Azt hiszem, méltatlanul keveset foglalkoztam eddig a szobanövényekkel, pedig azért néhány nálunk is akad. Itt rögtön tartozom is egy vallomással; ezekkel sokkal kevésbé szeretek pepecselni :) a muszáj viszont nagy úr, kell a zöld a lakásba is.

Talán azért idegenkedem a beltéri susnyától, mert a csodálatos nyolcvanas évek szülötte vagyok. Szerintem többen elmosolyodtatok, és tudjátok, mire is gondolok :) nagyon mélyen él bennem/bennünk a közvetlen rendszerváltás körüli időszak, amikor a panelokban már-már kötelező volt az ótvar csúnya anyósnyelvek, könnyező pálmák és egyéb megnyúlt, retro növényekből álló dzsungel kialakítása. Lehetőleg minden szobában a majmos és/vagy vízeséses, egészfalas poszter mellett.
Magamnak véletlenül se ilyeneket választottam haza, de most nektek sem ajánlok ilyesmit - bár ennek is megvan a maga vad romantikája poszterestül mindenestül, így a közeljövőben lehet, hogy áldozok rá egy kis kutatómunkát, és egy egész bejegyzést szentelek majd ennek a témának. Első körben nagy kedvencemet hoztam, amivel gyakorlatilag sosem lehet mellélőni. Nem véletlenül találkozhatunk gyakran éttermekben, plázákban is ilyenekkel, mert tényleg még gazdátlanul is megmaradnak. De mi is ez a csoda? A zamioculcas. Vagy zámia, esetleg agglegénypálma. Nagyon király. Tényleg.

Gyönyörű, fényes, húsos levelei vannak, de fehér virágokat is bont, ha éppen úgy állnak a csillagok. Dekoratív önmagában is, ráadásul aránytalanul kicsi cserépre van szüksége, ez sem hátrányos tulajdonság. Lehetetlen rosszul bánni vele, legalábbis véletlenül. Egyszer hallotam valakiről, aki három hét leforgása alatt kipusztított egyet, de ez szerintem csak amolyan városi legenda. 
Kifejezetten szárazságtűrő, így ha mindig elfelejted a locsolást, vagy csak szimplán nem szeretsz ilyenekkel időt tölteni, ideális választás. Kéthetente elég, ha eszedbe jut. Vagy háromhetente. Ez igazán abszolválható a legnagyobb botanikai antitálentumoknak is.
Jó hír, hogy a télen agyonfűtött, nyáron csak szimplán forró panellakásokban is szépen fejlődik, de mérsékeltebb hőmérsékleti viszonyok mellett is jól megvan. A sok szórt fényt szereti, de a sötétebb szoba sem akadály. Nálunk is igen megtisztelő helyre került; a legsötétebb sarokban áll, mint egy igazi észrevétlen remete; de köszöni, jól van! Lehet, hogy azért egy kis állványt megérdemelne :) 

Kicsit komolyabbra fordítva a szót, a zámia szára vizet raktároz, ezért sem viseli jól a túlöntözést. Ilyenkor sárgulni, és hullani kezdenek a levelek. Nem viseli el sokáig a közvetlen napfényt sem, így ha ki akarnád nyírni, tedd ki a napra és locsolgasd lelkesen…
Mint már említettem, szűk cserépben érzi magát kényelmesen. Csak akkor ültessük át, ha már tényleg kijön a cserepéből, és akkor is csak egy kicsivel nagyobb edényt keressünk neki! Ez kihívás egyébként, de megéri a fáradságot – ha túl nagy cserépbe kerül, gyors növekedésnek indul a gyökérzet, ezzel párhuzamosan pedig elsatnyul a növény. Elég sokáig tart, amíg ismét összeszedi magát, jobb megelőzni a bajt. Semleges virágföldet használjunk (B-típus).

