd elmostam a kiürült tégelyeket.
A zaccal is sokmindent lehet kezdeni, semmiképpen se dobjuk ki! Én mondjuk nem a kerti földben hasznosítom, de sokan esküsznek arra is. Nálunk a hűtőben vált be, ha kis befőttesüvegben (nyitott állapotban) beteszed, elveszi a kellemetlen szagokat, magába szívja a párát.
Ezek után a lehetőségek tárháza nyílik meg. Kiskertet, ékszereket, díszeket, mécsestartót is barkácsolhatunk: 

Pinterest oldalamon sok ötletet összegyűjtöttem, kattints ide értük, illetve a fenti képek forrásáért: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/nespresso-capsules/

A mécsestratóra esett a választásom, de nem gyűlt még össze elég alapanyag hozzá, így csak a virágok szirmait kezdtem el kialakítani. Amennyi azonban van, egy kitűzőhöz, hajpánthoz vagy nyaklánchoz már simán elegendő lenne: 

Hogyan készül? Először is lapítsuk ki a kapszulákat. Láttam olyat, aki kalapál vagy nyomkod; de ha két vágódeszka közé teszed és rátehénkedsz, sokkal gyorsabban fogsz haladni:  
Hajtsd félbe a korongokat a szép felükkel befelé. Egy papagájfogó apa készletéből jó szolgálatot tesz, de szabadkézzel sem megoldhatatlan, nem annyira ellenálló a munkadarab. Ezt követően egy fogóval ragadd meg a közepét, és hajtsd ki a széleket. Meg is van a szirom :) 

Egy kilapított korongra (megint csak a ragasztópisztolyt ajánlom) ragaszthatod, ízlés szerint gyöngyöt vagy kis spirált rakhatsz a közepébe. Szerintem csúcs :) 

Új év, új élet – szokták mondani, és ez az idei évünkre mindenképpen találónak tűnik :) Február végén (most már ember) gyerekkel bővül a család, így minden, ami eddig volt, megváltozni látszik. Elképesztő mennyiségű új inger ér, rengeteg inspirációt merítettem ebből a különleges belső utazásból, így minden bizonnyal a már megszokott témák mellett sok új is felmerül mostantól. Pont egy ilyen kis babaszobai kézműveskedést hoztam, ami azonban bátran elkészíthető gyerek nélkül is a nappaliba, mintegy kis vidámságot, tavaszt csempészve a lakásba. Nézzük hát Hanna pillangós, tavaszi lámpadíszét: 

El kell árulnom, hogy az ötlet bármennyire is fáj, nem az én fejemből pattant ki. A neten kutakodva akadt meg a szemem egy hasonló megoldáson a  http://heartlandpaper.typepad.com/ oldalon, és azonnal beleszerettem. Persze nem kell pillangóval operálni, lehet csillag, hold, felhő vagy éppen elefánt is :) Mire lesz szükséged?

• Papírminta lyukasztó (esetemben lepkés)
• Színes papírok (én nem túl vastag kartont használtam pink, babarózsaszín és törtfehér)
• Damil
• Ízlés szerint gyöngyök
• Egy kész körkeret, ennek hiányában merevebb drót vagy ha ez sincs, tisztítós vállfa
• Tüll vagy organza a kerethez (én egy levágott függöny alját használtam fel)
• Ragasztópisztoly
• Olló
• Fogó a kerethajlításhoz

Szerencsére a hobbiboltok egyre jobban felszereltek papírvágó fronton, de mi az enyémet végül online, az e-bay-en vettük még karácsony előtt. Persze ha inkább hajtogatnál lepkéket azt is lehet, lelked rajta. Elsőként kivagdostam a lepkéket. 68x2 db-ra lesz szükség, a színekből én vegyesen használtam, fentről lefelé világosodnak. Szerintem vagy fél órán át vagdostam, de egészen elégedett voltam a végére :) bár ekkor még fogalmam sem volt, hogy a neheze még hátra van. 

A koszorú volt a mumusom. Annyira kézenfekvő volt, hogy egy tisztítós vállfából alapot hajlítok, hogy nem is készültem b-tervvel. Hozzáteszem, nyolchónapos terhesen ez izzasztó fizikai munka, de azért csak összejött úgy ahogy: 

Vagdoshatjuk, kötözhetjük a karikára az anyagot. Jelentem, ez eltart egy darabig, ha az egészet be akarjuk fedni. Körülbelül egy centi vastag, 8-10 centi hosszú darabokat vagdostam a már említett „jó lesz az még valamire” függönymaradékból, és a második óra magasságában már nagyon szitkozódtam magamban, de kötöztem tovább. Nem számoltam sajnos, hogy mennyi kellett.. de vegyél bőven, hidd el, a maradék biztosan jó lesz még valamire :)  

Elkészült a koszorú, nincs is más dolog, mint rögzíteni. Damilokkal kötöztem fel a lámpára, de előtte rögzítettem egy-egy damilt a karikában a vízszintes és függőleges átmérőben is, ezek később a függők felkötésékez kellenek majd. A lepkesorok függesztésének mintája: 

Végre jöhet a látványos rész. 17 db, kb. 60 cm hosszú damilra lesz szükség. Minél vékonyabbat érdemes választani, mert így sokkal könnyedebb látványt nyújt majd. Amíg kimérjük és felvagdossuk, helyezzük áram alá a ragasztópisztolyt. Lehet próbálkozni papírragasztóval is, de nekem ez a módszer bevált.
Minden damilra 4 pár pillangót kell ragasztani az egyik végétől kezdve, úgy 8 cm-re egymástól. A két lepke teste közé kerüljön egy pötty ragasztó és a damil. Minél kevesebb ragasztót érdemes használni, mert a lepkék szárnyai úgy mutatnak szépen, ha kicsit majd széthajtjuk őket. Viszonylag sok damilunk marad, de fel is kell majd kötözni a sorokat. Én négyesével-ötösével kötöztem, kellett ennyi változatosság :) és nagyon motiváló is, ahogy folyamatosan szépül a koszorú: 

És a végeredmény: 

Elégedett vagyok :)

A jó nyelvek úgy mondják, vannak olyan növények, amelyeket elegendő egyszer megvásárolnunk, majd azt követően „örökké” termeszthetjük azokat magunknak – persze csak azután, hogy el is fogyasztottuk a termék nagyját. Régóta foglalkoztat ez a kérdés, de elsősorban zöldségekkel, ehető növényekkel kapcsolatban, amiket így szinte az örökkévalóságig termeszthetünk magunknak a körfolyosón is fillérekből, kevés törődéssel.

Bár az első kísérletre mondhatjuk, hogy csak haza estem :) mert a férjem lépett először a tettek mezejére, de mindenképpen egy egész sorozatot szeretnék szentelni a témának. Lássuk most a tormát: 

Gyerekkoromból emlékszem, milyen egy kiirthatatlan, szapora és csak fáradságos munkával kiásható utálatos, helyigényes és rusnya növény volt a nagyi konyhakertjében :) ugye máris kedvet kapott hozzá mindenki? Szerencsére dézsában vagy zsákban nevelve sokkal könnyebben megzabolázható lesz.
Nagy általánosságban elmondhatom, hogy a torma kiváló C, B6, B1 és B2 vitaminforrás. Kifejezetten igénytelen szerzet, talán ezért is ideális kísérleti alany, gyakran vadon is találkozhatunk vele az utak mentén.

Kiskerti körülmények közt a gyökerek oldalhajtásainak dugványozásával szaporítható. Június végén, július elején szedik fel a gyökereket és választják le, majd ültetik vissza a rizómákat – október végére esik a betakarítás. Télálló, de érdemes kiskertben kiszedni, és sötét, hűvös helyen átteleltetni, ne nyomja el majd következő évben a többi veteményt.

Biztosra veszem, hogy húsvétkor még nem a saját tormánkat reszeljük a sonkához, de ki tudja, talán ősszel már igen. Hogyan láttunk neki? Vettünk egy tormát, és jól megettük :) A tetejét levágtuk, és egy szuflés tálkába raktuk egy kevés vízzel: 
Fontos, hogy kevés legyen a víz. Így elkerülhetjük, hogy nemes egyszerűséggel megrohadjon az alany, viszont predesztinálja, hogy néhány naponta adjunk neki frisset. Ha kiszárad, bizony oda a tormatermény ;) Kb. másfél hét leforgása alatt a konyhapulton a gyökérhajtások megjelentek, majd a levelek is zöldülni, növekedni kezdtek.

Picit több, mint egy hónap elteltével elérkezettnek láttam az időt, hogy a torma földbe kerüljön, így vigyázva a gyökerekre (és a tisztaságra is, ezúton elnézést kérek a Józsefváros kiadvány szerkesztőitől) egy használaton kívüli cserépbe ültettem. Ötletem sem igazán van, milyen föld lehetett benne, de ha igazam van, szinte mindegy is lesz. Most pedig várakozunk. 

Ne essék félreértés, nem azt mondom, hogy most mindenki rohanjon a boltba, és kezdjen az ablakpárkányon tormát termeszteni. Ha viszont karácsonyról maradt elfekvőben, egy próbát megér – még mindig jobb, mintha egyenesen a kukában landolna. Tavasszal mindenképpen beszámolok, hogy hogyan áll a kísérlet, addig is a folyamatképeket követhetitek facebook oldalunkon :)