Sajnos egy városi erkélyen is hamar megjelennek a nem kívánt vendégek. Közülük is van egy, ami különösen bosszantó tud lenni, a zöld vándorpoloska. Bár viszonylag új hazánkban, csak a 2000-res évek elején jegyezték fel, de ez a rövid idő is elegendő volt, hogy a méltán rossz híre elterjedjen (az alábbi kép forrása a Wikipedia). 
A növények (első sorban zöldségek) nedvének szívogatásával hihetetlen károkat okoznak, rengeteg borsot törnek a mezőgazdászok és kertészek orra alá. Ezt akár szó szerint is érthetjük, szívogatásuk mellett büdös váladékkal is élvezhetetlenné tesznek mindent. Sajnos a magunkfajta hobbikertészeket sem kímélik; a ládában tartott paprikák (chili is), paradicsomok, az uborka, de még a díszfák is veszélyben vannak tőlük.

Szörnyen szapora jószágok. Nálunk évente kettő, de melegebb éghajlaton akár 4 generációjuk is fejlődik. Barna vagy fekete tojásaikat telepekben rakják a levelek fonákrészére (egyszerre 30-130 db-ot is): 
A leghatékonyabb, legolcsóbb és legvegyszermentesebb védekezés még ilyenkor megszabadulni tőlük (levelestől), de nagyobb termény esetében kevés az esély rá, hogy időben kiszúrjuk.

Melegben akár már 5 nap is elegendő, hogy kikeljen a díszes társaság – általában néhány napig ezután még nem táplálkoznak, és együtt is maradnak a telepen, de utána.. kicsik, feketék, fürgék és éhesek, gyakorlatilag esélyünk sincs elkapkodni őket.  Legalábbis eddig azt hittem, hogy nincsen :) Nem picit tett boldoggá a hír, hogy bizony fel lehet venni a kis dögökkel a harcot.
A napokban bukkantam Nagy Norbert módszerére és képére egy chilis facebook oldalon (köszönöm a publikáláshoz való hozzájárulást Neki ezúton is, meghajlunk nagyságod előtt :). Nagyon izgatott vagyok, mert ez egy igazán hiánypótló felfedezés, amit szeretnék közkinccsé tenni. Íme, a Szent Grál:

Igen, maszkolószalag! Ennyire egyszerű :) Hogy ez nekem nem jutott eszembe!

Az augusztus a bőség hónapja. Dúsan terem még a paprika, a paradicsom, már lepottyannak az első barackok és almák is. Bár nem egy farmon gazdálkodunk, de fűszernövényekből, vagy chiliből bizony nálunk is túltermelés van.
Régóta gondolkodom, mitévők lehetnénk a felesleggel - ami azért nem kereskedelmi mennyiség, legyünk őszinték :) de jól jönne egy kicsit később. A fűszernövények esetében a fagyasztás jól bevált, ennek korábban szenteltem már egy egész bejegyzést.. Nade a chili?! 

Némi keresgélés után arra jutottam, egy Jamie Oliver ihlette ecetes savanyúságot lenne érdemes kipróbálnunk. A férjem határozottan támogatta az ötletet. Szeretjük a csípőset mindketten, és persze a savanyút is :) már látom a lelki szemeimmel, ahogy pár hét múlva egy barbeque sütögetés keretein belül a barátaink társaságában elfogyasztjuk az egészet!  

Szerencsére minden akadt a konyhakertben és a fiókban hozzá, ami mázli - mert augusztus 20-án nehezen szerezhető be bármi ilyesmi. Amíg a tárolóban kutattam egy jó méretű befőttesüveg után, a tettestársam már hozzá is látott az előkészületekhez. Mi fog kelleni?

Légmentesen záródó, tiszta üveg(ek)
   - Paprika, amennyi éppen van
   - Egész feketebors ízlés szerint
   - Koriandermag ízlés szerint
   - Néhány babérlevél
   - Néhány gerezd fokhagyma
   - Rizsborecet (fehérborecet is szuper, de hagyományos 10%-os ételecet is     használható, ezt viszont hígítani kell 1:3 arányban vízzel)
   - Cukor (3 púpozott evőkanál 0,5 l rizsborecethez)
   - Só (2,5 teáskanál 0,5 l rizsborecethez)

Szüreteljük le a paprikákat, mossuk meg alaposan. Félénkebbek vágják fel, és kaparják ki belőlük a magokat; mi bátrak vagyunk :) ezután forrázzuk le őket vízzel, fedjük le és áztassuk 5 percig. 

Egy edényben melegítsük össze az ecetet, a cukrot és a sót, dobjuk hozzá a fokhagymát. Elég, ha csak felhevül, picit gyöngyözik, nem kell elforralni. 

A többi hozzávaló a paprikával mehet az üvegbe. Ha felolvadt a cukor és jónak ítéljük az alapot, öntsük a paprikákra.   Zárjuk le az üveget, fordítsuk fejre 5 percre, majd bugyoláljuk be konyharuhába, és tegyük az ágyneműtartóba a takarók közé (dunsztoljuk).
Néhány nap alatt kihül. Ezután pihentessük legalább 2 hetet hűtőben, mielőtt nekiesünk! Én már nagyon várom :) a tűznyelés szerintem garantált.. 

Szerencsés vagyok, sokat láthattam már a világból, így egy-egy útibeszámolóra (persze nem teljesen elrugaszkodva a blog fő csapásirányától) korábban is volt már példa, most is hű maradok a hagyományhoz. In medias res; ezúttal Japánban, Tokyoban találtam magam, így miről is írhatnék másról, mint a csodálatos parkokról?! Közülük is arról, ami leginkább rabul ejtette a szívem különleges hangulatával; a Hama-Rikyu kertről. 

A Kert a pezsgő japán főváros szívében, a Szumida folyó torkolatánál kínál felüdülést az oda ellátogatóknak. Egy szelet béke, egy falat zöld - mondhatnám :) de hogy őszinte legyek, a világ egyik leghatalmasabb városában döbbenet, de úton útfélen, a felhőkarcolók oldalán vagy tetején is találni szépen gondozott, ápolt kerteket, vagy csak egy kis bokrot, talpalatnyi füves részt. 

Ez a szóban forgó 25 hektáros terület jelenleg a város tulajdonát képezi, és egyben Tokyo második legnagyobb kertje is. A régi Edo város nemesei építették, majd a feudális Japán Tokugawa családjának kezébe került, akik később a császárnak adományozták. 
Napjainkban sem a szó szoros értelmében vett közpark, tehát belépődíj köteles (jelképes 300 JPY a felnőtt jegy, illetve nyitva 9-17.00 óra közt tart, ami évszakonként változhat).

Akár rajongunk a természetért, akár nem, ha Tokyoban járunk, érdemes felkeresni a Hama-Rikyu garden-t. A tájkertben találunk bőven történelmi emlékeket érdeklődési körünknek megfelelően (a teljesség igénye nélkül):

Például egy csodás, 300 éves feketefenyőt. Ez Tokyo egyik legnagyobb és legöregebb fenyője, amelyet Ienobu Tokugawa Shogun ültettetett: 

Igen, ez mind egy fa! Nem hiszed? Nézzünk alá:

A csodásan rekonstruált, és ma is működő Nakajima no Ochaya teaház volt a kedvencem: 

A teaházban Meidzsi császár fogadta nyugati vendégeit, köztük Grant amerikai elnököt is - erről az eseményről egy híres képet is találunk a teaház tavacska felőli központi részén.  Az eredeti, 1704-ben épült teaház tűzvészben elpusztult, a most láthatót az eredeti mintájára 1893-ban rekonstruálták. A teaházban 540-720 JPY ellenében hagyományos zöldteát és édességet szolgálnak fel, amennyiben kedvet kapunk. Ajánlom, már az autentikus hangulat miatt is érdemes kipróbálni, de a természetes légáramlás Is frissítő egy meleg napon: 

Kertbarátok egy végeláthatatlan szegfűmező mellett, vagy szépen ápolt, japán stílusúra alakított, honos fákkal övezett tóparton sétálhatnak az évszázadok alatt shogúnok által kitaposott ösvényeken.  Különlegesen szépek egész évben a fekete és vörösfenyők, vagy a tavasszal virágot bontó cseresznyefák, esetleg az őszi ginkobilobák is. 

A vadászni szeretők is találnak kedvükre való látnivalót, mert a park megemlékezik a régi főurak egyik kedvelt hobbijáról, a vadkacsa vadászatról is. Szépen helyreállított kacsaleseket és gátrendszert is találunk. 

Ha kigyönyörködtük magunkat, a parkból indul menetrend szerinti vizibusz, amely segítségével sok kihagyhatatlan nevezetességhez eljuthatunk, de gyalogosan is számos egyéb, nem botanikai látnivaló elérhető :)

Nem voltam teljesen biztos a dolgomban tavasszal, be kell vallanom. Bár viszonylag későn, május környékén kezd felébredni a füge, a miénk még május közepén is elég csúnyácska volt. Szépen áttelelt, és látszottak is a kis fügerügyek, de levél nem nagyon akart nőni rajta; a végére azért hajrázott egyet, és egészen megemberelte magát. 

Bár nagytermelő fügéből sem leszek, de legalább Ismét szüretelhettem munkám gyümölcséből :) Örömmel jelenthetem be, hogy a naptár augusztusra fordult, így időszerű az első fügeszüret. De honnan tudhatjuk, ha már jó?!

Természetesen vannak árulkodó jelek:
        - a zöld szín csodás lilásba csap át
        - a kemény, gumiszerű tapintású gyümölcs kellemesen megpuhul
        - az eddig katonásan álló szár enged a gravitációnak, meghajlik 
        - könnyen elengedi az ágat, nem kell cibálni
        - a rovarok elkezdenek érdeklődni a növény iránt
        - a gyümölcs az alján egy picit ragacsos lehet
        - belül puha, lédús és piros 

Ha leszüreteltük, a legjobb, ha azonnal el is fogyasztjuk :) reggeli mellé szuper kiegészítő: 

Ha nagyobb mennyiséget takarítunk be, főzhetünk lekvárt, esetleg fűszeres chatney-t is belőle. Kompótként remekül funkcionál, vagy sült húsokhoz is jól passzol. A következő nagyobb szüretre ősz végén kerül majd sor, amikor a már idén hajtott gyümölcsök is fogyaszthatóvá válnak. 
 
A be nem érő zöld fügékből szuper befőtt készíthető, amely egy hideg téli napon egy kis trópusi hangulatot varázsol; de elengedhetetlen party kellék is ezekre a napokra röviditalok kísérőjeként. Szúrd át egy fogpiszkálóval, és mehet is a pohárba a kedvenc italod mellé.

Tipp: ha zöld fügét szüretelsz, csak és kizárólag kesztyűben tedd! A fehér tej, ami leszakítás után a szárból folyik, iszonyatosan irritálja a bőrt, viszket, mint a fene! Felhasználás előtt a kis fügéket mossátok meg alaposan. 

Elképesztő mennyiségű orchideát gyűjtöttünk össze az évek alatt, így kénytelen voltam némi fifikára is szert tenni, mert egy idő után a locsolás egy fél napos programmá vált (az áztatós módszer híve vagyok). Első sorban az éppen nem virágzó lepkeorchideák nyári regenerálásához adnék most egy tuti tippet azoknak, akik télen szeretnének sok szép virágban gyönyörködni. 

Sajnos az új lakásunk adottságai (ablakpárkányok hiányában) nem feleltek meg az igényeiknek, így nagyon elsatnyultak. Tavaly nyáron úgy döntöttem, száműzöm a zöld kórókat az erkélyre, egy árnyékos részre.  A leander tövében kaptak helyet, ahol minden locsolás alkalmával megspricceltem kicsit azokat is (a leveleket sem kíméltem).
Emellett a természet gondjaira bíztam őket, így bőséggel jutott esővízből is, amiről mind tudjuk: az orchidea egyik legjobb barátja :) Akkor érdemes behozni őket, ha már éjjel 16 fok alá süllyed a hőmérséklet, ezt a hűvöset nem viselik jól. Ilyenkor egy ragacsos anyagot választanak ki, könnyű felismerni – addig viszont csodaszépen feltöltődnek.

A legnagyobb meglepetésemre nyár végén már felfedezhetőek voltak a virágszár hajtások, amik ősz végére csodálatosan virágba borultak: 

Tehát ha lehetőséged van rá, érdemes árnyékos helyre „nyaralni küldeni” kedvenceidet. Ha ez nem működőképes, akkor az is nagyon sokat segít, ha egy-egy meleg zápor alkalmával kipakolod a növényeket, hogy felüdülhessenek egy kis lágy esővízzel: 

Ha ez az út sem járható, gyűjts egy kis esővizet egy nagyobb kaspóba, és 10-20 percre állítsd bele növényed, hogy a kéreg jól megszívhassa magát. Csöpögtesd ki, és az orchideád meghálálja!