A bodzasszörp készítésnek a szárazdunsztolásoson felül van egy másik, kicsit talán egyszerűbb verziója is. Én szeretem, mert elég gyors, viszont nagyobb mennyiséget  nem érdemes készíteni egyszerre, mert az eltarthatósága (tartósítószerek használata nélkül) korlátozott. Ha elkészült, mindenképpen tartsuk hűtőben és forgassuk át néha, de vállalkozó kedvűek akár jégkocka zacskókban le is fagyaszthatják!

Nézzük, mire lesz szükség:

•  3l-es befőttes üveg a lenti mennyiséghez
•  csatos vagy tekerős üvegek
•  10-15 bodzavirág ízlés szerint
•  2 kg cukor
•  2,8-3 l víz
• 4 fej citrom
•  néhány szár menta (ízlés szerint)
•  5-10 g citromsav

Alaposan mossuk át a befőttes üveget, illetve a csatosakat is, amikben el fogjuk tenni a szörpöt. Főzzük ki, vagy (háztartási) alkohollal fertőtlenítsük, majd öblítsük ki, szárítsuk meg azokat. Tekintettel, hogy nem forrón kerül a szörp az üvegekbe, így dunsztolni (fertőtleníteni) nem fogunk, így nagyobb eséllyel romlik meg a cucc. Legyünk alaposak, megéri!

Melegítsük fel a vizet egy fazékban (én vízforralóval rásegítettem a dologra), öntsük bele a cukrot, adjuk hozzá a citromsavat majd forraljuk össze. Sokan az arányokat tekintve biztosan nem értenek egyet velem, az általánosan elterjedt verzió 1 l vízhez 1 kg cukor, de szerintem így is teljesen élvezhető lesz. Forrástól számítva kevergetés mellett 10 percig rotyogtatom a szirupot, ezt követően félreteszem, hagyom hűlni.

Ha a sziruppal megvagyunk, tegyük a befőttes üvegbe a bodzavirágokat. Én a virágokat nem szoktam megmosni, mert pont a lényeget, az értékes virágport veszítem el, inkább próbáljuk minél érintetlenebb területről szedni. A zöld részeket lecsipkedem, csak a virágokat használom fel.

Mossunk meg a citromokat alaposan (forró víz, kefe lehetőleg, hogy megszabaduljunk a vegyszerektől). Ha megvagyunk, 3-at szeleteljünk vékonyra, egyet vágjunk 4-be. Ennek a levét facsarjuk a bodzára, a szeleteket pedig tegyük az üvegbe a mentával együtt.
Ha langyosra hűlt idő közben a cukorszirup, merőkanállal szedjük át az üvegbe, és keverjük össze az egészet. Annyit kanalazzunk csak, hogy kényelmesen, kilötyögés nélkül tudjuk kevergetni majd az elkövetkezendő napokban.

3-4 napig érleljük, naponta egy vagy két alkalommal keverjük át. Én nem igazán szoktam letakarni, mert azzal is jobb körülményeket biztosítok a penészedésnek, de ha gyakran szellőzteted, akkor végül is le lehet, egy tányér pont ideális.
Ha letelt az idő, csak át kell szűrni a kész szörpöt, és jöhet a palackozás, kóstolás. Próbáld csurig tölteni az üvegeket. Minél kevesebb a levegő, annál jobb. Sokáig nem tartható el így sem, ezért érdemes kisebb mennyiséget csinálni, de azért hűtőben elvan egy darabig. Nálunk mondjuk rohamosan fogy, így esélye sincsen megromlani :)

Szemfüles voltam ismét, a munkahelyemről mentettem egy kis szemetet. Mindenki boldog, de leginkább most én :) tempósan haladtam a konyhára, bizonyára a chef úrral volt valami halasztást nem tűrő megvitatni valóm - amikor rámkacsintott ez a szokásosnál magasabb oldalú fa zöldséges láda a kidobásra váró hulladékhalomból. Megjegyzem, szelektíven gyűjtünk bent is, amennyire csak lehet. Naszóval; megláttam, és tudtam: velem jön, és balkonládává reinkarnálódik a teraszon. Jóidőnk volt, így lehetőségünk nyílt egy újabb kis csináld magad projektre, amelynek keretében el is készült. A teljes folyamat alább:

1. kis  hőkezelés. Nagyon sok kapocs tartotta össze a ládát, így megállapodtunk, hogy ezt nem csiszoljuk le, inkább kicsit megégetjük az oldalát hőlégfúvóval. Ez inkább amolyan kedvtelés és próbálkozás, mintsem tartósítás :) de elvégre is azért csináljuk, hogy jól szórakozzuk, ráadásul pofás is lett.

2. alapos lakkozás. Matt spray lakkal két rétegben fújtuk le minden oldalát. A két fújás közt kivártuk az előírt száradási időt, illetve betrartottuk a biztonsági előírásokat is (bár maszkot nem vettem, mert férjem csinálta a munkát, én a biztos távolból szemléltem, így nem inhalálhattam mérgező anyagot).

