Megosztó kérdés ez a koriander dolog, legalábbis ami a levelét illeti, mindenképpen. Hogy őszinte legyek, én sem a felhőtlen rajongók táborába tartozom, de ettől függetlenül egy keveset mindig tartok itthon belőle. Ez az egyik legősibb gyógy –és fűszernövény, évezredek óta használják. Emésztést segítő, szélhajtó; csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást; antibakteriális hatású, ezen felül kiváló C-vitamin, vas, magnézium és fehérje forrás is. A levelek illóolaj tartalma magas, ízük így jellegzetes :) nekem túl intenzív, ahogyan az illata is. 

Eredete nem teljesen tisztázott. Egyesek a Földközi tenger partvidékéről származtatják, mások szerint Elő-Ázsiában őshonos. Az biztos, hogy már évezredek óta használjuk – magjaiból Tutanhamon sírjának feltárásakor is találtak.
A koriander a zeller félék családjába tartozik. Nem évelő, szereti a napfényt, a jó vízáteresztő talajt és közepes öntözést igényel. A gyökerétől a levelén át a magjáig minden részét fel lehet használni.

Amennyiben a levele miatt tartjuk, úgy balkonládában és cserépben is megmarad, de jobb neki egy mély dézsa, vagy esetleg a kert; ha nagyobb terveink vannak. Mivel karógyökeret fejleszt, nem árt mélyebb közeget biztosítani neki. Ezt a gyökeret az ázsiai konyha előszeretettel használja (aprítva, vagy pasztaként), akár fokhagyma helyett is megfelel. Szabad földben a növény 50-120 cm magasságig nőhet, így olyan helyet keressünk neki, ahol nem baj, ha fölfelé is nyújtózik.

A magok fejlesztéséhez is szükséges a nagyobb hely. Szabályozott cserepes körülmények közt persze nem kell ilyen óriásokra számítani :) Mindenképpen fogjuk meg a magját is, mert egyrészről vetéssel nagyon jól szaporítható, másrészről a mag fűszernek sem utolsó. 
Szabadföldbe márciustól 3-5 cm mélységbe vessük; lakásban akár egész évben kísérletezhetünk vele. Nem viseli jól az átültetést, ezért igyekezzünk a végleges helyére elszórni a magokat. Ha benti termesztés mellett döntünk és inkább a levelére vágyunk, akkor lehetőség függvényében 1-3 cm mélyre helyezzük a magokat, egymástól kb. 5-6 cm távolságra. Néhány hét alatt már ki is hajtanak (nálam 2-4 hét hőmérséklet és fény függvényében).

A levelek eleinte a petrezselyem leveleire hasonlítanak, de később inkább a kapor formájára emlékeztetnek. Mindig nyersen használhatjuk, mert főzés hatására az íz, illetve a jótékony hatások is elvesznek. Ha nagyobb a mennyiség, mint amennyit elhasználnánk, szuperül fagyasztható :) 

Ha nagy meleg van, hamar megnyúlik, és megjelennek rajta a kis fehér virágok (fent). Ha inkább a levélre megyünk, vágjuk vissza ezeket, és tegyünk el egy adagot belőle. Én ilyenkor egy kis csokornyit vágok le, alaposan megmosom, majd egy fagyasztós zacsiban a mélyhűtőbe teszem. Ha viszont szeretnénk magokat, hagyjuk a természetet dolgozni! 

A magok nem csak a szaporításra jók, szuper ételízesítők is (a növénynek ezt a részét nagyon szeretem, a friss levéllel ellentétben): egészben savanyúságokhoz, porítva csípős, fűszeres ételekhez (pl ez a méltán híres curry egyik alap fűszere is), mártásokba, pácoláshoz használhatjuk. Sajnos a felmagzás után az anyanövény teljesen elsorvad, erre készüljünk fel : 
A magok begyűjtése nem bonyolult; kis szárítás után csak le kell morzsolni, vagy csipkedni őket.

Az első kép a Wikipédiáról való (https://hu.wikipedia.org/wiki/Koriander#/media/File:A_scene_of_Coriander_leaves.JPG), a többi sajátom. 

Imádom a nyarat! Nem is lehetne ez másképpen, elvégre is nyári gyerek volnék :) az idei szezonra egyelőre nem nagyon lehet panasz, tombol a strandidő, de felüdülést nyújtanak a kellemesen enyhe éjszakák. Öntöznünk kell ugyan, de csodálatosan terem még most is a szamóca, betakarítottuk a fok- és vöröshagymákat, bőségesen belaktunk áfonyából, zavartalan a chili ellátás, feketedik a szeder és piroslik már a paradicsom is. 

A legnagyobb fejtörést számomra most mégis az okozza, hogy a hihetetlen tempóban növekedő fűszernövényekkel mihez lehetne kezdeni. Egyrészről muszáj valamennyire kordában tartanom őket, másrészről igyekszem elkerülni a felmagzást, hogy tovább élvezhessük a friss fűszereket. Ezeket mind folyamatos metszéssel érhetjük el, de azzal sajnos szembesülnöm kellett, hogy ezt a nagy mennyiséget egyszerre nem tudjuk elfogyasztani.
A mostani bőség az időjárás függvényében akár október közepéig is kitarthat, de utána is jó volna a saját nevelésű fűszernövényeinkkel főzni, ízesíteni ételeinket. Mit lehet tenni? :) Szerencsére sok mindent; lássunk néhány egyszerű fortélyt fűszernövényeink feldolgozására, tartósítására:

Fagyasszunk
Talán a fagyasztás az egyik legegyszerűbb módja, hogy tartósítsuk fűszernövényeinket. A legtöbb szerencsére kiválóan viseli :) Többféle metódus is rendelkezésre áll annak függvényében, hogy később mire is szeretnénk felhasználni őket. A legegyszerűbb egy kisebb (megmosott, megtisztított, majd megszárított) mennyiséget nejlonzacskóba csomagolni, és mehet is a fagyasztóba. Lehetőleg írjuk rá, hogy micsoda :) Petrezselymet, koriandert , mentát vagy zeller zöldet gyakran szoktam így eltenni. 

Ezen felül (első sorban bazsalikom, petrezselyem, kakukkfű vagy oregano esetében) adagonként összeaprítva, jégkocka tartóba is tehetjük a zöldfűszert, amelyet egy kevés vízzel meglocsolunk, majd készre fagyasztunk:

Ezt követően zacskóba tegyük, hogy kevesebb helyet foglaljon. Ha télen főzeléket, vagy akár egy gyors bolognai ragut készítünk, csak bele kell pottyantani egy fűszerkockát. 

Divatos a fűszervaj
Folyamatosan változnak az étkezési szokások, ez talán így is van rendjén. Most a háztáji, bio vagy organikus élelmiszerek élik ismét reneszánszukat (amivel teljesen egyet tudok érteni). Elegáns vendégváró, uzsonna, vagy épen reggeli készíthető egy kevés házi vaj, só és friss fűszernövény segítségével. Használhatjuk sült húsokhoz, de egy jóféle BBQ-hoz, grillételekhez is tökéletes. Tényleg igazi kulináris élmény :) 

A vaj kiválóan veszi fel az ízeket, így kísérletezzük ki a nekünk leginkább tetsző kombinációt. Nem kell túlzásokba esni, és persze az sem mindegy, mire használjuk majd. Szuper erre a célra a fokhagyma, a chili, a metélőhagyma, a petrezselyem és a gyömbér is. Hűtőszekrényben is eláll egy darabig, de mélyhűtőben akár sokáig is.
A puha vajat helyezzük keverőtálba, és keverjük habosra. Adjuk hozzá a fűszereket, dolgozzuk össze, majd a masszát kanalazzuk sütőpapírra, esetleg zacskóba. Formázzunk belőle hengert, és hűtsük le.
Természetesen használhatjuk a jolly joker szilikonos jégkocka tartót is; helyezzük bele a felaprított fűszereket, öntsük fel olvasztott vajjal (vagy akár oliva olajjal), majd hűtsük le. Salátákhoz, sültekhez ez is kiváló :)

Szárítsuk ki
A leggyakoribb, és legősibb fűszernövény tartósítási forma a szárítás. Bár a növények többségének csak a leveleit használjuk, szerintem könnyebb szárral együtt kiszárítani. Kössünk kisebb laza csokrokat, és akasszuk árnyékos és meleg, de jól szellőző helyre ezeket. 

Fontos az árnyék, mert a nap kárt tehet a levelekben. Néha forgassuk át a csokrokat száradás közben; akár 10-12 napot is igénybe vehet a szárítás. Ha elkészültünk, szedegessük le a leveleket, morzsolhatjuk is ha szeretnénk, és tegyük őket papírzacskóba, vagy jól záródó, (sötét) edénybe. 

Természetesen nem muszáj csak a természetre bíznunk a munkát, sütőben is kiszáríthatóak a fűszernövények; a legalacsonyabb hőmérsékleten, légkeverés mellett néhány órára redukálhatjuk a teljes szárítási folyamatot. Résnyire hagyjuk nyitva a sütő ajtaját, és forgassuk a növényeket. 

A képek forrása, további ötletek: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/preserve-herbs/

Hogy őszinte legyek, a leghálásabb és egyben a leghasznosabb dolog, amit városban apró helyen is nevelhetünk, az a fűszerkert. Zseniális megoldás, ha „haszonnövényekkel” szeretnénk megtölteni a balkonládát, vagy éppenséggel csak egy picike függőleges kertet tervezünk. Nincsen sok lazább dolog, mint kinyúlni az ablakon, és leszakítani pár levél mentát majd a limonádédba a dobni hetykén. Én legalábbis nagyon élvezem ;) ugyanez a kaján érzés fog el, amikor egy gyors vacsihoz némi oregánóra vagy bazsalikomra van csak szükségünk, én pedig simán csak kiballagok az erkélyre egy ollóval szüretelni. Régóta foglalkoztat a kérdés azonban, hogy valami olyat is nevelgessek magunknak, amitől édesebb lesz a tea, vagy akár az a bizonyos limonádé. Nem olyan nagy a választék, hacsak nem akarunk cukorrépát vagy cukornádat, esetleg kukoricát termeszteni az erkélyen. Én ezeket a lehetőségeket elvetettem, így hamar egyértelművé vált, hogy vadásznom kell egy tő steviát.

De mi is az a stevia? Egy helyes kis növény; természetes édesítőszer, amely napjainkban egyre népszerűbb hazánkban is. Számos készítménye kapható már nem csak bioboltokban, amely cukorbetegek vagy fogyókúrázók részére bizonyára nem is ismeretlen. Jó tulajdonsága, hogy nincs benne szénhidrát, tehát zérókalóriás, nem rontja a fogakat, hőhatásra nem bomlik le, és akár hússzor édesebb az általunk használt cukornál.  A kérdés csak az, hogy miért nem jutott ez előbb eszembe? ☺ Nem baj, ahogyan mondani szoktam; ami késik, az jön! Lássuk, hogyan neveljünk otthon, és használjuk fel a steviát! 
Azt javaslom, hogy nem üzemi méretek közt első sorban vásárolt palántákkal dolgozzunk. Bár kereskedelmi forgalomban láttam már magokat is, de elég nehezen csíráznak. Nem nagy anyagi befektetés egy palánta, és kertészetek polcain egyre sűrűbben találkozhatunk vele. Ha megvásároltuk a növényt, fontos, hogy jó talajt válasszunk neki. Szereti a kicsit agyagos, de tápanyagban gazdag földet. Ilyet nehéz beszerezni, így tökéletesen megfelel a zöldségek neveléséhez kapható földkeverék is. A növény erős szárait levágva gyökereztethetünk új töveket, amelyek ha hosszúak még a nappalok, egy kis gyökereztető homok vagy egyszerű tőzeg segítségével viszonylag gyorsan, már egy hét alatt megerednek!

Ültetésnél egy mélyebb cserepet válasszunk a növénynek, amelynek az aljában egy ujjnyi vastagon kavicsréteget terítsünk szét, majd erre mehet a föld, és bele a növény. Nem szereti a pangó vizet, így ezzel a vízelvezető réteggel sokat segíthetünk steviánk komfortérzetén. Ha kertbe kerül, első sorban a magas ágyásokba célszerű helyezni a jobb vízelvezetés miatt. Érdemes a tövet takarni fenyőkéreggel vagy akár zöldmulccsal, hogy megelőzzük a kiszáradását és a gazosodást. Folyamatosan tartsuk nedvesen, illetve csipkedjük vissza, hogy szépen bebokrosodjon.

Bár én csak tavasztól nevelgetem a steviámat, így tapasztalatom még nincsen a témában, de a szakirodalom szerint áttelel. Erre mindenképpen vissza fogok térni ☺ Júniustól folyamatosan virágzik októberig. 

A lecsipegetett leveleket egyesével frissen is használhatjuk (mint a mentát), de ősszel visszavághatjuk, és ki is száríthatjuk nagyobb mennyiségben. A szár nem valami édes, így csak a leveleket használjuk fel! Szárazon, tiszta üvegben sokáig eláll. A kiszárított leveleket ráadásul kávédarálóban/mozsárban porrá is törhetjük, így egy könnyen felhasználható ZÖLD édesítőport kapunk. 

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, mi a részünkről rajongunk a minőségi ázsiai konyháért. A férjem gyakran készít mindenféle finomságot wokban, de az utóbbi években a különböző thai levesekkel sem lehet már zavarba hozni:  
Van egy olyan fűszernövény, ami nélkül lehetetlen nekiállni egy igazán autentikus ázsiai fogásnak; ez a sereh. Nem mond így sokat, ugye? Pedig a legtöbben biztosan találkoztatok már vele: 
Angol nevén már biztosan ismerősebb; lemon grass - szép magyarosan pedig úgy hívjuk, hogy illatos citromcirok. Nagyobb bevásárlóközpontokban „frissen” is hozzá lehet jutni, de porított formában is beszerezhető. Kellemes citromos aromájú és illatú fűféle, amely megjelenésében kicsit talán hajaz az újhagymára; Indiában és Ázsiában honos, de az Egyesült Államoktól kezdve Afrikáig termesztik. 
A sereh amellett, hogy kiváló fűszernövény, gyógynövényként is számon tartják. Antibakteriális hatású; penészgombák ellen, vagy akár lábgomba kezelésére is ajánlják, emellett lázcsillapító és hasmenést csökkentő hatást tulajdonítanak neki, sőt, állítólag szúnyogűző is. Szóval csodanövény :)

A legutóbbi nagybevásárláskor is a kosarunkba került, de nagyot nyeltem, amikor az árára pillantottam – elhatároztam, hogy megpróbálom inkább megtermelni itthon, így kicsit jobban utánajártam a dolognak. Szerencsére komoly szakirodalom áll rendelkezésre, a szaporításnak rögtön két lehetséges módszerét írják le. Most mindkettővel megpróbálkozom itthon, és győzzön a jobbik!

1. Gyökereztetés
A módszer lényegesen gyorsabbnak tűnik a másiknál; a növényt egy pohár vízbe kell helyezni, és várni kell, hogy meggyökeresedjen. A leírások szerint ez a folyamat gyorsan beindul, mindössze néhány hetet kell várnunk, majd ültethetjük is. Az enyém 3 napja ázik, de még nem csinált semmit :)  

A növény szereti az állandó nedvességet, a jó tápanyagtartalmat – de a legkevésbé sem fagytűrő; mivel évelő növényről beszélünk, így mindenképpen fagymentes helyen szükséges teleltetni.

Hozzá tartozik a gyökereztetős módszerhez, hogy mivel meg kell vásárolnunk drága pénzért a növényt; így nem biztos, hogy ez a legköltséghatékonyabb megoldás, ráadásul szerintem nem is szaporodik gyorsan. Mi lehet a megoldás? Természetesen a magvetés :

2. Magvetés
   Biztos vagyok benne, hogy lényegesen időigényesebb és kényesebb maga a folyamat, de ha már rászánjuk magunkat, és sikerrel is járunk, biztosan el tudjuk látni a fél családot elegendő citromcirokkal. E-bay által gyorsan jöttek a magok :) Egy elviteles dobozba szórtam el őket, egy vékony földréteggel fedtem, megpermeteztem és lezártam.  

A gyártó leírása szerint a csírázás 21-45 nap.. Ehhez képest ma reggelre kihajtottak.    Lehet, hogy mégis sok lesz?! Nem baj, mert a növény egyébként kiválóan viseli a fagyasztást is. 

Hogy biztosítsam az ideális körülményeket, a végelgyengülésben elhunyt kaméleonunk terráriumában alakítotok ki palántanevelőt, ahol elég meleget, fényt és páratartalmat tudok biztosítani a kis palántáknak a fejlődéshez.

