Többször is utaltam rá, hogy a bazsalikom az egyik legkedvesebb fűszernövényem. Tésztaételekhez, salátában, sajtokhoz, a hűtő illatosításához is használjuk, de néha csak úgy magában is elrágcsálom :) Tartásáról, tapasztalataim szerint a leghatékonyabb metszéséről általánosságban már értekeztem itt: http://balkongaz.reblog.hu/fuszernoveny-egyszeregy-bazsalikom de most foglalkozzunk kicsit a szaporításával részletesebben, mert egy kis energia befektetéssel egész komoly bazsalikomerdőt hozhatunk létre, ami ráadásul évről évre vetőmagot is termel. És bár a vetőmag nem drága történet ilyen kis tételben, mégis nagy sikerélmény sajátot használni.

Fontos, hogy ha vásárolt vetőmaggal vagy növénnyel vágunk neki a fűszerkertészkedésnek, erre a célra ne hibrid (F1) fajtát válasszunk – ezeknek a kifejlett, gyönyörű növényeknek a magjait már nem lesz érdemes elvetnünk, még ha szépek és kívánatosak is. És bár nem most időszerű a bazsalikom vetése (hanem áprilisban), de a magok betakarítása pont aktuális, így mindenképpen érdemes egy pár sorban foglalkoznunk a kérdéssel.

Álljunk is neki. A bazsalikom magja a csírázáshoz igényli a fényt, ezért nem szabad mélyre szórnunk, éppen csak takarja valami. Erre a célra egy átlátszó tetős műanyag dobozt, és palántaföldet használtam. Alaposan permetezzük meg, tartsuk nedvesen (fedjük le) amíg el nem kezdenek csírázni a magok. Ezután már nem szükséges takarni, csak rendszeresen permetezni.

Május közepén ültessük szét cserépbe az erősebb palántákat, és mehetnek is a párkányra vagy az erkélyre. Nálam az árnyékosabb, védettebb helyeken fejlődnek szépen. Rendszeresen locsoljuk, tápoldatozzuk és csipkedjük vissza, mert meghálálja.
Nyár közepétől már a virágok is megjelennek. Ne hagyjuk mindegyik bazsalikomon meg a virágot, mert sajnos a felmagzás után azok a növények elsatnyulnak – csipkedjük le a virágokat, és csak annyit hagyjunk meg, amennyi magot szeretnénk.

A virágzat sokféle lehet; a klasszikus bazsalikomé hosszúkás és sok kis fehér virág nyílik rajta. Beporzást követően minden virág alatt apró magház fejlődik, bennük a sötét magokkal. Hagyjuk kiszáradni a magházakat, majd tisztítsuk meg, és válogassuk külön a magokat. Papírba, borítékba csomagoljuk, és áprilisban kezdődhet minden elölről :) az alábbi képen pedig a már saját betakarítású, illetve a még bolti magok láthatóak egymás mellett:

A rozmaringról azt mondják a nagyok, hogy kezdő kertészkedőknek is előszeretettel ajánlják. Kertbe és szobába egyaránt persze, mivel kicsit sem igényes, ezért könnyen sikerélményhez juthat bárki általa. Na persze.

A rozmaring állítólag nem kényes a talajra, szereti a tűző napsütést, de félárnyékban is szépen fejlődik, ráadásul meghálálja, ha elfelejtjük, mert elvétve szükséges csak locsolni. Ezen felül még évelő is, így teljes lenne az öröm.. Lenne. 

Annak ellenére, hogy imádom (ha halat vagy kacsát sütünk, elmaradhatatlan, de pirított burgonyához is kiváló) hosszasan vívódtam, hogy írjak-e egyáltalán róla. Hogy miért? :) Mert hatalmas kamu lenne, ha okoskodnék ebben a témakörben - mert nem tudtam életben tartani eddig rozmaringot. A legutóbbi példányt rekordsebességgel, egy hét alatt nyírtam ki. Mentségemre szolgáljon, a férjem nem alul lukas cserépben hozta, és párhuzamosan locsoltuk mindketten – de ezt már későn konstatáltam. Nyugodjon békében szegény rozmaring. 

Van egy kétéves túlélőm ugyan, ami nagyon ígéretesnek tűnt, de sajnos most az is elég satnya :) Ennek a Balkon Rambónak adok némi esélyt, de ha nem lesz belőle semmi, akkor feladom.

A kételyek eloszlatása végett a kép tavalyi, ne aggódjatok. Bizonyára eddig is csak a szuper képességei miatt vészelte át, de hátha kitart még az ereje. A tavalyi telet jobban viselte, tavasszal szép kékes-lilás virágokat hozott, amikből nyárra mag is fejlődött, mindet be is gyűjtöttem, aztán nem lett velük semmi. A többi rozmaringom általában csak egy szezont bírt ki, majd a zimankó elintézte. Mindig a teleltetés volt problémás, pedig tényleg megpróbáltam mindent.