3. Fólia. Uhh, ez a legkevésbé élvezetes művelet, a második után már azt hittem, kitépem a hajam. A fóliát a láda széleihez kell rögzíteni úgy, hogy ne feszüljön a belseje. 
Nem szabad elkapkodni, mert ha nem jó, akkor megáll majd a víz a doboz aljában, és fölöslegesen fáradoztunk.Amikor elkészült a tűzés, néhány jól megválasztott helyen alul lyukasszuk ki a fóliát, hogy elfolyhasson a felesleges víz.

4. Kavics réteg. A legtöbb nem hagyományos virágtartóba szoktam tenni egy réteg kavicsot, hogy ezzel is segítsem a vízelvezetést. Nem kell sok, de egyenletesen fedje az edény alját.

5. Készen is vagyunk. Mehet bele a föld, alaposan locsoljuk be, és már ültethetünk is :) képek: föntről le, majd balról jobbra.

A ládába élesben a zöldborsó vetés került:
http://balkongaz.reblog.hu/zoldborsot-balkonon

Ország szerte kitört az eperláz, elindultak a szedd magad mozgalmak, a kiskertekben, balkonokon is beérnek az első szemek, nálunk is folyamatosan zajlik már a szüret. Tulajdonképpen a saját szükségleteinket bőséggel fedezi az a 10 tő, amivel nyitottuk a szezont, viszont, ha a családot is el szeretnénk látni, nincs mese - többre lesz szükség. De hogyan? (A szamóca balkonra telepítéséről már korábban írtam, ezt szeretettel ajánlom figyelmetekbe: http://balkongaz.reblog.hu/epret-minden-balkonra)

De térjünk is vissza a tárgyra; hogyan legyen mégtöbb eprem, ha nem akarok venni?
A nagyüzemi verzió mindenképpen a már sokszor említett tőosztás, de minket inkább most a házi, vagy kiskerti sufni megoldás érdekel. Tartsuk jól :) az eper, ha jól érzi magát, elég szapora, nagy számban indákat növeszt, amelyek végén új növény sarjad.


Ha elsősorban inkább a szüretelésre szeretnénk fókuszálni, akkor ezeket az indákat válasszuk le, mert elég sok energiát vesz el a növénytől a családalapítás. Ha azonban jövőre több tővel szeretnénk nekivágni a szezonnak, gyökereztessük meg őket :) Érdemes a már korán és bőségesen termő tövek indáit kiválogatni, azokban biztosan nem fogunk csalódni. Ha van rá lehetőség, dugjunk az új hajtás alá földdel teli cserepet, és hagyjuk, hogy a természet végezze a dolgát. Ha megerősödött a kis növény, csak akkor vágjuk le az indát az anyanövényről.


Ha csüng az eprünk, vagy keskeny a párkány -és nem tudunk mondjuk dolgokat lebegtetni az akaratunkkal, akkor sincsen baj :)
Várni kell egy kicsit, amíg megjelennek a gyökérhajtások az új növényen, és csak azt követően válasszuk le, ültessük el. Ebben az esetben kicsit nagyobb figyelmet kell szentelnünk a növendékeknek; az elültetést követően tegyük árnyékosabb helyre, vagy akár kis fóliasátorba őket, tartsuk mindig nedvesen a földet, hogy megerősödhessenek, mielőtt kiültetjük őket a zord szabadba. Hagyjunk nekik időt a végleges helyükön a meggyökeresedésre majd még az ősszel, hogy következő évben szépen teremjenek majd.
 

Vannak speciális hibridek, mint a folyton termő szamóca is, amelyek azonban nem fejlesztenek indákat. Részemről pont ilyet választottam, mert számunkra, akik kerttel nem vagyunk megáldva, nem szükséges nagy szaporulat, ez talán a leginkább praktikus megoldás. Valószínűleg a növényem viszont nem tudta, hogy ő ilyen fajta, így nekilátott, én pedig nagyon meglepődtem ;)

Vannak dolgok, amelyek mellett egyszerűen nem lehet elmenni, nekem többek közt ilyen a bodza is :) bizony, május végén már veszettül virágzik, így engedjétek meg, hogy egy kis gasztronómiai kirándulást tegyek. Sajnos a teraszon nem nevelek, bár eljátszottam most a gondolattal, de attól tartok, méreteiben túlságosan nagy falat lenne – apósom telkén viszont csak úgy burjánzik, így minden évben meglep egy nagy halom virággal. Évről évre egyre többel :) ez persze felhívás keringőre, szóval veszem is elő a tárolóban lapul ó 5/1-es befőttesüveget, és nekilátunk a szörpgyártásnak.

Ami azt illeti, eddig nem volt kétszer ugyanolyan a "termék", de mindben közös volt, hogy a férjem eleinte mindenkinek büszkén kínálta, majd ha augusztusra már fogytán volt, nagyon szigorúan mérte, és úgy sem jó szívvel :) Idén ismét reformálok egy kicsit. Megfordítom a dolgot; nem a már felfőzött cukorszirupba áztatom a bodzát, hanem vízben áztatok előbb, és a leszűrt lét főzöm majd fel a cukorral. Meglátjuk. Ami biztos, hogy a tartósítószer idén is szitokszó, így szóba sem kerülhet, de az erjedés gátlására kevés citromsavval azért kalkulálok.

