Szörnyen arcátlannak érzem, hogy elő kellett venni a pulcsikat; a süvítő szél ráadásul egyenesen pofátlanság már, de tényleg. Egyszer arra riadok, hogy lezúg egy virágláda, máskor pedig a madáretető megy tropára. Nem hogy kimenni, de konkrétan felkelni se nagyon volt kedvem, nemhogy dolgozni. Amihez nyúlok elromlik, eltörik.. ez az a nap, amikor valahogy minden félresikerül. Vigasztalódom azzal, hogy másnak is van rossz napja, főleg ha hirtelen felindulásból rászabadul a pinterestre vagy az instagramra:
1. Aki ezt az erkélyt tervezte például, biztosan nem kap hátbaveregetést. Max lapáttal.