A szakirodalom azt írja, magról szaporítható a rozmaring (vannak kételyeim). Nekem sosem sikerült, szerintem ezeket rajzolják, vagy nyomtatják inkább, nem is tudom. Ha mégis megpróbálnád, ültetés előtt áztasd be a magokat pár órára, majd úgy vesd el azokat, és mindenképpen értesíts :)
A virágzat egyébként ehető, szépen lehet vele ételt díszíteni.

A szárdugványozás vagy a bujtatás egyszerűbbnek tűnik a szaporításra, de ebben a témában szerintem jobb, ha nem adok senkinek tanácsokat ;) 

Egyszerűen zseniális az, hogyha főzöl valamit, a zöldfűszerért csak ki kell nyúlnod az ablakon, és már ott is van. Friss, illatos, azonnal használható és csak a tiéd! Szerencsére a boltok polcain már cserepes verziót is lehet az év minden szakában találni, de akár termelhetünk magunknak is (magról, vagy szárdugványozással a legtöbb szaporítható). Ebben a témában is komoly irodalom áll már rendelkezésre, így világújító ötleteket nem fogok megosztani, de mindenképpen megér a dolog egy misét.

Bazsalikom
Az egyik legjobb dolog, amit valaha valaki felfedezett. Dél-Ázsiából került Európába, és szerencsére van olyan fajtája, ami a mérsékelt övet is jól viseli. Kellemes íze és illata mellett gyógyhatást is tulajdonítanak a bazsalikomnak. A növény levelét forrázzák, és az ebből kapott folyadékot étvágygerjesztőként, vízhajtásra, de köhögés csillapítására is használják. A népi gyógyászat afrodiziákumként is számon tartja, amit kicsit szkeptikusan fogadtam, bár cáfolni nem tudom :)

A homokos talajt, és a meleg, de félárnyékos helyet kedveli. Nálam sajnos a tűző napon tartott példányok hamar megégtek, azóta a fűszerlétrán mindig valahol alul kap helyet, így a többi, napot szerető növény megvédi az árnyékával. Sajnos a képen nem látszik, mert hátul van, de el lehet képzelni.

Minden nap löttyintek neki vizet, de csak pont annyit, hogy ne pangjon alatta, illetve melegebb estéken vízzel permetezni is szoktam. Igazából kicsit igénytelennek mondanám, mert a kis kiszárítást és a kismértékű túlöntözést is elviseli.
Sokan azt tanácsolták, hogy csak a bazsalikom leveleit csipkedjem le, a szárat ne vágjam vissza. Ez nem igazán jött be, hamar egy kopasz bazsalikomtorzóm lett - a zöldségesünk javaslatára, azóta mindig hajtás felett csípjem le, úgy szépen bebokrosodik. 

A képen a két kis piros nyíllal jelöltem a lecsípés helyét. Szépen látszik, hogy az oldalhajtások már növekedésnek is indultak. 

A bazsalikomot inkább magról érdemes szaporítani, a palántákat pedig a fagyok elmúltával, májusban lehet kiültetni, de nyáron folyamatosan termeszthető. Sajnos extrém érzékeny a hidegre, így hiába jövünk lázba a szép napsütéstől már márciusban, ezzel mindenképpen várni kell. Mint írtam, nincsenek különösebben nagy igényei, de a gyomokat mindig húzzuk ki mellőle. Bővebben: http://balkongaz.reblog.hu/bazsalikom-magfogasa

Ha nincsen kedvem különösen nagy ügyet csinálni a reggeliből vagy vacsorából, gyakran csak egy kis mozzarellát szoktam összevágni némi olajbogyóval, és rátépkedek egy kevés bazsalikomot, majd befalom az egészet :)

Élénkzöld színű, sűrű növésű évelő, ami lakásban is jól érzi magát. Nagyon szapora, így nem érdemes összeültetni mással- kivéve ha az a cél, hogy elsorvasszon mindent maga körül. Szereti a félárnyékos, nedves helyet, de napon is elvan. Jó vízáteresztő földbe ültessük, tápoldatozzuk szorgalmasan, és meghálálja.

(Bolti) magról is szaporítható, de hatékonyabb megoldás is van, amit személy szerint jobban szeretek :) Először is válasszunk le egy 10-15 cm hosszú, egészséges szárat az anyanövényről. Az alsó leveleket ezután szedjük le róla, dobjuk egy közepesen erős mojitoba, majd a szárat tegyük vízbe (lásd a képen balra). 

A leválasztott levelek tövéből napokon belül gyökerek fejlődnek, és az új növény hamar elültethető lesz, addig pedig élvezzük a menta nyugtató hatását koktélunkban. 

Szerintem a mentázás gyerekkel is jó projekt (csak limonádéval, persze) sőt, elültetés után a cserepet szépen fel is lehet közösen díszíteni, a nagyinak szuper ajándék minden alkalomra. Amúgy a kertbe is kikerülhet, áttelel, de mindenképpen takarni szükséges.

Lássuk a teljes, körülbelül két hétig tartó növekedési folyamatot képekben: