Abszolút nosztalgikus a projekt számomra, mert nagyon kellemes gyerekkori emlékeket idéz fel bennem ez a kis cserje. A nagyszüleim a telken sokat neveltek belőle, bár akkor még nem értékeltem a gyümölcsének nyárias, fanyar ízét, mint most – bár már akkor is örültem, hogy legalább elérem ;) Sokkal magasabb nem lettem az évek alatt, így kísérleti jelleggel tavaly tavasszal vásároltam (egy málna és egy szeder mellé) egy tövet ebből is, lesz, ami lesz alapon.

Egy keskeny, de mély és széles edénybe ültettem sima kerti földbe, és a talaj tetején fenyőmulcsot terítettem szét. Ez segít nedvesen tartani, valamint spórol nekem egy kis időt is, mert a gazok így nem nőnek rajta. Locsoltam mint a gép, de igazából a leveleken kívül az első évben nem sok mindent tapasztaltam. (A fenti kép elültetéskor készült tavaly, és a tök kopasz ágat kell nézni).

Mit is tudunk róla? Az biztos, hogy sokféle neve és fajtája van; köszméte vagy piszke néven is fut, ki melyiket ismeri. Vitaminokban (A, B, C, D, E) gazdag a gyümölcse, ráadásul szuper rostforrás is. A kellemes emlékek mellett azért is választottam, mert köztudottan igénytelen fajta, ráadásul a téli fagyokat is nagyon jól viseli. Ez nagyon fontos szempont, mert nem igazán tudnám hol teleltetni. 
A kicsit hűvösebb, sziklás területeket kedveli ugyan, de gyakorlatilag egész Európában, Ázsiában megterem a nagyon északi, és extrém déli területeket leszámítva. Szereti a napot, de félárnyékban is szépen fejlődik, így fák mellé, vagy árnyékosabb balkonra is bátran el lehet helyezni. 

Tavaly csak szépen megnőtt tehát, de nem virágzott, így nem volt termés sem rajta. Megvontam a vállam, el is könyveltem egy sikertelenebb kísérletnek. Azóta persze okosabb lettem, mert rájöttem, április-májusban bontja kicsi és jelentéktelen virágait, így mindenképpen szerencsésebb az őszi ültetés. (Jelzem, ez a málára is mindenképen igaz).
Megmondom őszintén, nem is tudtam, hogy mi tévő legyek vele a tavalyi szezon után, így nem nyúltam hozzá, bár sokat olvastam a metszéséről. Gondolkodtam rajta, hogy mivel a málna és a szeder is nagyra nő, szétültetem a csapatot, de aztán elmaradt a dolog. (A málna ráadásul szúr mint a fene, annyi harci sérülést nem szereztem a tavalyi szezonban, mint a málna melletti közlekedés során, így arra jutottam, inkább ezt vágom vissza kegyetlenül az egres helyett, így hely is lett azonnal).

Kivételesen bejött a tétlenség, mert pár hete arra lettem figyelmes, hogy komolyan virágba borult az egresem :) tehát a metszés jövőre marad. 
A méhek hamar felfedezték maguknak a kis virágokat, és alapos munkát végeztek. A legtöbb nemesített fajta öntermékeny, így nem szükséges több tövet vásárolni sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a száradó szirmok alatt már látszik is, hogy a csíkos bogyók szépen dagadnak: 
Ha minden jól megy, június-júliusra beérik az első termésem. Nem mondom, hogy én leszek a társasház egres ellátója, de mindenképpen bebizonyosodott: az egres simán megterem balkonon is! 

