Élénkzöld színű, sűrű növésű évelő, ami lakásban is jól érzi magát. Nagyon szapora, így nem érdemes összeültetni mással- kivéve ha az a cél, hogy elsorvasszon mindent maga körül. Szereti a félárnyékos, nedves helyet, de napon is elvan. Jó vízáteresztő földbe ültessük, tápoldatozzuk szorgalmasan, és meghálálja.

(Bolti) magról is szaporítható, de hatékonyabb megoldás is van, amit személy szerint jobban szeretek :) Először is válasszunk le egy 10-15 cm hosszú, egészséges szárat az anyanövényről. Az alsó leveleket ezután szedjük le róla, dobjuk egy közepesen erős mojitoba, majd a szárat tegyük vízbe (lásd a képen balra). 

A leválasztott levelek tövéből napokon belül gyökerek fejlődnek, és az új növény hamar elültethető lesz, addig pedig élvezzük a menta nyugtató hatását koktélunkban. 

Szerintem a mentázás gyerekkel is jó projekt (csak limonádéval, persze) sőt, elültetés után a cserepet szépen fel is lehet közösen díszíteni, a nagyinak szuper ajándék minden alkalomra. Amúgy a kertbe is kikerülhet, áttelel, de mindenképpen takarni szükséges.

Lássuk a teljes, körülbelül két hétig tartó növekedési folyamatot képekben:

Izgalmasan hangzik már a neve is, de mi a manóval van dolgunk? A shishito (shishito chili) egy japán paprikaféle. Bevallom, eddig nem volt dolgom (a tányéron kívül) ezzel a fajtával, így kicsit utána kellett néznem a szükségleteinek. Külföldön egyébként felkapott előétel, pirítva mártogatós mellé, de savanyítva is ettem már. Nem csípős kifejezetten, így bárki megkóstolhatja :) A termés hosszúkás, keskeny és lapos, zöld (de piros verziót is találtam a neten). A nevét az oroszlánról kapta, mert a termés csúcsa állítólag hasonlít az oroszlán fejére – japánul shishi az oroszlán, mint megtudtam.   

A magokat ajándékba kaptam Diától és Gigitől, amit nagyon köszönök, ki is próbálom, mit tudnak :) 

Gigi leírása alapján könnyen szaporítható és tartható jószág a shishito, akár lakásban vagy balkonon is próbálkozhatunk vele, így mindenképpen helyet kap nálunk is. A szokásostól eltérően most a magokat tálcán fogom csíráztatni, és csak a csírázó képeseket fokom elültetni. Helytakarékos a megoldás, illetve szépen nyomon lehet követni a történéseket :)

A csíráztatással már általánosban mindenki találkozhatott (lásd a bab példája). A metódus attól nem sokban különbözik, azt leszámítva, hogy nem vattát használok, mert abba könnyen bele tud akadni a gyökérkezdemény, ideálisabb egy jobb minőségű papírtörlő összehajtva. Jobbak törölköző darabot is használhatnak! A csírázáshoz nem árt a magasabb hőmérséklet, így a fűtőtestet fogom bevetni. A fűtési szezon végével már nem kell félnem attól, hogy megfőnek, de mégis valami. Ha kihajtottak a magok, elültethetőek lesznek műanyagba (papírba is lehet, talán még jobb is, de sajnos kifogytam) kerülnek majd, és az erkélyajtó közelébe teszem át őket, mert ekkorra már csökkenteni lehet a hőmérsékleten, de a fény mennyiségét emelni kell. 

Miután szépen fejlődésnek indultak a paprika magok, körülbelül 1,5 hét elteltével eljött az idő az elültetésre. Fogtam egy pohár jó bort, és munkához is láttam. Nem voltam maximalista, tekintve hogy csak kísérletezem, 5-6 tő bőven elég lesz. Végül volt néhány paradicsom és bazsalikom ami nem kelt ki, így ezek helyére, papír kapszniba került a legtöbb shishito csíra, de egy tejfölös dobozt is felhasználtam, ez látható a képen.

A földet permetezővel nedvesítsük be, a csírákat pedig nem túl mélyre kell helyezni, éppen csak annyira, hogy ellepje a föld. Ismét permetezzük. Az elültetést követően szép tempóval növekednek majd a palánták, napról napra megfigyelhető lesz a különbség.

