Abszolút klasszikus magyar család vagyunk, a karácsony nekünk is a nagy evésről szól, nem tagadom :) de idén megfogadtuk, hogy egy kicsit jobban szervezzük a dolgokat, előre megbeszéljük, hogy ki mit készítsen, így elkerülve a mérhetetlen mennyiségű kárba vesző ételt.

Úgy alakult, hogy most ránk csak a közönségkedvenc karácsonyi brownie és valamilyen szósz maradt a többiek által vállalt húsok mellé. Nem kellett sokat tanakodni, már nagyon rég tervben volt, hogy igazi, jóféle lilahagyma lekvárt készítsünk, így idő is maradt rá. Mindenkinek ajánlom, még a roppant kritikus nagymamám is elismerően nyilatkozott róla. Gasztroajándék gyanánt is kiváló, mindenesetre rá kell szánni az időt, ezzel számolj. Bár nem igényel folyamatos felügyeletet, de bő két órát biztosan elrotyog.

Amire szükséged lesz:
   - lilahagyma 5-6 fej
   - vöröshagyma 1 fej
   - olivaolaj
   - jóféle vörösbor, 1,5 dl
   - balzsamecet 2,5 evőkanálnyi
   - só
   - bors
   - méz
   - barnacukor
   - kb. 2 dkg vaj
   - kakukkfű (mi kakukkfüves termelői mézet használtunk)

Ha minden megvan, jöhet a sírás. Pucoljuk meg a hagymákat, vágjuk félbe azokat, és hajszálvékonyan szeleteljük fel. Minél vékonyabbak, annál jobb. Vegyünk elő egy nagyobb edényt, mint amit eredetileg gondoltunk, mert bizony komoly halom lesz. Mindenképpen tapadásmenteset válasszunk, amit le lehet fedni.

Löttyintsünk némi olivaolajat az edény aljába és forrósítsuk fel. Durván másfél evőkanálnyi elegendő lesz, majd kotorjuk rá a hagymahegyet. Folyamatos kevergetés mellett (mindenféle fűszer vagy só nélkül) pároljuk üvegesre, de ne pirítsuk meg. Ha jónak ítéljük, vegyük takarékra a lángot, fedjük le és hagyjuk puhulni. Néha azért érdemes megkeverni, nem szabad lepirítani az alját. Ez a művelet kb 45 percet vesz igénybe, és el is bizonytalanodhatsz – de ne vedd feljebb a hőfokot, dolgozik a meleg a fedő alatt szép lassan.

Ha egész borsot használsz, most van idő azt mozsárban megtörni. Mi fekete és zöldbors kombinációt választottunk, de választhatsz bármilyet. Ha viszont csak feketét, és abból is őröltet használsz, bánj vele kicsit visszafogottabban. Kb 1,5-2 teáskanálnyi egész borsot zúztunk durvára, de ez nem szentírás, mindenki ízlés szerint tehet bele. Ha leketyegett a 45 perc, borsozzunk és sózzunk. A só is megosztó kérdés, már ami a mennyiséget illeti, ráadásul típusonként is máshogy kell kalkulálni. Himalája sóval főzünk, 1 teáskanálnyit használtam. Keverjük alaposan össze, és főzzük el a levét, amit kieresztett.

Jöhet a bor. Egy pohár az ételnek, egy a szakácsnak. A balzsamecet ideje is elérkezett, de ezt nem vámoltuk le.. Közepes lángon 35 percig, lefedve rotyoghat. Valahogy a borral hamarabb eltelt az idő. Ki érti?

Lekerülhet a fedő, ismét főzzük el a leve nagyját, majd jöhet a lényeg. Az aranyló méz adja majd meg (ha kihűlt) az egész főzet lekvár állagát, a barnacukor pedig elmélyíti a színét. 2 evőkanál kakukkfüves méz, 2 evőkanál virágméz és 2 evőkanál barnacukor került a fazékba. Folyamatosan keverjük mostmár. sűrűsödik, zárjuk el a tűzhelyet, hagyjuk kicsit hűlni a lekvárt. Keverjük el benne a vajat, majd szedjük csatosüvegbe. Nekem krétázható befőttes volt csak kéznél:

Kihűthetjük dunsztban is, úgy tovább eláll, de ez az adag már másnap elfogyott. Bátran állíthatom, hogy megérte a könnyeket és a kis macerát! A szilveszteri malacsült mellé is szeretettel ajánlom :)