Mióta komolyabban foglalkoztat a városi kertészkedés, hihetetlen mennyiségű szakirodalmat bújtam át, sokat beszélgettem kertészekkel és gazdálkodókkal, kiskert tulajdonosokkal, így elképesztő mennyiségű új információra tettem szert. Nem tagadom, sokszor csak pislogtam, mint hal a szatyorban :)

Nem volt ez másképpen a napokban sem; amikor is általános iskolásokat meghazudtoló módon hason fekve, elektronikus támogatással próbálkoztam beazonosítani az erkélyünkön megforduló rovarokat. Érdekelt, hogy melyiknek mi haszna, már ha egyáltalán van neki, és bizony értek komoly meglepetések! Jöjjön egy kis ízeltlábú marketing; a Top5 leghasznosabb rovar, amellyel találkoztam cuki illusztrációkkal:

1. Evidens; Méh  
Mármint az evidens, hogy a méhek hasznosak. Fáradhatatlanul beporoznak, mézet készítenek, és nem agresszívek egyáltalán. A meglepő inkább az, hogy milyen nagy számban találkozom velük nap mint nap a füstös Nyolcker kellős közepén. Próbálom minél inkább megbecsülni őket; virágzáskor még házi kotyvasztott bioszerekkel sem permetezünk. 

2. Katica  
A katicabogár amellett, hogy a gyerekek nagy kedvence (kiskoromban nyaranta én is kilométereket sétáltam a Balatonban, hogy a partra mentsem a fuldoklókat :)), hasznos jószág is. Falánkan pusztítja a levél- és pajzstetveket (életciklusa során akár ezernél többet is elnassol), így ha találunk egyet, próbáljuk meg problémás növényeinkre telepíteni, hátha sátrat ver rajtuk. 
A szép hétpettyes mellett sajnos azért akadnak „gonosz mutánsok is”. A nem szabályos mintájú, más színű agresszívebb harlekinkatica a tetveken kívül már lelkesen beleehet a virágokba is, de a borkészítők pechére a szőlőfürtök közt gyakran bújik meg, és préseléskor nem túl jó ízével rontja a must minőségét. Ja, emellett harap is, már amennyire egy katica tud :)

3. Zengőlégy   
Sokáig fejtegettem, mi a manó is lehet. Kicsi, darázsszerű mintájú, zümmögő rovar, ami kiválóan manőverez virágról virágra. A beporzás mellett a legtöbb ilyen lárvája szintén levéltetvekkel táplálkozik, így szívesen látott vendégek nálam ;)

4. Fátyolka  
Ez a kis zöld szárnyas jószág a biokertészek atombombája. Egy fátlyolka lárva akár napi 35-45 levéltetűt, atkát is elpusztít különösebb környezeti mellékhatás nélkül. Ezzel a tulajdonsággal felruházva egy marék molnárka jócskán hatékonyabb, mint jó néhány szabadforgalmú rovarirtó kemikália. Olyannyira elismertek a szakmában, hogy tenyésztik is őket!

5. Fülbemászó ?!   
Az kétségtelen, hogy az összes közül ez a legmeglepőbb, illetve a legrusnyább is. Magam sem igazán szeretem, de nem bántom őket – tévhit, hogy előszeretettel másznak a fülbe, és ott fertőzést okoznak. Legalábbis semmivel sem gyakrabban tesznek ilyet, mint más rovarok, így az egyetlen bűnük, hogy nem valami szépek. Hasznosak, mert távol tartják a szomszéd gyerekét a kerttől, illetve a hernyókat, petéiket és a tetveket is.

És már csak az a kérdés, hogy hogyan édesgessük a hasznos segítőket magunkhoz? Ültessünk fűszernövényeket, illatos virágokat és várakozzunk :) 

A képeket a pinteresten szedegettem össze: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/useful-insects-in-garden/

Karácsonykor egy egész sorozatnyi filléres ajándékötlet közt például a narancsos cukrommal is foglalkoztunk egy rövidke írás erejéig. Akkor az apropó egy zsák bionarancs volt, amelynek a héját sajnáltuk kidobni – így felhasználtuk, hozzá teszem, azóta is többször nyúltunk hozzá süti ízesítés kapcsán. Nézzünk most valami hasonlóan izgalmasat:

Egyrészről a saját citromjaink is érnek, másrészről biocitrom is volt a piacon :) Mutatok egy egyszerű módszert a citrom héjának tartósítására, felhasználására akár saját magunknak, de ajándék gyanánt is megállja a helyét, ha picit felcicomázzuk.

Közeleg a grillezős szezon, így egy friss és illatos, első sorban hal vagy csirkesült (vagy akár pikáns zöldségek) elkészítéséhez ajánlom ezt a szuper fűszersót. Előre bocsájtom, hogy nyugodtan használjatok citromból kevesebbet – mi az átlagoshoz képest nagyon kevés sót fogyasztunk (ezért a több citrom, hogy kiérződjön az íze).

Amire szükség lesz:
- 150 g nagyobb szemű himalájai só
- 2 db biocitrom lereszelt héjja
- 3 szál rozmaring
- 6 szem durvára tört feketebors
- sütőpapír, jól záródó üvegcse vagy visszazárható zacsi

Első lépésként nyírtam egy kis rozmaringot a sajátból, mert ugye az sokkal finomabb :) Persze ha nem áll rendelkezésre saját, akkor a bolti is megteszi. Megmostam, megszárítottam, majd lecsipegettem a leveleit, mert a szárára most nem lesz szükség. 

Ez alatt a férjem kislyukú reszelőn lereszelte a citromok héját. Vigyázni kell, hogy a keserű fehér részt ne reszeljük bele, mert nem valami finom. Sőt, igen csak rossz :)
Kimértem a sót, és a citromra öntöttem. Ezt követően jöhet hozzá a tört bors, illetve a rozmaringok levelei is, és alaposan össze kell dolgozni:
Mivel az összetevők egy része még nedves, egy sütőpapírra terítettem, és szárítottam egy egész napig:   

Ezt követően az egészet jól záródó edénybe tettem, és várom, hogy összeérjenek az ízek az első össznépi grillezésig :) 

Évekkel ezelőtt kaptam egy szuper kis létrát, amin a konyhakertet tartottam. Nagyon helytakarékos megoldás, és szerintem meglehetősen esztétikus is, így hozzám nőtt. Sajnos az évek alatt kicsit elhanyagoltuk, végül megadta magát az időjárás viszontagságainak. Tényleg elég kis rozoga már, így kénytelen vagyok megválni tőle: 
Ugye milyen kis jópofa volt?  Bár már a teraszunk mérete nem indokolná feltétlenül ezt a megoldást, de annyira megszerettem, hogy nehezen szántam rá magam, hogy elengedjem, búslakodtam is miatta. A férjem a fejébe vette, hogy átvágja ezt a gordiuszi csomót, és gyárt nekem egy másikat. Mire vasárnap a melóból hazaértem, félig meddig el is készült vele, így gondoltam megosztom veletek a lépéseket, hátha Nektek is kapóra jönne valami hasonló.

Mire lesz szükség?

1.  lécek 
2.  4 hosszabb, vastagabb, amiből a létra szára lesz (tetszőleges méretben)
3.  keskenyebb, rövidebb lécek tetszés szerint (ezekből lesznek a fokok)
4.  lapos léc, 2 db (záró elem a létra két felső részére, amihez a zsanért erősítjük)
5.  2 db kicsi zsanér (hogy nyitni, zárni lehessen a létrát)
6.  4 db műanyag tappancs igény szerint (hogy ha esik, ne a vízben álljon)
7.  szögek, kalapács, fűrész
8.  pác, lakk
9.  esetleg egy vagy két lánc, ami a létra nyílásszögét szabályozza
10.  akasztós kaspók (vagy drót)

Első lépésként határozzuk meg, milyen magas létrát szeretnénk, és vágjuk annak megfelelő hosszúságúra a vastag léceket, majd találjuk ki, milyen szélességben mennyi fokot szeretnénk a létránkra. Ne legyen túl sűrű, de mindenképpen mérjük a kaspókat hozzá, hogy meg tudja támasztani kellőképpen. Vágjuk méretre a keskenyebbekből a fokoknak valót is. A miénk végül 5-ös lett.

Mérjük ki, jelöljük be, hogy mi hová kerül majd, és kezdődhet is a kopácsolás (a testi épségetekre ügyeljetek). Először rögzítsük szögekkel az egyik szárra a fokokat, majd szögeljük rá a másik szárat is. (Jól jön egy satupad vagy egy munkaasztal, de ha nincsen nem baj, megteszi egy segítő is, aki tartja).  Ennek a mintájára készítsük el a létra másik felét is! Tapasztalat, hogy érdemes jobb minőségű faanyagot és szögeket választanunk. A fa ne legyen túl vékony, mert hasadni fog szögeléskor, a szögek viszont minél vékonyabbak legyenek). Tegyük egymásra a kettőt; ha jól dolgoztunk, többé-kevésbé egyformák ;)  A tetejét és az alját is kicsit szögbe kell vágni; lent azért, hogy kinyitáskor stabilabban álljon, fönt pedig azért, hogy nyitott állapotban vízszintes legyen, de azért be is lehessen csukni, ha arról van szó. Próbáld meg nyitni/zárni, látni fogod, mennyit kell lecsapni belőle.  Jöhet a teteje! A lapos lécet vágjuk méretre. Ezeknek kicsit hosszabbaknak kell lennie, mint a fokoknak; pontosan a két szár tetejére kell, hogy illeszkedjenek. Ha kész, akkor szögeljük fel. Most már csak a két fél létránkból kell egyet varázsolni a zsanérokkal, és az érdemi munka kész:  
Ezt követően jöhet majd az optikai tuning, illetve a védelem. A lábakra felhelyezhetőek a műanyag tappancsok, illetve fessük, pácoljuk, lakkozzuk kedvünkre!

Az év 100. napjával, április tizedikével eljött a tökfélék ültetési ideje. De ácsi, számoljunk csak kicsit utána :) Idén az év jeles századik napja úgy néz ki, már a százegyedik! Lehetséges ez egyáltalán? Igen, de csak szökőévente egyszer :) bizonyám, szökőév van, de ettől függetlenül bátran ültessünk tökféléket.

Válasszunk fajtát attól függően, melyiket szeretjük, és mennyi helyünk van. Az mindben közös, hogy rettentő gyorsan fejlődnek. Kiválóan árnyékolhat a dísztök pergolára futtatva, de nem mindegyik fut, egy nagyobb ládában például helyes kis cukkini bokrokat is nevelhetünk. 

Fajtától függetlenül vessük a tökünket helybe, nem kell bíbelődni palántanevelgetéssel. Ha többet tervezünk egymás mellé, kényelmesen hagyjunk helyet nekik. Kövessük a vetőmagtermelő előírásait, de a jó vízáteresztő, tápanyagdús földdel nem foghatunk mellé - általánosságban ilyenbe, kb. 2 cm mélyre ültetendőek a magok. 
Mindenképpen javasolt legalább párban tökölni. Hogy miért? Mert az ilyen tökféléken általában találunk női, és hímnemű virágokat is. Könnyű megkülönböztetni őket; a cukkini esetében a lányok szára kicsi cukkini formájú, a fiúké normális, keskeny: 

A növény maga általában nem egyivarú, ez csak a virágokra vonatkozik, de teljesen rendszertelenül nőnek. A nőnemű virág megtermékenyítéséhez viszont gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hímnemű is kell - illetve a csak hímekből sosem lesz termés, tehát a több mindenképpen jobb :) 
Ha valamiért megviccel a természet, akkor is mutathatunk fityiszt - a virágok (spenót módjára) kiválóak mártásokba tésztához, sőt- akár meg is lehet tölteni őket, így ne keseredjünk el, ha mégis csak egyneműek vannak.

Alapvetően nem túl igényesek, de figyelnünk kell az öntözésre. Egyrészről hihetetlen mennyiségű vizet igényel a növény, ráadásul ha egyszer kiszárad, fújhatjuk a termést; másrészről a bokros fajták kifejezetten érzékenyek a különböző gombás betegségekre (pl. liszthatmat). Kerüljük a fentről, levelekről történő öntözést, inkább a töveket célozzuk.
Ja. És ha bárki azt hiszi, hogy erkélyen nem lehet normális méretű, csak mini zöldségeket termelni - hát bizony el kell, hogy keserítsem :D 

Egészen gigászi egyedek is előfordulnak, de az a tapasztalatom, hogy a bébi cukkinik a legfinomabbak. Az érzés viszont, hogy frissen szakítod le a város kellős közepén a saját, vegyszermentes zöldséged, lazán a grillre dobod, majd felszolgálod a családnak -én mondom, mérettől és formától függetlenül megfizethetetlen. Egészséges, finom, jó.. A mas**card tehet egy szívességet ;)