Már áprilistól, ha szép az idő, érdemes lesz a palántáinkat fokozatosan a napsütéshez szoktatni, hogy májusban, amikor minden kikerül a teraszra, ne menjenek tönkre. A különbözú chili félék termesztésének azonban az év bármely szakában hozzáláthatunk, mert a lakásban is tökéletesen érzik magukat :)

A helyzet az, hogy az idő csak úgy repül :) Már ki is kerültek a palánták a teraszra, és szépen virágzásnak is indultak. A különbözú chili félék termesztésének azonban az év bármely szakában hozzáláthatunk, mert egy kis odafigyeléssel a lakásban is tökéletesen érezhetik magukat, de a beporzásról olyankor nekünk szükséges gondoskodni.

A vöröshagyma a magyar konyhában az egyik leggyakoribb zöldségféle, elképesztően sokoldalú. Saláták, levesek, főzelékek, pörköltek és sültek ízesítésére egyaránt használjuk a mindennapokban. Fertőtlenítő hatású, C- és D vitamin forrás (bár nyersen gondolom remélem kevesen fogyasztják, legalábbis társaságban), és még tojást is lehet festeni vele. Nem szuper?!

A hagymafélék magról, illetve dughagymáról is termelhetőek, sok magot vetettem már az idén, így most foglalkozzunk inkább a duggatással. Amikor értesült konyhakerti terveimről, apósom meglepett egy nagy zsák dughagymával, aminek nagyon örültem, ezúton is köszönöm még egyszer! Igaz, hogy életünk végéig elég lenne a mennyiség, de ajándék hagymának.. :D

Jöjjön a lényeg; a hagymát is korán (már február végén, március elején) a földbe kell dugni, ha szeretnénk szép terméshez jutni, így aki eddig nem tette, de szeretne húzzon bele. Fontos, hogy a dughagymákat az elültetés előtt egy napra langyos vízbe kell áztatni, mert ha elsunnyogjuk, az ültetés után a földben lévő nedvességet magukba szívják, megdagadnak, és napokon belül kitornásszák magukat. Kellemetlen, ha kezdhetjük a koszos munkát elölről.


A hagymákat 5 cm tő közzel, 8 cm-s sortávval ültessük 1-2 cm mélyre. Akkor jó, ha a csúcsa éppen a föld alatt van, de tényleg éppen csak.
Sűrűnek tűnik a képen, de ha kihajtottak (elvileg 7-10 napon belül már kinő a zöld), szívtelenül ritkítani kell az állományt (ki kell egyelni a sorokat). A satnyák vesszenek, újhagymaként a szombati reggelihez viszont simán elfogyaszthatók, ha nem tervezel emberek közé menni. Egyébként ha nem vagyunk elég szívtelenek, nem lesz majd szép nagyfejű hagymánk.

A szokásos kerti földet használtam ezúttal is, most pedig kíváncsian várom a következő fázist. 

Ha kedvet kaptál, de februárban nem duggattál hagymát, akkor sincsen katasztrófa, augusztus végén még lesz rá lehetőséged. Az áttelelő vöröshagymát nyár végén kell elültetni, és rákövetkező év június, júliusában lehet betakarítani majd. Picit többet kell várni ugyan az eredményre, de tavasszal nagyon jól fog esni, amikor egyszer csak kihajtanak majd!

Időközben májusra fordult a naptárm és már rendszeresen dézsmáljuk az újhagyma állományt. Szépen megerősödtek a tövek, de félő, hogy lelegeljük az összeset, még mielőtt beérnének :)

Főzelék? Leves? Krémleves? Rizi Bizi? A zöldborsó mindegyikben közös, és nagy valószínűséggel valamelyiket mindenki szereti. Jómagam minden formában, még frissen nyersen is, ezért nem is volt kérdés, hogy az idei repertoárban biztosan helyet fog kapni. A fajtát tekintve a Peti borsót (aliasz Rajnai Törpe) ajánlja a legtöbb fórum balkonra, mivel viszonylag alacsonyra nő - kb 40 cm-s magasságra lehet számítani. Kiokosodva, és minden szükséges tudással felvértezve így vettem valami teljesen más, olcsó noname fajtát :)

Lássuk, miből élünk:

A zöldborsót a legkorábban vethető zöldségek közé sorolnám. Február-márciusban szórjuk el a magokat, mert a hűvösben kezd el  szépen fejlődni, és növeszt majd hosszú szárat. A melegben vetés sajnos nem jó, viszont így már korán bemelegíthetünk egy kis kedvcsináló földmunkával.
Ha hagyományos balkonládába veted a borsód, középen egy sorba ültesd a magokat 2-5 cm távval, 5-6 cm mélyre (vagy amit a gyártó javasol). Ha nagyobb ládád van, mint most nekem is, akkor arányosan több sort is vethetsz, de a sortáv legyen legalább 20-30 cm. Most csak két sort vetettem, így valószínű, hogy nem én leszek a család zöldségellátója, de kis siker is siker, kíváncsian várom a fejleményeket.

Nem titok, de jó tudni: a zöldborsó lusta jószág, így támaszra biztosan szüksége lesz, már ha kikel, persze. Érdemes lehet ezeket esetleg még kihajtás előtt (akár ültetéskor) leszúrni, hogy a gyökereket ne károsítsuk. Az ültetéshez áruházakban kapható tápanyagdús kerti zöldségföldet használtam, karóként pedig azt használom majd, ami a kezem ügyébe kerül; ochidea karó, törött bambuszkaró, drót..

A magok elültetése után néhány héttel, március legutolsó napján már szemmel láthatóak a hajtások, úgy tűnik, egészen eredményes volt a vetés. A sorok nem valami egyenesek ugyan, de annyi baj legyen, majd jövőre adunk az esztétikára is. 
Az első támaszokat végül tényleg rögtönöztem, otthon talált orchidea karókat használtam. Valamilyen kulturált megoldásban. Később, amikor már elhatalmasodott az indák dzsungele kipótoltam erősebbekkel, amiket 10 centinként össze is drótoztam, hogy egy kis rácsot kapjak, így mindegyik tő egyforma esélyekkel indult.

Egy újabb hónap leforgása alatt a borsó ismét rengeteg fejlődésen ment keresztül. Május elejére elérte a 40 cm-s magasságot, komolyan bebokrosodott- és persze megjelentek az első virágok, majd szépen az első várva várt hüvely zöldborsók is. Tartok tőle, hogy a fajta (meg nem) választása miatt ez a "rögtönzött" karózásos megoldás így sem nem lesz elég magas, de legrosszabb esetben átköltöztetjük a ládát, és a zöldborsó majd a kerítésen fut tovább az égig :)

Saját áfonyát szüretelni a teraszon nagyon is menőnek hangzik, ugye? Persze ahogyan semmi sem, úgy ez sem olyan egyszerű :) Sőt, inkább kicsit bonyolult, de nagyon is megéri.  Az áfonya nagyon kellemes, édes-fanyar gyümölcse értékes vitaminok és ásványi anyagok forrása. Többek között kalciumot, foszfort, C és D vitaminokat valamint vasat is tartalmaz a sok kis bogyó. Sajtok, vagy vadhúsok mellé kiválóan passzol az íze, de sajttortába is rendszeresen teszem, nem lehet betelni vele. Évek óta nézegettük a bokrokat kertészetekben, de most léptünk a tettek mezejére.

Bár alaposan kiképeztem magam, nem vagyok biztos a sikerben. Az áfonya roppantul kényes növény, de pozitívum talán, hogy dézsában vagy ládában egyszerűbb lehet eleget tenni az elvárásainak, mint kiültetve. 

Lássuk:

• az egyik legfontosabb dolog a talaj. Kifejezetten a savanyú talajt kedveli, így mással ne is próbálkozzunk, vásárolhatunk kertészetekben vagy barkácsáruházakban is ilyet, mindenképpen szerezzük be.
   
• A következő a fény. Ha sötét a balkon, akkor sajnos más növényt kell keresnünk, mert ez a dög a kifejezetten fényes, ámde 
   
• hűvös és párás klímát kedveli. Még nem tudom, hogy ezt pontosan hogyan fogom nyáron előidézni, egyelőre minden esetre a fény és a hűvös megvan. Az sem mindegy ám, hogy mivel öntözünk; lágy vizet igényel. Ha még nem tántorodtál el, jelentem, hogy
   
• a kártevőkre (elsősorban tetvekre) nagyon érzékeny, így mindenképpen szükség lesz valamilyen lemosásra, vegyszeres kezelésre.

• Ősszel a fiatalabb cserjéket meg is kell metszeni. Elméletileg különleges tudományt ez nem igényel, de a szakirodalom szerint nem árt azért szakavatott segítséget kérni. Én kíváncsi vagyok a dologra, és kipróbálom :)

A szaporítás otthoni körülmények között amolyan ’no chance kategória. Magról egyáltalán nem érdemes, maximum a gyökereztetéssel lehet próbálkozni, de elenyésző lesz a siker. A tuti módszer ebben az esetben a shopping. A megvásárolt 1 tő vörös és 1 tő feketeáfonyát a hazaszállítást követően átültettem nagyobb edénybe, és napos párkányra tettem. Hamar virágzásnak indult, ma pedig már meg kellett támogatnom egy karóval, mert roskadásig van bogyókkal :)