Reményeim szerint május környékére szépen megerősödnek majd, és kiültethetem őket napos, de szélvédett helyre :)

Nem saját képeim forrását Pinterest oldalamon találod: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/egzotikusok/

Hangzatos név, de a bloghoz híven nem egy ritka mérges állatról, vagy egy hírhedt hasfelmetszőről lesz szó, hanem a világ egyik legerősebb paprikafajtáról, a Trinidad Moruga Scorpion chiliről.
Jól hangzik, ugye? Ez a chili Trinidad és Tobago Moruga tartományában honos, innen ered a neve is. 2 millió feletti SHU értékével jelenleg a második legdurvább szerzet a paprikák között; 2014-ben, több évnyi vizsgálódás után taszította le a trónról a karolinai kaszás, a Carolina Reaper 2,2 millió SHU-val.  

Egy kis magyarázat az SHU-ról; a paprikák csípősségét Scolville Heat Unit-ban mérik. A szárított chili őrleményt alkoholban oldják fel, hogy a kapszaicin tartalmát felszabadítsák. Ezt az oldatot cukros vízzel hígítják, amíg eltűnik teljesen a csípőssége. A szám a semlegesítéshez szükséges oldási arányt jelenti.
Érdekes, hogy régen kontrollcsoportok kóstolással jártak az SHU dolog végére, ma már laboratóriumi körülmények állnak rendelkezésre a vizsgálat elvégzésére. Elég erős a verseny a termelők közt, hogy birtokolhassák a legerősebbeknek járó címet, így évről évre felbukkannak új trónkövetelők.  

Szemléltetés gyanánt szeretném megjegyezni, hogy a magyar combosnak hitt, könnyfakasztó fajták ezen a listán bizony elég hátul kullognak :) 1.500-6.000 körüli értékekkel számolhatunk. Nem kell persze arra gondolni, hogy a trópusokon jobban bírják a vitézek a gyűrődést; önmagában ezeket az elképesztően csípős chiliket maximum brahiból fogyasztják egyben; kifejezetten inkább fűszerként, feldolgozva használják.

Egy jó kis elrettentő videó egy Trinidad Scorpion-t egyben elmajszolós tesztről; a buli 2:20-tól kezdődik. Csak erős idegzetűeknek :)  egy kivarrt keményfiú agóniája, hogy átérezzétek a helyzet komolyságát: https://www.youtube.com/watch?v=d6WH4y-BKo4

Én a fentiek ismeretében kedvet kaptam, hogy kipróbáljam (legalábbis a termesztést, a kóstolót semmiképpen), mit is tud ez az erőgép – így beruháztam néhány magra. Hozzá teszem, horror – 60-120 Ft/mag!! áron lehet beszerezni ezeket, így bízom benne, hogy sikeres lesz a teszt.
Természetesen csak kicsiben próbálkozom, de ha valaki komolyabban szeretne chilizni, ajánlom figyelmébe a http://www.gabkochilli.blog.hu blogot. Bár megfelelő technológiával az év bármely szakában nevelhetjük beltéren, én most láttam neki, hogy kiszoktathassam majd a perzselő nyárba:

1. A magokat igényes tasakba duplán csomagolták, hogy megőrizzék minőségüket. Ennyi pénzért mondjuk el is várható a csitti fitti outlook ;)  
2. Biológiailag lebomló papír kapsznit használtam, amelyet palántanevelő, tápanyag dús közeggel töltöttem fel. A magot kb. 1 cm mélyre kell elhelyezni, majd páradús, meleg (~25-27 fok) környezetet kell teremteni a számukra.  
Eleinte a fény még nem fontos; de a kihajtás után már a hőmérséklet mellett a napsütésre is figyelni kell; a napi 18 óra lámpázás sem sok – ezt sajnos nem könnyű előidézni, én tudom. Nekem a decemberben megboldogult, hőn szeretett kaméleonunk terráriuma lesz az ideális paprikaház, ahol a szabályozható hőmérsékletű fűtőlámpák mellett ideális párásítás és UV lámpa is rendelkezésre áll. Már alig várom a folytatást!

A nem saját képek forrása: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/chili/