Szükséges:
- kb. 18-20 fej bodzavirág
- kb. 4,5 l víz
- kb. 2.2 kg cukor (szabadon választható)
- 10 g citromsav
- 4-5 fej citrom
- 4 szár menta (vagy amennyi kéznél van – ezt a teraszról szedtem :)
- befőttes üveg (én 5/1-est használok)
- csatos üvegek, vagy kimosott, csavaros tetejű borosüvegek

Kb. 5 liter szörpre elegendő a fenti mennyiség, a mi ízlésünk szerint (6:1 arányban hígítjuk vízzel, de ez persze szubjektív).
Alaposan ki kell mosni az üveget minden használat előtt, most sincsen ez másképp. Ha ez megvan, töltsd meg vízzel, tedd félre, majd fogj egy kefét, és ess neki forró vízzel a citromoknak. Igen :) sajnos, ha nem saját fáról téped, akkor szinte bizonyos, hogy csúnya szerekkel kezelték. Érezni fogod egy idő után, hogy már nem ragacsos, akkor jó. Eltart egy darabig, de szerintem megéri! Egyet is elég lemosni tulajdonképpen, a többit megpucohgatod, majd karikázd fel mindet, és mehetnek a vízbe. Most jön a titok …

Nálunk a szörpbe csak a virágok kerülnek, a szár nem – így az íz sokkal tisztább lesz. Stressz levezetésnek is kiváló, de persze ha némi szár is megy bele, nem katasztrófa.

Ha megvagyunk, mehet bele a menta is, amit célszerű kicsit összenyomkodni. Keverjük meg az egészet, és hagyjuk állni 3 napig. Néha átkeverhetjük, persze, de tovább nem érdemes állni hagyni, nehogy erjedni kezdjen.


Ha letelt az idő, szűrjük egy fazékba. A kapott lét alaposan keverjük el a cukorral, majd forraljuk össze lassan, folyamatos keverés mellett (8-10 perc). Ha van időm, akkor a cukor 1/5-ét karamellizálom, és úgy keverem hozzá, de ez alapvetően elhagyható. Ha készen vagyunk, mehet a befőttesbe, vagy esetemben a csatos üvegekbe – és szárazdunsztba kerülnek néhány napra, majd fogyasztható :) (lesz, mert még csak az áztatásnál tartok, de ígérem, hogy a cikk frissülni fog).

1. natúr jelölő

Mire lesz szükség?

• parafa dugó
• kés, vágódeszka
• drót
• metszőolló vagy fogó a drót elvágására
• alkoholos filc
   

Elsőként egy éles (nem recés) késsel szeleteljük fel a dugónkat. Kezekre vigyázni, meglepően ellenálló anyag a parafa. A szeletek ne legyenek túl vastagok, bilétaként fognak funkcionálni. Ha ezzel megvagyunk, alkoholos filccel írjuk (vagy ügyesebbek rajzolhatják is) rájuk, hogy miket fogunk jelölni velük. Én próbálkoztam a rajzolással, de szerintem maradok az írásnál.
Ha megszülettek a mesterművek, szúrjuk át a parafa lapka tetején a drótot, majd hajtsuk vissza a fogóval a végét. Ezt követően tetszés szerint hajtogatható a drót, én pásztorbot szerű formát választottam. Amikor kialakult az eredmény, vágjuk le a drót végét, és szúrjuk a növény mellé. Készen vagyunk!

Ha a fenti verziót túlságosan natúrnak találod (vagy ha kifogy a filced, mint nekem) mutatok egy alternatívát is:

2. festett jelölő

Mire lesz szükség?

• parafa dugó
• kés, vágódeszka
• drót
• metszőolló vagy fogó a drót elvágására
• festék (lakk vagy táblafesték)
• fehér filc vagy körömlakk javító, esetleg hibajavító

Ebben a megoldásban miután felkarikáztad a dugót, le is kell festened. Ízlés szerint minden oldalát, vagy csak az egyiket is lehet, én csak az egyik oldalon, szimpla kalapácslakkot használtam (mert éppen a Singer állványt és a gyertyatartókat újítottuk fel közben). Ha táblafestéket használsz, az is szuper megoldás, viszont ha krétával tervezel írni rá, csak beltéren használd - vagy az első kiadósabb eső után majd vakarhatod a fejed :)

Ha megszáradtak a korongok, a választott eszközzel készítsd el a feliratot, vagy rajzot. Sajnos nem volt filcem, így rögtönöztem körömlakk díszítővel, sajnos korlátozottak voltak a lehetőségeim. Ha megszáradt a minta, ismét csak át kell döfni a dróttal, visszahajlítani, formázni, levágni és beszúrni a helyére.