Jó hír, hogy a zámia könnyen szaporítható levél vagy kisebb szárdugványokkal is, bár ez nem egy gyors folyamat. Először a gyökér fejlődik ki, aztán indul a levelesedés – legalább egy év, mire látványosabb eredményt érhetünk el. Ha valaki mégis kedvet kap, homokos, laza talajba dugja a leveleket, amit nem szabad hagyni kiszáradni. Ebben egy fedeles doboz, vagy egy zacskó nagy segítség lehet ;) Naposabb párkányon van a legnagyobb esély a megeredésre.

Amikor még csak vártam Hannát, biztos voltam benne, hogy én majd „olyan” anya leszek. Tele voltam tervekkel, elképzelésekkel és elvekkel. Szuperanya leszek és igazi szuper feleség, a nagybetűs NŐ- aki fél kézzel, de teljes erőbedobással gyereket nevel, aki egy személyben rendet tart, vacsorát készít, mindig tip-top marad, besegít a munkahelyén, ha a helyzet úgy kívánja. Emellett kertet rendez és végre csak ír és ír – mosolyog mindig, lazán menedzsel mindent miközben a tündéri, mosolygós tejszagú bébi békésen szunnyad az ölében. Elvégre is ez a szakmám nem? A menedzselés.

Gondolom, mondanom sem kell, hogy miután megszületett a gyerek, ez a pátosz egyre távolabb sodródott, mert a gyakorlatban ez marhára nem így működik ám. Bár a gyerek valóban tündéri, tejszagú és mosolyog, a nap továbbra is csak 24 órából áll. Asszem. Bár ebben már nem vagyok teljesen biztos. Jó pár hónapnak el kellett telnie, mire fel tudtam venni a fonalat, és legalább a korábban tervezettek egy része összejött.
Végül is a gyerek szépen fejlődik, nem úszik a lakás, besegítek a munkahelyemen, néha van meleg vacsora és a régi ruháimba is beleférek már. Na de hagyjuk a rinyát, elvégre is kertészkedni vagyunk itt :)

Rájöttem, hogy vészesen fogy a kinti munkára fordítható időm, így idén csak olyan újoncokat választottunk, akik télállóak, évelőek. Megspórolok magamnak némi időt tavasszal, plusz ha még örökzöldek is, az a bónusz, télen is élvezhetjük a látványt. Ebben a szellemben már hetek, sőt.. talán hónapok óta vásárolgatunk pici növényeket, amikhez éppen olcsón hozzá lehet jutni. Gondolok itt a még értékelhető „mentsetek meg” típusúakra, vagy az éppen akciós, pár száz forintos sziklakertiekre. Lettek így pici kecskerágóink, csarabjaink, tujánk, de babérmeggyünk is. 

Tegnap is csoda őszi időnk volt, úgyhogy délután felcsatoltam a porontyom, és nekiláttam rendet rakni, ősziesíteni az erkélyen, közben gondolkoztam, hogy mit hová ültessek el. Napsütés, mosolygó, tejszagú gyermek, öröm és boldogság. Ez körülbelül fél percig tartott persze, míg az első mozdulattal Hanna le nem borította az asztalról a feltornyozott, letisztított cserepeket. Volt egy pici törés is:

Szerencsére nem vagyok ideges típus, viszont azonnal megszállt az ihlet; ha már eltört, felhasználom. Örökzöld összeültetéseket készítettem őszies kivitelben, de évekig szépen mutatnak majd minden évszakban.
Feltöltöttem földdel egy magasabb agyagcserepet, és egy alacsony, de széles műanyagot is. Kezdjük az agyaggal. Ezt a törött kiscseréphez választottam. Ahogyan kell, gombhoz a kabátot :) Ebben kapott helyet a babérmeggy és a sziklakertiek egy nagyobb része is. A kis cserepet ráfektettem a tetejére, így kicsit izgalmasabb lett a kompozíció. Hozzá teszem, egy balkonládában is szuperül mutatna:
Jöhettek is a növények. A klasszikus sziklakertiek mellett tőosztott varjúháj, egy kis csarab és gyökereztetett vadszőlő is került a cserépbe. Gyorsan benövik majd az egészet :)
A kerek tálba kicsit szofisztikáltabb növényeket válogattam:
Egy teddy tuja, kicsi kecskerágók, egy csarab, varjúháj, kevés sziklakerti és egy szamóca került össze. Ez utóbbi csak mert találtam :) 
A kerek összeültetés hátra, a pihenősarokba készült, így egy földbe szúrható "lámpás mécsestartó" is került bele. A manódísz egy folyton visszatérő elem, de ezúttal maradék kavicsokból egy apró zen kősort is építettem. Nem csalás, nem ragasztott! És mindezt gyerekkel a hasamon ;) 

Minden évben van egy projekt, ami jobban foglalkoztat egy kicsivel az összes többinél. Először az áfonya, majd a barack, a különleges paprikák, idén most a szőlő volt a sláger. Még tavaly tavasszal vágtam bele a témába, és csak titkon remélni mertem, hogy idén már szüretelhetek. Akik követik napi szinten a facebook oldalunkat, azoknak nem árulok el nagy újdonságot, de várakozáson felüli eredmény született. A tavaly feltett kérdésre tehát, miszerint cserepes körülmények közt is terem-e a szőlő, a válaszom a leghatározottabb igen. 

Volt idő, hogy kicsit izgultam. Először a szokatlanul hideg tél, majd az áprilisi fagy szorongatta meg a tőkémet, de ez egy igazi kis balkon rambo, nagyon büszke vagyok rá. A tavaszi fagyok ugyan okoztak kisebb nagyobb károkat, de a végén csak kihajtott többé kevésbé a növény. Május elején már nagyon lázban égtem, mert megjelentek az összetéveszthetetlen virágok is: 

Innentől minden nap gyermeki izgalommal figyeltem, hogy hogyan fejlődnek. Június elejére szépen megnőttek a fürtök, és jelentéktelen kis virágaikat is bontogatni kezdték a méhek és szenderek legnagyobb örömére. Ez utóbbi tényleg a gyerekkoromat idézte vissza, utoljára a nagyszüleim telkén, a Körös mentén találkoztam ilyen kis „kolibri bogárral”. 

A beporzás jól sikerült, július végére már a szépen megtermett szőlőszemek miatt alaposabban ki kellett kötöznöm az ágakat. 

Alaposan a mulcs alá dolgoztam egy kis marhatrágyát, ezt még egyszer megismételtem augusztus végén, de ősszel is muszáj lesz. Egyetlen szívfájdalmam a szőlőm kapcsán a fajtája volt. Jobban szeretem az aprószemű, fehér csemege fajtákat, de a miénk kék, magnélküli. Annyi baj legyen. Augusztusban már nehezen tudtam türtőztetni magam, gondoltam megkóstolok egy szemet. Iszonyat finom, ropogós, ámde magos és fehér volt :) Erről ennyit, minden kívánságom így teljesüljön. 

Olyannyira elégedettek vagyunk, hogy be is neveztünk egy második tőre. Ugyanonnan, így nagyon kíváncsian várom, mi sül majd ki belőle. Végre a helyük is véglegesedett, így kezdődhet a felfuttatás.

Ha kíváncsi vagy, hogyan ültettem tavaly az első tőkét, kattints és olvasd el a vonatkozó bejegyzést: Szőlő ültetése cserépbe

Viszonylag új nekem ez az anyaság dolog, de az elmúlt hónapokban (szerintem) egészen jól vettem az akadályokat. Tulajdonképpen kifejezetten élvezem az új szerepet, de ez nagyban köszönhető a barátaimnak is, de a leginkább Valinak, és kislányának, Liának tartozom örök hálával.

Talán emiatt is picit izgatottabban vártam Lia első születésnapját, amit egy szuper grillpartival ünnepeltünk. Nem vagyok rutinos babazsúr látogató, sőt, utoljára gyerekkoromban vettem részt ilyenen, így bajban voltam egy kicsit az ajándékkal. Gondolom Ti is voltatok már így :) Mit adjak egy olyan babának, akinek egyébként mindene megvan? Ráadásul legyen ötletes és igényes is. Fel volt adva a lecke, de hamar eldöntöttem: ha egyedi ajándékot szeretnék, bizony ezúttal is barkácsolnom kell. Így jött az ötlet: Egyedi, többfunkciós babakonyhát fogok készíteni.

Amire szükség volt:

• Fellépő vagy sámli (lapra szereltet választottam)
• Táblafesték, ecset/henger
• 4 db fogantyú
• Kréta
• Szalagok
• Babaedények, babakonyha eszközök
• Néhány csavar
• Fúró, csavarhúzó vonalzó

Nem egy szuszra készült el a konyha, így sajnos fogalmam sincs, mennyit molyoltam vele. Amikor a gyerek aludt, jó volt az idő és egy kis energiám is volt, szép apránként csináltam meg. Sajnos Írni is csak így tudok mostanában, így tobzódnak a félkész projektet és bejegyzések. Itt azért szorított a határidő :) Elsőként a sámli tetejét, és a lépcsőfokot festettem le a maradék táblafestékkel. 2-3 rétegben vittem fel, tökéletesen fed. Jótanács: ne tűző napon csináld, ha teheted! Egyrészről gyorsan és egyenetlenül szárad a festék; másrészről leégsz, mint a fene. Ha lapra szerelt az alany, akkor most jön az összeszerelés. Be kell valljam, megszenvedtem vele. Bár elég rutinos vagyok ilyesmiben, de a csavarok anyagminősége nem volt az igazi, a hozzájuk csomagolt imbuszkulcs gyakorlatilag felszántotta őket egytől egyig. Meg a kezemet is, de annyi baj legyen :) Szét már nem jön, az tuti.
Kezdődhet a konyhásítás; mérjük ki a játékgombok, tekerentyűk helyét. Erre hivatott szolgálni a fogantyú. Én a szimmetriára esküszöm, így egyformákat választottam, de ízlés dolga :) Mivel babajátéknak szántam a konyhát, a ragasztós megoldás szóba se nagyon jöhetett, maradt a fúró.

A babakonyha oldalaira egy-egy csavarral piros szalagot rögzítettem. Ezekkel lehet majd a különböző edényeket, eszközöket rözgíteni a játékhoz, hogy ne kelljen folyamatosan pakolni a gyerek után.

Már csak az utolsó simítások voltak hátra. A rajzolás :) A főzőlapokat gyorsan felskicceltem, és el is készült az ajándék: 

Ahogyan az elején említettem, a játék több funkciós. Ha a poronty megunta a főzőcskézést, felpattanhat a csúszásmentes felületre, hogy segítsen neked minél nagyobb rumlit csinálni az igazi ebéd készítésekor (persze szigorú felügyelet mellett). Emellett letörölhető krétás rajzasztalnak, vagy kinti piknikasztalnak is tökéletes :)

Először is mea culpáznom kell, tőlem szokatlanul sokáig hallgattam. Egy kis örökmozgó, a nyaralás és nagyobb munkák itthon tartottak fel, semmi rendhagyó. :) napokig a gépemet sem találtam, nemhogy a fejemet.. De lassan rendeződnek a dolgok, így most egy kis könnyű nyári finomságot hoztam, vagyis ananászt. (lesz majd ez még szebb is..)

Szinte be is költözhetnénk lassan valamelyik barkácsáruházba, annyit járunk mostanában, így viszonylag kezdek képbe kerülni a kínálattal. Ami persze nem is baj, mert szinte mindig rászaladok, hogy helyinek néznek a vásárlók. Ilyenkor ha tudok segíteni, nem is kérem ki magamnak, inkább segítek szó nélkül - elég, ha csak nekem ciki a helyzet :) Egyszer a dolog annyira elfajult, hogy komoly kis sor keletkezett előttem, a mimikrim ráadásul olyan szuper volt, hogy a „kollégák” ekkor biccentettek, hogy kimennek cigizni (azóta nem veszek fel sehová sárga pólót, oda meg végképp nem).

Egy kicsit elkalandoztam. Bár most nem növényesítés zajlik nálunk, minden alkalommal így is elsurranok, végignézem a kínálatot. Szeretem az egzotikusokat, így sokszor szemeztem már a szebbnél szebb termő ananászokkal, de horror drágák mindig, most is.. inkább kísérletbe fogtam. Szaporítható-e az ananász itthoni körülmények közt? Szkeptikus voltam a sokadik kudarcba fulladt répacsúcsom után, de belecsaptam a lecsóba.

Spoilerezni fogok, a válaszom a május óta zajló kísérlet alapján az, hogy működik. Az ananász csúcsa gond nélkül hajtatható. Hogy szép-e? :) egyelőre nem igazán, sőt, azt se tudom, hogy valaha teremni fog-e vagy szép lesz-e, de egy próbát mindenképpen megér, nem került semmibe.
Miből indultam ki? Hogy a friss ananász finom, százszor jobb, mint a konzerves – így nagyritkán ha találkozom tényleg érett példánnyal, inkább csak akkor eszünk.
Hogy honnan tudom, hogy érett-e az ananász? Friss állapotában a legbelső levele nagyon pici húzásra is lejön. Ha cibálni kell, akkor kérem éretlen. A mi példányunk szépen átment a vizsgán, de sajnos csak pár nap múlva került feldolgozásra, így barnulni kezdtek a levelei. Ergo nem szép :)

A gyümölcs hatékony pucolása önállóan is megér egy misét, most nem is megyek bele, szorítkozzunk a kísérletre. A tetejét a rutinosak ki szokták csavarni. Nos nem tudom az ő kezük miből van; ha nem vagy T1000-res terminátor (vagy újabb modell) szerintem vágd le, ahogyan én is tettem, mert marhára szúr:

Ezek után a zöld alatti gyümölcshúst kézzel törtem le a tönkről a mosogató felett. Jó alaposan meg kell tisztogatni, nehogy rothadásnak induljon az alany. Adja magát, ott válik el, ahol kell:

Ezek után az alsó néhány sor levelet le kell tépkedni a gazdag szakirodalom szerint, hogy innen is könnyebben törhessenek majd elő a gyökerek. Ha most állnék neki, biztos többet szednék le:

Ezek után dőzsölhetünk a lehetőségekben, ugyanis rögtön kettő is adódik: a lekopaszított torzót (avokádó mintára) gyökereztethetjük vízben, vagy akár rögtön földben is. Mivel májusban már meleg volt, az utóbbi mellett döntöttem.
Savanyú földet kell használnunk, mert az ananász broméliaféle, ezt kedveli a leginkább. Annyira nem válogatós azért, de fontos, hogy laza szerkezetűt válaszunk. A művelet egyszerű, ássunk egy kis gödröt, és nyomjuk bele a tönköt (zöld résszel felfelé :D)

Ezek után már csak locsolni szükséges. Lehet nyugodtan a leveleket öntözni, szépen levezeti a vizet oda, ahol kell. Nem kell eláztatni, mérsékelt öntözést igényel. Napfényből azonban annál többet. Teltek múltak a hetek, és szépen növekedésnek is indult középen:

Kíváncsi vagyok meddig jutunk, de gondolom nagy meglepetést nem árulok el azzal, hogy télire ne maradjon kint :) világos párkányra tesszük majd a nappaliban. Természetesen a folytatásról is beszámolok, de ha a kulisszatitkok is érdekelnek, csatlakozz facebook közösségünkhöz ;)