Megosztó kérdés ez a koriander dolog, legalábbis ami a levelét illeti, mindenképpen. Hogy őszinte legyek, én sem a felhőtlen rajongók táborába tartozom, de ettől függetlenül egy keveset mindig tartok itthon belőle. Ez az egyik legősibb gyógy –és fűszernövény, évezredek óta használják. Emésztést segítő, szélhajtó; csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást; antibakteriális hatású, ezen felül kiváló C-vitamin, vas, magnézium és fehérje forrás is. A levelek illóolaj tartalma magas, ízük így jellegzetes :) nekem túl intenzív, ahogyan az illata is. 

Eredete nem teljesen tisztázott. Egyesek a Földközi tenger partvidékéről származtatják, mások szerint Elő-Ázsiában őshonos. Az biztos, hogy már évezredek óta használjuk – magjaiból Tutanhamon sírjának feltárásakor is találtak.
A koriander a zeller félék családjába tartozik. Nem évelő, szereti a napfényt, a jó vízáteresztő talajt és közepes öntözést igényel. A gyökerétől a levelén át a magjáig minden részét fel lehet használni.

Amennyiben a levele miatt tartjuk, úgy balkonládában és cserépben is megmarad, de jobb neki egy mély dézsa, vagy esetleg a kert; ha nagyobb terveink vannak. Mivel karógyökeret fejleszt, nem árt mélyebb közeget biztosítani neki. Ezt a gyökeret az ázsiai konyha előszeretettel használja (aprítva, vagy pasztaként), akár fokhagyma helyett is megfelel. Szabad földben a növény 50-120 cm magasságig nőhet, így olyan helyet keressünk neki, ahol nem baj, ha fölfelé is nyújtózik.

A magok fejlesztéséhez is szükséges a nagyobb hely. Szabályozott cserepes körülmények közt persze nem kell ilyen óriásokra számítani :) Mindenképpen fogjuk meg a magját is, mert egyrészről vetéssel nagyon jól szaporítható, másrészről a mag fűszernek sem utolsó. 
Szabadföldbe márciustól 3-5 cm mélységbe vessük; lakásban akár egész évben kísérletezhetünk vele. Nem viseli jól az átültetést, ezért igyekezzünk a végleges helyére elszórni a magokat. Ha benti termesztés mellett döntünk és inkább a levelére vágyunk, akkor lehetőség függvényében 1-3 cm mélyre helyezzük a magokat, egymástól kb. 5-6 cm távolságra. Néhány hét alatt már ki is hajtanak (nálam 2-4 hét hőmérséklet és fény függvényében).

A levelek eleinte a petrezselyem leveleire hasonlítanak, de később inkább a kapor formájára emlékeztetnek. Mindig nyersen használhatjuk, mert főzés hatására az íz, illetve a jótékony hatások is elvesznek. Ha nagyobb a mennyiség, mint amennyit elhasználnánk, szuperül fagyasztható :) 

Ha nagy meleg van, hamar megnyúlik, és megjelennek rajta a kis fehér virágok (fent). Ha inkább a levélre megyünk, vágjuk vissza ezeket, és tegyünk el egy adagot belőle. Én ilyenkor egy kis csokornyit vágok le, alaposan megmosom, majd egy fagyasztós zacsiban a mélyhűtőbe teszem. Ha viszont szeretnénk magokat, hagyjuk a természetet dolgozni! 

A magok nem csak a szaporításra jók, szuper ételízesítők is (a növénynek ezt a részét nagyon szeretem, a friss levéllel ellentétben): egészben savanyúságokhoz, porítva csípős, fűszeres ételekhez (pl ez a méltán híres curry egyik alap fűszere is), mártásokba, pácoláshoz használhatjuk. Sajnos a felmagzás után az anyanövény teljesen elsorvad, erre készüljünk fel : 
A magok begyűjtése nem bonyolult; kis szárítás után csak le kell morzsolni, vagy csipkedni őket.

Az első kép a Wikipédiáról való (https://hu.wikipedia.org/wiki/Koriander#/media/File:A_scene_of_Coriander_leaves.JPG), a többi sajátom. 

Avatottabbaknak bizonyára nem fogok nagy újdonságot elárulni azzal, hogy a leander viszonylag könnyen szaporítható. Két metódusa is létezik; egy a türelmetlenebbeknek, és egy a kalandvágyóknak :) 

A gyorsabbik megoldás elég sablonos, nem is vesztegetnék sok szót most rá. Végy egy egészséges ágat, gyökereztesd meg, és ültesd el. Pont, mint egy szereld össze magad bútor; nem ér nagy meglepetés, de jobb esetben azt kapod, amire számítottál. Nagyon sok előnye van persze (gyorsan egy nagyobb, hamarabb virágot bontó példányra tehetsz szert, nem igényel különösebb szakértelmet, és még sorolhatnám). Ezt ki is veséztük már, részleteket itt találsz: http://balkongaz.reblog.hu/italiabol-jottem 

Ezúttal inkább a másik, kicsit kifinomultabb megoldással szeretnék foglalkozni, ami bár jóval macerásabb, mégis egy megszállott kertészkedőből jóleső bizsergést válthat ki – szaporítsuk a leandert magról! Hogy miért jó? Mert izgalmas, illetve a dugványozós megoldással szemben (amennyiben több fajta leandert is tartasz) elképzelhető, hogy az anyanövénytől eltérő virágú egyedet „hozol létre”. Persze ez egyáltalán nem biztos, illetve 3-5 évet biztosan várnod kell, hogy kiderüljön az eredmény, mert virágzásra csak ennyi idő múltán számíthatsz :)

Inkább a türelmed teszi próbára a módszer, mintsem a szakértelmed.Ha ki szeretnéd próbálni, most kell kicsit résen lenned. Figyeld a növényed, mert a beporzott, megtermékenyült virágok alatt fejlődnek a magházak (vagy magtokok). 
Ha nincsenek magozós ambícióid, távolítsd el ezeket a hosszúkás valamiket. Ha úgy döntesz, hogy kipróbálod, akkor is csak 1-2 hüvelyt hagyj meg, mert komoly energiát igényel a növénytől a tok fejlesztése, amit addig sem a virágzásra fordít. A magházak ősz végére, tél elejére érnek be, és pattannak ki. Én még ez előtt leszüretelem, és papírzacskóba teszem őket, a csíráztatást pedig január/februárban kezdem.

Mire előveszed, a magház jobb esetben felhasad, és előtör belőle a sok kis ejtőernyős barna mag (ezért kell a zacsi). A szép kövéreket érdemes kiválogatni, és csak ezeket felhasználni. A csíráztatáshoz egy kis edényre, és vízre van szükség csupán, ebbe szórd bele a szerencséseket – és várakozz. Ha a magok frissek és nagyok, akár 24 óra leforgása alatt megindulnak. (a kezdeti munkálatokról részletesen itt: http://balkongaz.reblog.hu/madarat-tollarol-leandert-magjarol)  

Napról napra megfigyelhető lesz a növekedés. Először a fehér gyökérhajtás jelenik meg, majd szépen lassan letolja magáról a burkot a sziklevél is. Ha a gyökérke már elágazó „szőrös”, elültethetjük bátran, de várakozhatunk is, amíg megerősödnek kicsit a növények, és előbújnak a levelek. Cserélgessük a vizet, nem fog megrohadni :)

Ültetéshez én leandereknek megfelelő közeget használtam, majd egy fűtetlen, de világos helyiségben teleltettem őket. 

Felnyurgultak picit, és szépen be is atkásodtak tél végére :) sokszor vágtam vissza őket tőből, de a nagyja mindig kihajtott, és egyre erősebbek lettek. 
Tavasz végétől fokozatosan kiszoktattam őket a teraszra, és gondos öntözés mellett folytattam a gyakori visszametszést. A tél beköszönte előtt ültessük át, vagy össze a kis leandereket! 

A csemeték sötétben, 10-12 fokon (az alagsori tárolóban) kevés öntözés mellett vészelték át a következő telet. Egész jól megúszták a kártevőket ezúttal :) Tavasszal ismét fokozatosan szokták meg a napsütést, és kezdenek szépen erőre kapni:

Imádom a nyarat! Nem is lehetne ez másképpen, elvégre is nyári gyerek volnék :) az idei szezonra egyelőre nem nagyon lehet panasz, tombol a strandidő, de felüdülést nyújtanak a kellemesen enyhe éjszakák. Öntöznünk kell ugyan, de csodálatosan terem még most is a szamóca, betakarítottuk a fok- és vöröshagymákat, bőségesen belaktunk áfonyából, zavartalan a chili ellátás, feketedik a szeder és piroslik már a paradicsom is. 

A legnagyobb fejtörést számomra most mégis az okozza, hogy a hihetetlen tempóban növekedő fűszernövényekkel mihez lehetne kezdeni. Egyrészről muszáj valamennyire kordában tartanom őket, másrészről igyekszem elkerülni a felmagzást, hogy tovább élvezhessük a friss fűszereket. Ezeket mind folyamatos metszéssel érhetjük el, de azzal sajnos szembesülnöm kellett, hogy ezt a nagy mennyiséget egyszerre nem tudjuk elfogyasztani.
A mostani bőség az időjárás függvényében akár október közepéig is kitarthat, de utána is jó volna a saját nevelésű fűszernövényeinkkel főzni, ízesíteni ételeinket. Mit lehet tenni? :) Szerencsére sok mindent; lássunk néhány egyszerű fortélyt fűszernövényeink feldolgozására, tartósítására:

Fagyasszunk
Talán a fagyasztás az egyik legegyszerűbb módja, hogy tartósítsuk fűszernövényeinket. A legtöbb szerencsére kiválóan viseli :) Többféle metódus is rendelkezésre áll annak függvényében, hogy később mire is szeretnénk felhasználni őket. A legegyszerűbb egy kisebb (megmosott, megtisztított, majd megszárított) mennyiséget nejlonzacskóba csomagolni, és mehet is a fagyasztóba. Lehetőleg írjuk rá, hogy micsoda :) Petrezselymet, koriandert , mentát vagy zeller zöldet gyakran szoktam így eltenni. 

Ezen felül (első sorban bazsalikom, petrezselyem, kakukkfű vagy oregano esetében) adagonként összeaprítva, jégkocka tartóba is tehetjük a zöldfűszert, amelyet egy kevés vízzel meglocsolunk, majd készre fagyasztunk:

Ezt követően zacskóba tegyük, hogy kevesebb helyet foglaljon. Ha télen főzeléket, vagy akár egy gyors bolognai ragut készítünk, csak bele kell pottyantani egy fűszerkockát. 

Divatos a fűszervaj
Folyamatosan változnak az étkezési szokások, ez talán így is van rendjén. Most a háztáji, bio vagy organikus élelmiszerek élik ismét reneszánszukat (amivel teljesen egyet tudok érteni). Elegáns vendégváró, uzsonna, vagy épen reggeli készíthető egy kevés házi vaj, só és friss fűszernövény segítségével. Használhatjuk sült húsokhoz, de egy jóféle BBQ-hoz, grillételekhez is tökéletes. Tényleg igazi kulináris élmény :) 

A vaj kiválóan veszi fel az ízeket, így kísérletezzük ki a nekünk leginkább tetsző kombinációt. Nem kell túlzásokba esni, és persze az sem mindegy, mire használjuk majd. Szuper erre a célra a fokhagyma, a chili, a metélőhagyma, a petrezselyem és a gyömbér is. Hűtőszekrényben is eláll egy darabig, de mélyhűtőben akár sokáig is.
A puha vajat helyezzük keverőtálba, és keverjük habosra. Adjuk hozzá a fűszereket, dolgozzuk össze, majd a masszát kanalazzuk sütőpapírra, esetleg zacskóba. Formázzunk belőle hengert, és hűtsük le.
Természetesen használhatjuk a jolly joker szilikonos jégkocka tartót is; helyezzük bele a felaprított fűszereket, öntsük fel olvasztott vajjal (vagy akár oliva olajjal), majd hűtsük le. Salátákhoz, sültekhez ez is kiváló :)

Szárítsuk ki
A leggyakoribb, és legősibb fűszernövény tartósítási forma a szárítás. Bár a növények többségének csak a leveleit használjuk, szerintem könnyebb szárral együtt kiszárítani. Kössünk kisebb laza csokrokat, és akasszuk árnyékos és meleg, de jól szellőző helyre ezeket. 

Fontos az árnyék, mert a nap kárt tehet a levelekben. Néha forgassuk át a csokrokat száradás közben; akár 10-12 napot is igénybe vehet a szárítás. Ha elkészültünk, szedegessük le a leveleket, morzsolhatjuk is ha szeretnénk, és tegyük őket papírzacskóba, vagy jól záródó, (sötét) edénybe. 

Természetesen nem muszáj csak a természetre bíznunk a munkát, sütőben is kiszáríthatóak a fűszernövények; a legalacsonyabb hőmérsékleten, légkeverés mellett néhány órára redukálhatjuk a teljes szárítási folyamatot. Résnyire hagyjuk nyitva a sütő ajtaját, és forgassuk a növényeket. 

A képek forrása, további ötletek: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/preserve-herbs/

Feltűnt Nektek is, hogy elképesztő módon trendi lett a virágevés?! Ha jobban belegondolunk, talán inkább csak a szép, minőségi ételek élik ismét reneszánszukat, a legtöbb esetben a virágokat pedig inkább csak dekorációs célra használják, bár találunk számos ellenpéldát is. Akár divatos, akár nem – megér a téma egy misét, mivel tombol a nyár, és úton útfélen csodás virágokba botlunk. Összeszedtem néhány gyakori és egyszerű felhasználási módot, tippet és praktikát is, ha egy kicsit szeretnétek feldobni Ti is a vasárnapi ebédet ;) 

Talán az első, és legfontosabb tanácsom: csakis azt edd meg, amiről tudod pontosan, hogy mi, és honnan való! Fontos, hogy megfelelően tájékozódjunk, mert rengeteg olyan szépség található kertjeinkben, amelyek erősen mérgezőek (leanderek, hortenziák, rhododendronok, tavaszi hagymások, trombitafolyondárok – és még sorolhatnám). Ha nem vagyunk teljesen biztosak a dolgunkban, maradjunk inkább a klasszikus rántott húsnál :)
A származás sem kevésbé fontos, mert a virágbolti virágok sokszor kemikáliáktól szennyezettek, ahogyan a forgalmas utak mellett növő barátaik is. A legjobb saját kertből, vagy védett tisztásról szemezgetni.
A nagyobb virágok bibéitől és porzóitól célszerű megszabadulni, valamint tartsuk szem előtt azt is, hogy allergizálhatnak. Kezdjük inkább kisebb mennyiséggel, biztos ami biztos alapon. De mire is használhatók a virágok a konyhában? A lehető legkülönbözőbb dolgokra; készíthetünk belőlük szörpöt, zselét vagy lekvárt, dekorálhatunk velük salátákban, természetes színezékként használhatjuk őket, ízesíthetünk velük, de akár önállóan is fogyaszthatók egyes típusok töltve, vagy rántva. A kombinációk száma szinte végtelen :) nézzünk néhány inspiráló ötletet! 

Klasszikus „szörpnek valók” 
Bodzavirágból már nagyanyáink nagyanyái is főztek szörpöt, én is szoktam. Egyre inkább elterjed a levendula is, de készíthető szörp hársfa virágból, orgonából vagy éppen ibolyából is.

Zselék és lekvárok 
Bizonyára találkoztatok már rózsa vagy bodzavirág lekvárral, talán ezek szintén nem meglepőek :) de kiváló méz vagy zselé készíthető pitypangból, akácvirágból is.

Ízek, illatok 
Ízesítésre legegyszerűbben a fűszernövényeink virágait használhatjuk. Aromájuk mérsékeltebb ugyan, de kiválóak salátákhoz, vagy akár sült húsokhoz is :) Remekül használható és mutatós a rozmaring, a zsálya, a kakukkfű virága. Mindezen felül, ha felhasználjuk a virágokat, megelőzzük a felmagzást, amely általában a növény elsatnyulásához is vezet.
Természetesen nem csak a kifejezetten fűszernövények virágai aromásak. A rózsa, a jázmin és az ibolya édeskések, a kínai krizantém és a spanyol levendula kesernyés, míg a citrom virága, az orgona és a fukszia savanykás ízű.

Dekoráció 
Minden ehetőnek titulált virágot használhatunk dekorációként, és legyünk őszinték, talán ez is a legelterjedtebb az ételek tekintetében. Ajánlom a levendulát, a fuksziát vagy a csodás színekben pompázó, tavasztól késő őszig virágzó árvácskát, torták esetében az orgonát.
Természetesen nem csak ételeink tálalása dobható fel a színes virágokkal, hanem egy egyszerű pohár hideg víz is kaphat általuk ötcsillagos külsőt: 

Természetes színezékek
Fontos infó a kezdő virágtálalóknak: sok szirom bizony erősen engedi a színét. A legismertebbek talán a kék búzavirág, a körömvirág, a bársonyvirág vagy a sarkantyúvirág. Ezeket a tulajdonságokat természetesem kedvünkre ki is használhatjuk :)

Teák 
Talán a virágok egyik legősibb felhasználási módja a teakészítés. Tea készülhet rózsából, hibiszkuszból, bodzából, körömvirágból, kamillából, jázminból, kökényvirágból, hársból és akácból is – a teljesség legapróbb igénye nélkül, természetesen. Legutóbb én bodzavirág teát készítettem: http://balkongaz.reblog.hu/bodzavirag-tea-hazilag

Sütni, tölteni valók 
Leginkább a nagyméretű virágokkal érdemes ebben az esetben próbálkozni, azon belül is talán a tökfélék virágaival. Különleges csemege lehet a töltött cukkini virág, esetleg a bundázott változat :) Ezeken felül találkoztam már tempurázott verzióval, és tejszínes raguban is isteni!

A képek forrása, és további ötletek: http://https://www.pinterest.com/BalkonGaz/flowers-in-kitchen/

Úgy gondolom, eddig túlságosan is a gyümölcstermőkre koncentráltam a figyelmem, de nem szabad megfeledkezni azokról a néma hősökről sem, amelyek bár (fogyasztható) termést nem produkálnak, szépségükkel évről évre megörvendeztetnek. Méltatlanul nem esett róluk szó idáig, így itt az ideje, hogy apránként pótoljam a mulasztást. Elsőként egy igazán csodálatos fajtát, a Japán juhart hoztam: 
A Japán juhar rendkívüli fajgazdagságú; sokféle formában, színben szerezhetjük be kertészetekből. Nem tartozik a kifejezetten olcsó darabok közé, de kisebb, formás darabokat egész konszolidált áron is ki lehet fogni. Lehet csodálatos bordó levélzetű, mint a fenti képen, vagy élénkzöld is, amely ősszel sárgába, esetleg vörösbe fordul át – az biztos, hogy a színváltozatoktól függetlenül teljesen le fog venni a lábadról. A zöld: A Japán juharok lassú növekedésű, lombhullató fák, amelyek egy kis törődéssel nagyon sokáig az erkélyünk ékkövei lehetnek. Ahogyan a neve is mutatja, a Távol-Keletről ered, Ázsia erdeiben és kertjeiben állandó vendég. Természetes szabad körülményei közt sem nagyon nő 3-4 méternél magasabbra, dézsában én személy szerint 1,5 méternél magasabbat még nem láttam. Ágai hosszúak és vékonyak, levelei kecsesek és arányosak a fa méreteivel, csodálatos zárt koronát alkotnak. Ebből adódóan egy kisebb, formára vágott fácska is igazán mutatós tud lenni. Nekünk a fenti képen láthatószép zöld, illetve egy egészen bordó változatra is sikerült szert tenni.

Ápolás tekintetében közepesen igényesnek mondanám. Ha megteremtjük számára az ideális körülményeket és rendszeresen öntözzük, meghálálja évről évre. Elég gyakori öntözést igényel, de ne pangjon a víz alatta. Az agyagosabb savas kémhatású, vagy semleges közegben érzi jól magát, a meszes talaj kifejezetten kerülendő az esetében. Félárnyékos helyen fejlődik szépen, a tűző déli nap simán megperzselheti a leveleket: 
Májusban apró, jelentéktelen ernyős virágokat bontott. Szaporításával nem próbálkoztam még, de bizonyára fás dugványról jól megered, ezzel érdemes lehet kísérletezni, de a szakirodalom szerint az oltás erre a tökéletes módszer. Kevés benne a tapasztalatom, de azt alátámaszthatom, hogy tényleg remekül oltható. Bár csak „önmagába oltottam vissza” a zöldet, amikor egy nagyobb vihar során teljesen letört az egyik főág, de probléma nélkül nyár végére beoltódott; idén gyönyörűen ki is hajtott már.

Kisebb mérete miatt érdemes önállóan elhelyezni (szoliter növényként), szuperül dekorál mindenhol, akár a legapróbb erkélyen is. Télálló is ráadásul, ami remek hír :) nem kell vacakolni az áthelyezéssel. Húzzuk védettebb sarokba, mulcsozzuk a tövét, és csak várnunk kell a tavaszt. Nem szuper?!