Ami azt illeti, a padlizsánnal nem nyúlik vissza régre a kapcsolatunk, már ami a termesztését illeti. Ha lehetett választani, mindig inkább a cukkini mellett tettem le a voksom, mert jobban szeretek dolgozni vele a konyhában, de idén (egyébként teljesen véletlenül) rányúltam egy tő padlizsánra is. Összefogtam mással. Ez az év most úgy látszik, ilyen.
Eddig a tapasztalataim egyébként nagyon pozitívak, bár nem fűztem vérmes reményeket a sikerhez. Hamar bimbókat hozott a növény, ami egyenesen a zsír új magasított, konyhakerti ágyásba került.

Megmondom őszintén, a spenótról szerettem volna értekezni, de mivel korábban, mint másodvetésről megemlékeztem róla, (itt) gyors újratervezés következett. A sors fintora, hogy most pont spenót helyett írok majd a sóskáról :) de nézzük ebben az esetben a mostohagyerekemet.

Nehogy azt higgye bárki, hogy nálunk minden ládában répa nő, azért akad néhány klasszikus, szép virág is elvétve. Bár talán a zöldség gyümölcs terén nagyobb már a tapasztalatom, de próbálkozom azért virágokkal is. Imádom például a hortenziát, a gyönyörű, hatalmas virágai és a méregzöld levelei teljesen a hatásuk alá vonnak, de sokáig megfeneklett a nevelés, ahogyan eljött a tél, majd a következő tavasz. Évek óta igyekszem kikísérletezni a tökéletes körülményeket a cserepes hortenzia számára, idén végre úgy tűnik, hogy sikerrel jártam. Érdemes kipróbálni a módszert, ha nem szeretnél több ilyet:

Februárban kezdődött a kínom, amikor az egyéves lányom babazsúrjára készültünk. Bár csak szűkkörben ünnepeltünk, mégis elég sok volt a gyerek, most nyáron pedig a "probléma" fokozódik. Egy buli alkalmával derül ki mindig, hogy kevés a pohár, és improvizálni kell.

Volt egy szabad negyed órám, a gyerek lefeküdt aludni. Elengedtem kicsit a kupit, a főzést, kiültem hát egy jó kávéval élvezni a napsütést és a csöndet. Kényelmesen hátradőltem, becsuktam a szemem - majd egy ismerős, halk zúgás csapta meg a fülem, már kúsztam is gyorsan vissza a telefonomért, amit bent hagytam persze - elvégre negyed óra nekem is jár alapon. Befelé sietve azon szurkoltam, legyen elég virág a ládában, csak tartson ki, amíg visszaérek.