A rozmaringról azt mondják a nagyok, hogy kezdő kertészkedőknek is előszeretettel ajánlják. Kertbe és szobába egyaránt persze, mivel kicsit sem igényes, ezért könnyen sikerélményhez juthat bárki általa. Na persze.

A rozmaring állítólag nem kényes a talajra, szereti a tűző napsütést, de félárnyékban is szépen fejlődik, ráadásul meghálálja, ha elfelejtjük, mert elvétve szükséges csak locsolni. Ezen felül még évelő is, így teljes lenne az öröm.. Lenne. 

Annak ellenére, hogy imádom (ha halat vagy kacsát sütünk, elmaradhatatlan, de pirított burgonyához is kiváló) hosszasan vívódtam, hogy írjak-e egyáltalán róla. Hogy miért? :) Mert hatalmas kamu lenne, ha okoskodnék ebben a témakörben - mert nem tudtam életben tartani eddig rozmaringot. A legutóbbi példányt rekordsebességgel, egy hét alatt nyírtam ki. Mentségemre szolgáljon, a férjem nem alul lukas cserépben hozta, és párhuzamosan locsoltuk mindketten – de ezt már későn konstatáltam. Nyugodjon békében szegény rozmaring. 

Van egy kétéves túlélőm ugyan, ami nagyon ígéretesnek tűnt, de sajnos most az is elég satnya :) Ennek a Balkon Rambónak adok némi esélyt, de ha nem lesz belőle semmi, akkor feladom.

A kételyek eloszlatása végett a kép tavalyi, ne aggódjatok. Bizonyára eddig is csak a szuper képességei miatt vészelte át, de hátha kitart még az ereje. A tavalyi telet jobban viselte, tavasszal szép kékes-lilás virágokat hozott, amikből nyárra mag is fejlődött, mindet be is gyűjtöttem, aztán nem lett velük semmi. A többi rozmaringom általában csak egy szezont bírt ki, majd a zimankó elintézte. Mindig a teleltetés volt problémás, pedig tényleg megpróbáltam mindent.

A szakirodalom azt írja, magról szaporítható a rozmaring (vannak kételyeim). Nekem sosem sikerült, szerintem ezeket rajzolják, vagy nyomtatják inkább, nem is tudom. Ha mégis megpróbálnád, ültetés előtt áztasd be a magokat pár órára, majd úgy vesd el azokat, és mindenképpen értesíts :)
A virágzat egyébként ehető, szépen lehet vele ételt díszíteni.

A szárdugványozás vagy a bujtatás egyszerűbbnek tűnik a szaporításra, de ebben a témában szerintem jobb, ha nem adok senkinek tanácsokat ;) 

Egy korábbi posztban részletesen kifejtettem, mennyire pórul jártam, amikor nem jelöltem megfelelően veteményemet, növényeimet. Persze nem mondom, hogy azóta sosem futottam lukra.. Ráadásul létezik balkonkertész körökben egy, a színtévesztésnek megfelelő, bosszantó rendellenesség, amikor fűszernövényeket módszeresen összekeversz - nagyon ritka, annyira, hogy lehet, hogy csak én szenvedek benne, de nálam igen súlyos :) Amikor már letéptem, .. szóval hasznos a marker, mert olvasni legalább tudok. ;)

Lelkesen bújtam a netet ötletek után kutatva, és egy szörnyen egyszerű megoldásra bukkantam, amit szeretnék megosztani Veletek. Nagyon tetszik, mert abszolút filléres, könnyen és gyorsan megvalósítható, környezetbarát és zseniális. Lássuk!

Amire szükség lesz:

• botok, ágak
• bugylibicska (vagy rendes, esetleg metszőolló, konyhai hámozó vagy kés)
• toll/filc - de faraghatsz is :)

"Szerencsém" volt, a loncok beadták a kulcsot. :) nekem sem megy minden, na. Visszavágtam őket, hátha - de lett egy csomó szemét, amit inkább felhasználtam valamire. Lehetőleg egyenes, kisujjnyi, vagy picit vékonyabb ágakat válasszunk a műveletre.

