30as nő lévén vannak már becsípődéseim, és nem csak a derekamra gondolok. Néha olyan vagyok, mint egy véreb. Ha egy projektre ráharapok, akkor azt bizony nagyon nehezen engedem el, ha egyáltalán elengedem. Na pont így volt a saját sáfrányom termesztésével is, közel két évig tartott, mire az első pár szál fűszeremet kiszáríthattam, de sikerült. Szájzár pápá.

Lassan ha listáznom kellene a nevelt növényfajok számát, talán már háromjegyű lenne az eredmény - de csak a gazokkal együtt :)- ami azért nem olyan rossz teljesítmény. A többség ehető, ezen belül is talán a fűszernövények vannak most túlsúlyban. Nem is csoda, szeretjük a hasunkat, amihez elengedhetetlenek a friss fűszerek. Összegyűjtöttem a kedvenceim közül néhányat a teljesség igénye nélkül, amik ha ügyesek vagyunk, egyszeri beruházást igényelnek csak, szépen áttelelnek, hasznosak és még mutatósak is:

Az idei év első komoly meglepetése az volt, hogy bár tudtam, hogy évelő, a tárkonyom tényleg át is telelt. Elég marcona fagyok voltak, így még reménykedni se nagyon reménykedtem, de tessék! Még csak április van, és már vissza kellett vágnom. De mit is lehet tudni erről a fűszernövényről?

Néha picit kiszúrásnak érzem, hogy a mi klímánk nem teszi lehetővé, hogy egész évben kertészkedhessünk kedvünkre a szabadban. Persze a szép hóesés (ami sajnos már nem túl gyakori) azért kicsit kárpótol ideig óráig :) de mit lehet tenni ilyenkor? Nézzünk körül a lakásban, és próbáljuk meg valamennyire kiélni kisvakond szenvedélyünket a meleg szobában!

Egy jó sztori befejezés nélkül még akkor is bosszantó tud lenni, ha nem vagyunk kényszerbetegek… ezt már diákként megtapasztaltam Edgar Allen Poe műveit olvasva - rászaladtam a Világítótorony c. remekműre, ami egészen zseniális, azonban (halála miatt) sajnos félbe maradt – megkérdőjelezhetetlen az ok, de ettől függetlenül roppant sok bosszúságot okozott.
Megfogadtam ekkor, hogy én bizony soha, semmit sem hagyok félbe. Na persze :) de maradjunk annyiban, ha happy end a történet, akkor törekszem a befejezésre. Lássuk tehát, hogy, mi lett a gyömbéres projekttel! (előzmény: http://balkongaz.reblog.hu/sajat-gyomb-er-otthon-csapo-2)

Utoljára arról számoltam be, hogy a rizóma hajtatására a legjobb módszer a konyhafiók+nejlonzacskó+idő trió. Ezt az állítást a mai napig tartom, sőt. Jelentősen felerősödött bennem ez az érzés. 
Tavasszal elültettem a kihajtott gyökérdarabokat, amik növekedésnek is indultak. Az egyik sajnos a „túlgondoskodásom” áldozata lett a nyár folyamán, tényleg csak minimális öntözésre, melegre és kellemes árnyékra van szüksége. Gyakorlatilag ottfelejtheted a sarokban. 

Ahogy teltek múltak a hetek, szépen megnövekedtek a hajtások, komoly levélzet fejlődött. Mire beköszöntött az ősz, már elég torzonborz lett: 

A gyömbér a sok víz és az erős napsütés mellett egy dolgot még nem tolerál, az a hideg. Sajnos a szeptember végi, októberi csípős időjárás megviselte a növényt, így a teleltetést buktam. Igazából nem is bánom annyira, mert egyrészről már nagyon kíváncsi voltam, vajon tényleg megnőtt-e, másrészről az UV teljesen megette a cserepet, így nem húzta volna ki jövő évig. Jött tehát a szüret! Óvatosan kiástam a rizómát az atomjaira hulló edényből: 

Kellett neki egy alapos mosás, maradjunk annyiban, de az eredmény egészen hihetetlen. Komoly méretű, teljes értékű gyömbérnövény fejlődött egy pici hajtásból: 

Le is választottam a szélső két hajtást, gyorsan visszaültettem egy normális cserépbe, és behoztam. Hátha!

Egy valami tuti: ilyen friss gyömbérrel még sosem volt dolgom, megérte a fáradságot!