Már tavaly is foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon a szőlő is termőre fordul-e erkélyen, dézsás „körülmények” közt, de nem volt érkezésem kipróbálni. Nemrég a nemzetközi nőnap alkalmából a férjem meglepett egy csodás tő szőlővel, nem is tudtam leplezni az örömmel teli izgatottságom – bár nem is akartam :)

Hozzá teszem, sosem volt szőlőm, viszont imádom. Már a növény hangulata, nemessége is magával ragad, de ha terem is, az maga lesz a balkonkertészek Nirvánája nekem :D Tapasztalat híján a szokásos idevágó online szakirodalom böngészésébe fogtam, de meglehetősen hiányosak a leírások, így egy régi jó barátom, Szabolcs tanácsait is kikértem, aki XIII. kerületi (előző) lakásuk teraszán gyönyörű édenkertet teremtett, és komoly fürtöket szüretelt. Egy tő szőlővel kezdte, amely még kettőt hajtott az évek alatt, így végül három tő szőlővel gyerkőceik ovis csoportjait is sokáig ellátták a terméssel: 

Ami teljesen biztosnak látszik, hogy a szőlő kicsit helyigényes növény. Nem kifejezetten a „földterület” igénye nagy, hanem szerteágazik és fölfelé is tör; így mindenképpen olyan helyre célszerű helyezni, ahol irányított körülmények között, de kedve szerint futhat az előkészített támasztórendszerre vagy keretre, korlátra – így megkímélhetjük a festést és vakolatot, valamint szomszédaink idegeit is, mert mint tudjuk, a társasházi kertészek egyik legkomolyabb feladata ez.

A helyválasztás több szempontból is fontos tehát; a fentiek betartása mellett kifejezetten napos, de védett területet válasszunk szőlőnk számára, ráadásul olyat, ahonnan nem kell elmozgatnunk, mert akár hosszú évekig, évtizedekig is gyönyörködhetünk benne, ha megfelelően tartjuk. 

Információim szerint a szőlőoltványok telepítési ideje (hatékonyabb eredésük miatt) inkább az őszi időszakra esik, de ha lemaradtunk volna, vagy kedvet kaptunk, most tavasszal is neki lehet állni a dolognak, csak az öntözésre, ápolásra nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
Szerezzünk egy mélyebb dézsát vagy kiszuperált hordót növényünknek, de akár ágyást is építhetünk. A jobb vízelvezetés érdekében egy réteg zúzott követ terítsünk az aljára, ami nem baj, ha véletlenül kicsit agyagos :) 

Ezen felül jó termőtalajra lesz szükségünk, amit egy kis biokomposzttal vagy marhatrágyával dúsíthatunk; a nyári hónapok alatt folyamatosan trágyáznunk kell majd, és a szüret után ősszel is, ha szép termést szeretnénk elérni a következő évben is. 

Metszés tekintetében a szakirodalom február/márciusi metszést irányoz elő, de a szűkebb helyre és a speciális körülményekre való tekintettel attól tartok, a szükség törvényt bont majd. A szép nyárias időjárás hamar előcsalogatta a hajtásokat:

Szabolcs tapasztalatai alapján nagyon hálás a szőlő, de sajnos a termés megjelenésével egy időben a darazsak felbukkanása is várható lesz. Előbb azért csak jussunk el odáig!

Ha érdekel a projekt, és a folyamatképekre is kíváncsi vagy, kövess minket a fecebookon: https://www.facebook.com/Balkongaz/

Nos, ez egy újabb érdekes, és sikerrel kecsegtető projektnek tűnik. Megmondom őszintén, bár vettem egy zacskó vetőmagot korábban, most nem magamtól jutott eszembe, hogy kipróbáljam – hálás köszönet az ötletért még egyszer Gyöngyinek :)

A dolog nálam palántázással kezdődött; hogy húsvétra találó díszt készítsek az ünnepi asztalra, de ennyi nem volt elég.    Szépen megnőttek a kis díszek, így utána jártam kicsit ennek a dolognak. A retek kiváló elő (és utó) vetemény; igazából nem is szükséges palántázni – márciustól, ha szép az idő és meleg van, szabadföldbe, így balkonládába is vethető. Múlt héten el is vetettem egy ládányit, hogy meglássuk, működik-e :)
Hónapos vajretekre esett a választásom. A magokat a felásott, fellazított földbe, 3 cm mélyre, egymástól 6 cm-re szórtam el, betemettem, majd meglocsoltam. A magok pár nap alatt kikeltek odabent, kint ehhez egy hétre volt szükség: 
A neve is elárulja, hogy viszonylag rövid tenyészidővel számolhatunk. 30-50 nappal a magok elvetése után már szüretelhetünk is! Így legyen. 

A benti palántákon tapasztaltam ezt a nagyon gyors fejlődést. A sziklevelek közt már egy hét elteltével növekedni kezdtek a levelek – ezek formájukban jelentősen eltérnek, és kissé szőrösek is. Szép nyárias időnk volt, így az ágyásban felástam egy kis helyet nekik, és kezdődhetett is a húsvéti tojások feltörése: 

Szépen sorban elültetgettem őket egymástól kellő távolságra, és várakozom. Ha a lombozat kész, és a hőmérséklet is 15-20 fok közé esik, megkezdődik a gumók fejlesztése is, amihez kedvezni fog az áprilisi napsütés. Jogosan merült fel a kérdés, hogy honnan lehet tudni, ha beérett a retek – biztosat még nem állíthatok, de úgy sejtem, a gumók teteje láthatóvá válik majd kissé :) meglátjuk!  

Mindenesetre most nincsen más dolgunk, mint rendszeresen locsolni; de kerülni a pangó vizet.

Mire leteremnek, kis földmunka és megfelelő trágyázás után a helyükre ki is kerülhetnek májusban az előnevelt palánták. És milyen szuper; ha mindez még nem lenne elég, a retek másodvetésre is kiváló. Augusztus végén, szeptember elején a kiürült ládákba ismét elvethető, így még ősszel szüretelhetünk egy kört.  

Tudjátok, mi ez? Nem, nem "csak" kikelt magok, annál sokkal több:

Egy-egy ok arra, amiért leesett egy hatalmas kő a szívemről :D Szépen beharangoztam, hogy világhírű chilikkel kísérletezem idén, és meg kell valljam töredelmesen, nem teljesen a várakozásaimnak megfelelően alakult a projekt a kísérleti keltetést követően. A Tabasco fajtára nem lehet panasz; de a Habanero-ból csak 1, míg a Trinidad Scorpionból 1 nyomorult darab sem kelt ki.

Erőteljesen gyöngyözni kezdett a homlokom, hogy még a végén itt szégyenben maradok, de na. Ha így van, akkor bele kell állni a dologba, és vállalni kell, nem?! :) De szerencsére nem kell.

Úgy gondoltam, egy bevált módszerhez nyúlok még a vesztőhelyre vonulás előtt, a tavaly (bár akkor inkább lustaságból és kíváncsiságból) a Shishito kapcsán már kipróbált inkubációhoz. Ez a módszer elég látványos, és eredményes is volt. Most sem kellett csalódnom benne, így letörölhetem a homlokom, és megkönnyebbülten felsóhajthatok. Érdekel a módszer? Halálosan egyszerű, és úgy látszik, különleges chilik esetében érdemes alkalmazni. 

Hasonló elven működik, mint általánosban a bab csíráztatása, csak kicsit azért kifinomultabb. Egy üvegedény aljában negyedbe hajtott papírtörlőt helyeztem el (hogy miért nem vattát? A válasz egyszerű: a gyökérkezdemények nagyon belegabalyodnának a vatta szálaiba, a papírtörlőről viszont könnyű felszedni a kis csírákat). A papírtörlőt permetezővel megnedvesítettem, majd ráhelyeztem szép katonásan a szóban forgó magok maradékát. Ezeket egy szintén negyedbe hajtott papírtörlővel takartam el, és alaposan megfújkáltam. 
Az edénykét frissen tartó fóliával fedtem le, és egy másik edényre (ami tompíja a hőt) a radiátorra helyeztem, ahogyan a fenti képeken látható. A gyertyának nincs jelentősége ;)

Így, az extra hővel is majdnem két hét kellett a magoknak, de végül tömegesen csírázni kezdtek: 

A rózsaszínes a Trinidad, a másik Habanero Bianco. A hosszú hétvége ideális volt, hogy minden csíra előmelegített, nedves palántaföldbe kerüljön:  

Az összes chilit a többi palánta mellé telepítettem a házi előnevelőbe.  Egy kicsit még így is izgultam, de minden a terv szerint halad!

Bár jómagam nem vagyok nagy paradicsomfogyasztó, nagyon szeretem tartani, mert igazán hálás növény – és persze a család is hálás :) ők komolyabb mennyiségben pusztítják. Hoztam néhány tippet, amik jól jöhetnek, amennyiben idén Te is paradicsomozásra adtad a fejed!

#1. A több jobb 
Amennyiben van rá lehetőséged, nevelj többfajtát – akár egy ládában is. Jó minőségű talajt igényelnek és folyamatos utánpótlást, de a gyökérzet a felszínen terül szét, nem hatol mélyre – inkább öblösebb, mint túl mély ládát igényelnek. Jól jársz ha többfélével próbálkozol; több ízzel, színnel és formával találkozhatsz, valamint más időpontokban szüretelhetsz. Mindenki megtalálja a saját erkélyéhez valót; a Roma kiváló és finom, de kicsit magasabbra nő, viszont szuperül fogja a kisebb szelet, így akár kellemes mikroklímát is teremthet a többi növény számára. A Balkon típus alacsonyabb és bőtermő, kicsit világosabb színű – mint az Ezergyümölcsű is, csak ez élénkpiros. Ha pergolára futtatnád, rendelkezésre áll a Lugas fajta, ami akár a 3 méter magasságot is eléri, nagyon szépen mutat és csodásan terem akár ősz végéig is.

#2. Társaság kell 
A paradicsom is nagyon szereti a társaságot. Szélesebb ágyásban jól passzol alá a bazsalikom, ami minden szempontból hasznos. Távol tartja a kártevőket, nedvesen és árnyékosan tartja a talajt – plusz a kettő együtt is kiválóan fogyasztható :)

#3. Tojáshéj 
Ne dobd ki a tojáshéjat! Szárítsd ki, törd össze (turmixgépben vagy mozsárban) és mehet is az ültető földbe. A paradicsom igényli a kalciumot, szépen fejlődik tőle – ráadásul megelőzheted a csúcsrothadás nevű bosszantó betegséget is, ami tipikusan Ca-hiány miatt szokott fellbukkanni, és viszi a termés nagy részét. Sajnos csak későn szokott lelepleződni, mert a gyümölcsök alja kezd romlani, amit ritkán nézegetünk. A betegség megelőzésén felül a tojás szaga ráadásul bizonyos kártevőket távol is tart, bár az egereket és madarakat vonzza ;)

#4. Szódabikarbóna 
Ez kicsit furcsa lesz, de ha a növények töve mellé kevés szódabikarbónát szórsz, édesebb termést kapsz. Persze erre is van ésszerű magyarázat :) A szódabikarbóna lúgosít, tehát csökkenti a talaj savasságát, amelytől a paradicsom íze is sokkal élvezhetőbb lesz. Nem szabad persze túlzásba esni, de egy kevéske tényleg jót tesz!

#5. Hoppá, hónaljhajtás! 
A paradicsom elképesztő tempóban növekszik, ha kellő nedvességet, tápanyagot és sok-sok napsütést kap. Pillanatok alatt megjelennek a hónaljhajtások. Ezek növesztése elvonja a növény energiáját a termés érleléstől, így le kell metszeni őket. Ha szép egészségesek, egy befőttes üvegbe helyezve meggyökeresednek, és elültetve teremni is fognak – így akár az ablakból októberben is szüretelhetünk saját paradicsomot. Erről részletesen itt: http://balkongaz.reblog.hu/igy-meg-szedhetsz-osszel-is-paradicsomot-az-ablakbol

A fenti képek forrását Pinterest oldalamon találjátok sok más érdekes ötlet mellett: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/garden-tricks/