A botok vékonyabbik végét hegyezzük ki az eszközzel, amit választottunk - nekem a metszőolló volt kéznél. A metódus pont olyan, mint amikor még a suliban két nagyítóval gyújtogatás közt nyílhegyet faragtunk.. a régi szép idők! Ha megvolnánk, a másik végét egy két határozott mozdulattal hántsuk egyenesre, és már körmölhetjük is rá a szükséges tartalmat. Voila :)

Bárki bármit mondjon, nekem a balkon királya mindig a fa lesz. Most nem padlóra, vagy falra való burkolatként gondolom, hanem bizony konténerben/dézsában, eredeti formájukban is nagyon jól mutatnak. Többen mondták nekem, hogy így 4-5 évnél többet nem igen bírnak ki, de nem hiszek nekik, ennél idősebb konténeres fáink is vannak már, és köszönik, nagyon szuperül vannak :) A lényeg a jó talaj, megfelelő tápanyag utánpótlás és egy kevés metszés. Nem is foglal olyan sok helyet, meglátjátok :)

Természetesen ezek a konténeres fák nem nőnek annyira gyorsan és olyan nagyra, mint szabadföldi társaik, de méretüket és formájukat így tetszésünk szerint kordában tarthatjuk. És ha már fa, miért ne teremjen?
Kifejezetten alacsony növésű gyümölcstermő „balkonfajták” beszerezhetőek már nagyobb kertészetekben almákból, barackokból, körtékből, szilvákból, de még cseresznyékből is. Szerintem egyébként bármely erősebb, alacsonyabb szárú fát némi rutinnal, ügyes metszéssel hamar balkonizálni lehet, nem kell ehhez speciálisat (jó drágát) vásárolni. De lássuk most az első számú kedvencünket; a balkonon nevelt, évek óta termő barackfát!

Mindenképpen viszonylag nagy dézsát/edényt válasszunk a fánknak, és ügyeljünk rá, hogy tavasztól őszig sose száradjon ki teljesen. Ami a talajt illeti, kerti ültetőföld, tőzeg és egy kevés marhatrágya keverékét használtam. Tapasztalatom szerint éppen virágzó, vagy termést hozó fát nem célszerű átültetni, mert sokszor fújhatjuk a barackunkat – mindig megvárom, amíg leterem, de általánosságban is a gyümölcstermőknél az őszi ültetés az elfogadott.

Meleg, napos helyen érzi magát a legjobban a barack, és minél szélesebbre célszerű metszeni a koronát, mint egy tányért – így tudja a hőt a legjobban hasznosítani, és nagy eséllyel édes barackokkal hálálja meg a gondoskodást. A letermett ágakat le kell vágni, hogy az újak következő évben bőségesen teremjenek – bár én ezt a mozzanatot tavaly kihagytam, mert olyan szép volt :) de nincsen okunk panaszra, „rengeteg”  gyümölcsöt hoz így is.
A tél beállta előtt fakéreggel vagy geotextillel takarjuk be a töveket, és húzzuk szélvédettebb helyre. Lehetőleg úgy helyezzük el, hogy érje némi csapadék is.

Ha enyhe a tél, (tehát városi balkonon szinte mindig) már március közepén, április legelején, ahogy a rügyeket sütni kezdi a nap, gyönyörű rózsaszín virágok fakadnak elő a semmiből. Szívderítő látvány a még hűvösebb napokon, majd hamarosan a levelek növekedése is megkezdődik.

A fákon a fajtát jelölő cetlit meg szoktam hagyni, amíg csak látszik az írás rajtuk. Jól jöhet az infó, ha valamilyen betegséggel állunk szemben - meg kell itt említenem, hogyha az idő csapadékos és párás, akkor könnyen megtámadhatja a barackfát a levélfodrosodás. Ez egy alattomos és elég makacs gombás betegség, előzzük meg inkább, mert sokszor ágastul tudunk már csak megszabadulni tőle. Egy korai, megelőző lemosó permetezéssel, illetve később a beteg levelek eltávolításával védekezhetünk. Saját bőrünkön tapasztaltuk meg ezt mi is, de sikerült megfékezni :) jövőre mosom, az biztos! Ha a levelek eltorzulnak, és akár a piross, vagy sárga sötét árnyalataiig elszíneződnek, az árulkodó jel.
Ha a fodrosodást megúsztuk és lepotyogtak a virágok, ráadásul a rovarok is jó munkát végeztek, hamar láthatjuk, hogy a kis barackok már fejlődésnek indultak. Hamar szép nagy lombkorona fejlődik, majd a fa magától eldobálja a termés egy részét.

Ilyenkor én is meg szoktam ritkítani (a szárhoz nagyon közeli gyümölcsöket, amik megnyomódnának, vagy csak nem férnek el) egyszerűen leszedem. Idén 180! db bébi barackot távolítottam el a kis fáról, hogy a többit szépen be tudja érlelni.

Minden alkalommal megerősítést nyer, hogy az újrahasznosítás egy szuper dolog, bizony sokkal jobban kellene integrálnunk mindennapjainkba (személy szerit nekünk is). Tény, hogy időt vesz igénybe, amiből persze mindannyiunknak kevés van, de rengeteg használt dolog menthető, újragondolható. A környezetre gyakorolt hatásunk csökkenthető volna, arról ne is beszéljünk, hogy spórolhatunk, illetve az eredmény is pofás általában.

Bár ez a láda nem most készült, én elégedett vagyok vele, bízom benne, hogy Ti is szeretni fogjátok! :)

Egy csodás februári vasárnap végre elérte a 10 fokot kint a hőmérséklet, így elő lehetett merészkedni a négy fal közül :) persze csak a férjemnek, nekem még kicsit hideg volt, így belülről szemléltem, csupán egy-egy fotó erejéig mentem ki hozzá, hogy pontosan le tudjam írni a folyamatot. Nálunk így készültk a ládák:

1. Végy egy tetszőleges fa boros ládát, és tisztogasd meg, amennyire lehet. Nekünk alaposabb művelet volt, mert a lányok (vadászgörényeink vannak) már egy éve bitorolták.. Jah, volt rajta minden. 

2. Az időjárástól védő kezelés előtt egy alapos csiszolás szükséges kívül, belül. Erre sor kerülhet manuálisan csiszolópapírral, vagy akár gépesítve, rezgőcsiszolóval is. Mi szerencsére szerszámmal jól el vagyunk látva, és ott spórolunk időt, ahol lehet, így a gyorsabb, utóbbi módszert választottuk. A csiszolás után portalanítsuk a ládát (én egyszerű mikroszálas törlőkendővel jártam el).

3. Jöhet az alapozás. Biztosan sokan nem értenek egyet velem, de kívül és belül is átkentük a ládát vékony lazúrral. Ez vegyszer, igen – viszont ha nem kezeled, valószínűleg egy szezont sem fog kibírni, elkorhad az állandó nedvesség és UV miatt. Sok olyan festék kapható, amelyet akár gyerekszobai bútorokra is használhatsz, mert minimális a károsanyag tartalmuk – én is egy ilyet választottam, 
szegény férjem sokáig járt utána :) Egy antik fehér vékonylazúrt vettünk, mert a színesek többnyire jobban ellenállnak a kinti körülményeknek, illetve a vastaglazúrokkal ellentétben a fa eredeti mintáját, valamint az égetett borászati logot sem takarják el, amihez ragaszkodtunk.

4. Második réteg festék felhordása. Itt már igény szerint elég csak a külső részeket festeni, de nem is feltétlenül muszáj. Egyenletesebb hatást érhetünk így el, vagy éppen ellenkezőleg, az egyenlőtlen festékfelvitellel antikolhatunk is. Fontos, hogy kövessük a festékes dobozon található utasításokat (hígítás és száradási idő kapcsán).

5. Lakkozás. Ez a védelem egyik legfontosabb pillére. Választhatunk spray vagy hagyományos ecsettel felhordós verziót, esetleg csónaklakkot is, de a lazúrhoz hasonlóan környezetbarát megoldás is elérhető már. Nem vastagon, de egyenletesen kell a lakkot felvinni, majd száradni hagyni. A művelet a gyártó javaslata alapján a száradást követően ismételhető.

6. Jöhet a láda kibélelése. Nem feltétlenül muszáj, de biztosan megnöveli a ládánk élettartamát. Én sima mezőgazdasági fóliát használok, aminek a széleit visszahajtom, és a láda tetejéhez rögzítem kapcsozóval. Bőven hagyok rá, ne feszüljön. Sajnos ebből a gépezetből nekem nincsen elektromos, így izomerővel kell a kapcsokat belőnöm. Nem ez a legélvezetesebb része, de mindenképpen ajánlom :) Kezedre vigyázz. Jótékony hatású továbbá, ha kifúrod a ládát, és a passzoló helyeken kilyukasztod a fóliát is, hogy el tudjon folyni a víz. A lyukakat belülről egy peremes szegeccsel rögzítettem, ami megakadályozza, hogy a víz a láda belsejébe follyon. Végül nagyon hasznosnak bizonyult a sok eső miatt :) 

7. A doboz, és a bele ültetendő növény igényei szerint az aljába 0,5-1,5 cm kavicságyat készítek átmosott zúzott kövekből. Ez a felesleges víz egy részét segít elvezetni, így kisebb eséllyel fulladnak meg a növények egy nagyobb esőzés után. (én azért lukasztok is, mert bátran folyhat a teraszon).

8. Jöhet a növény igényeinek megfelelő föld kiválasztása, ládába töltése – és az alapos belocsolás után végre kezdődhet az ültetés!  Ebbe a ládába végül néhány fokhagyma, és egy tő cukkiniszörny került:

Mostmár aztán menthetetlenül itt a jó idő, a későn ébredők is kipakolták a növényeket, beültették a ládákat - így többé kevésbé mindenkit érintett a keddi jégeső. A hétvége pont jó lesz arra, hogy a viharvert virágok helyére beújítsunk néhány makulátlan darabot, amivel büszkélkedni is lehet. A válogatásnál (főleg ha kisgyerek vagy állat van a háztartásban) legyünk figyelmesek, mert sok ártatlannak tűnő szépség sajnos veszélyes lehet. Összeszedtem néhányat, amit érdemes kiemelt óvatossággal kezelni:

1, Leander

Az egyik nagy kedvencem, így szívbemarkoló a tudat, hogy a növény minden része erősen mérgező. Ha van olyan óriásod, vagy dédelgetett példányod, amitől nem akarsz megválni, akkor legyél résen! A mérgezés tünetei leggyakrabban rosszullét és hányás, hasmenés.

2, Tavaszi hagymások

Nem tűnik aktuálisnak, mert már visszahúzódnak a szárak, de sokan kitnt tartjuk ilyenkor még a hagymákat. Ártatlannak tűnnek, de a legtöbb ilyen szépség erősen mérgező – fokozottan vigyázzunk, hogy ne kerülhessenek gyerkőcünk, állataink és illuminált vendégeink szájába a levelek, szárak és a hagymák sem. Tegyük elérhetetlen helyre a tulipánt, jácintot, nárciszt, a krokuszokat és amarilliszeket egyaránt, fő a békesség.

3, Rododendron és azálea

Szépek, örökzöldek és pompás virágokkal ajándékoznak meg, de a virágok és a levelek mérgezőek. Most potyognak éppen le a rhododendron virágai, takarítsunk gyakran - hányást, szívritmus zavarokat, súlyos esetben légzésbénulást is okozhatnak a növényi részek. Magas edényben tartsuk, és a lepotyogó leveleket, szirmokat mindig szedjük össze.

4, Hortenzia

Olyan ez, mint a mélytengeri világ. Ami szép, azt sosem szabad megfogni.. vagy ami nagyon csúnya :) Sajnos a hortenzia is egy újabb olyan szépség, ami minden részében erősen mérgező. Szerencsére kevésbé hullik, de azért vigyázzunk vele, mert az elfogyasztását követően hasi fájdalom, hasmenés, hányás jelentkezhet, előzzük meg a bajt.

5, Primula (kankalin)
Én annyira nem rajongok értük, legalább így ebből a veszélyforrásból egy darab sincs, így nem tudok képet mutatni- de eléggé elterjedt balkonnövény. A hajtás és a levél egyaránt mérgező, ezen felül a levélszőrök tövében egy tejszerű anyag is képződik, amely érzékeny bőrűeknél irritációt okozhat :) na ezért nincsen nálunk. Megrágcsálni sem célszerű, mert rosszullétet okozhat.

Ha megtörtént a baj, mindenképpen hívj mentőt, vagy rohanj orvoshoz!