Ahogyan a poszt címe is szemlélteti, kicsit elkanyarodom ezúttal a blog fő csapásirányától. Nézzétek el nekem, de igyekezni fogok azért legalább a kreatívkodás talaján maradni, ígérem. Egy jobb fórumon ugyan hasonló témakerülésért komoly moderáció járna, de a kutyafáját :) itt én moderálok, szóval jöjjön, aminek jönnie kell. 
Ha valaki kedvet kap, szerintem még simán bekapcsolódhat az alkotásba; sem kézügyesség, sem komolyabb képzettség nem szükséges hozzá, mégis csodákat alkothatunk. Nézzük, hogyan készülnek a legtutibb vintage alátétek az ünnepi asztalra! OFF: 

Akik rendszeresebben kattintanak ide, vagy követik esetleg a facebook oldalamat (köszönet érte külön Nekik) tudhatják, hogy sok projektbe csapok bele, és általában a technikát menet közben tökéletesítem. Ez sokszor jó tapasztalat, de ezúttal kivételesen pontosan megterveztem mindent, sőt; hónapok óta vártam az alkalmat, hogy kipróbálhassam ezt a technikát. Mire lesz szükség? 
- natúr szövet (vagy bármilyen szövet) tányéralátét (aliasz malacozásgátló)
- kinyomtatott inverz kép (én lézernyomatot használtam), olló
- ecset
- gumikesztyű
- fém kanál
- nagy koncentrációjú esszenciális illóolaj (én narancsolajas bio folttisztítót használtam)
- sütőpapír
- vasaló

A dolog lényege, hogy egy mezei kinyomtatott képet átdolgozzuk a textilre mindenféle drága matricafólia vagy különleges eszköz használata nélkül, ha már nem vagyunk olyan ügyesek és kreatívak, hogy rajzoljunk magunknak ;) 

Az első dolog egy jó képet találni (figyelmetekbe ajánlom pinterest oldalam, ahol sok ilyet gyűjtöttem össze eredeti forrással: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/transfer-patterns/ ). Ha megvan az igazi, tudnunk kell, hogy annak pont a tükörképe kerül a munkadarabra, így ha számít az ábra iránya (vagy ez éppenséggel szöveg) és nincsen eleve megfordítva, akkor bizony előbb tükrözni kell egy szerkesztőprogrammal, csak utána nyomtatni.

Nyomtatás után helyezzük a képet arrcal lefelé az anyagra pontosan oda, ahová a nyomatot szeretnénk kapni. 

Fel a kesztyűvel, nyissunk ablakot az erős illóolajok miatt és jöhet a java :) Kitöltöttem egy fél kupaknyit a lötyiből, belemártottam az ecsetet, és a mintát hátulról az ecset segítségével egységesen átnedvesítettem úgy, hogy közben a bal kezemmel tartottam a papírt, hogy ne mozduljon el. 

Vigyázni kell; gyors és egyenletes mozdulatokkal "fessünk". Ha sok a folyadék, elkenődik a minta, ha kevés, nem lesz kontrasztos.

Jöhet a fizikai munka. A kanállal körkörös mozdulatokkal erősen dörzsöljük át a tintát az anyagba. Megmondom őszintén, később állva dörzsöltem, mert tényleg komoly erőt kell kifejteni (növesztettem pár vízhólyagot). 

Ha nagyobb a képünk, akkor több szakaszban dolgozzunk. Egyszerre kb max egy 3x3 cm-s területet kentem, majd dörzsöltem, és így tovább - működött. Közben ha stabilan tartjuk, néha ellenőrizhetjük, hogy állunk: 

Elkészültek a képnyomatok, teljesen beléjük szerettem :) sajnos viszont ilyen formában nem tartós a munka, nagyon egyszerűen kimosható lenne, tehát tenni kellett valamit. Megvártam, míg teljesen megszárdnak, majd gőz nélkül, két sütőpapír közt magas hőmérsékleten átvasaltattam a férjemmel ;) 

Bízom benne, hogy ezzel legalább egy kézi tisztításnak ellenáll, de beszámolok. A technikával elvileg fára is lehet transzferálni, ez lesz a következő próba! ON: Hogy mégis hű maradjak magamhoz :) nőnek a tojásba retkek is: