Egyszerűen zseniális az, hogyha főzöl valamit, a zöldfűszerért csak ki kell nyúlnod az ablakon, és már ott is van. Friss, illatos, azonnal használható és csak a tiéd! Szerencsére a boltok polcain már cserepes verziót is lehet az év minden szakában találni, de akár termelhetünk magunknak is (magról, vagy szárdugványozással a legtöbb szaporítható). Ebben a témában is komoly irodalom áll már rendelkezésre, így világújító ötleteket nem fogok megosztani, de mindenképpen megér a dolog egy misét.

Bazsalikom
Az egyik legjobb dolog, amit valaha valaki felfedezett. Dél-Ázsiából került Európába, és szerencsére van olyan fajtája, ami a mérsékelt övet is jól viseli. Kellemes íze és illata mellett gyógyhatást is tulajdonítanak a bazsalikomnak. A növény levelét forrázzák, és az ebből kapott folyadékot étvágygerjesztőként, vízhajtásra, de köhögés csillapítására is használják. A népi gyógyászat afrodiziákumként is számon tartja, amit kicsit szkeptikusan fogadtam, bár cáfolni nem tudom :)

A homokos talajt, és a meleg, de félárnyékos helyet kedveli. Nálam sajnos a tűző napon tartott példányok hamar megégtek, azóta a fűszerlétrán mindig valahol alul kap helyet, így a többi, napot szerető növény megvédi az árnyékával. Sajnos a képen nem látszik, mert hátul van, de el lehet képzelni.

Minden nap löttyintek neki vizet, de csak pont annyit, hogy ne pangjon alatta, illetve melegebb estéken vízzel permetezni is szoktam. Igazából kicsit igénytelennek mondanám, mert a kis kiszárítást és a kismértékű túlöntözést is elviseli.
Sokan azt tanácsolták, hogy csak a bazsalikom leveleit csipkedjem le, a szárat ne vágjam vissza. Ez nem igazán jött be, hamar egy kopasz bazsalikomtorzóm lett - a zöldségesünk javaslatára, azóta mindig hajtás felett csípjem le, úgy szépen bebokrosodik. 

A képen a két kis piros nyíllal jelöltem a lecsípés helyét. Szépen látszik, hogy az oldalhajtások már növekedésnek is indultak. 

A bazsalikomot inkább magról érdemes szaporítani, a palántákat pedig a fagyok elmúltával, májusban lehet kiültetni, de nyáron folyamatosan termeszthető. Sajnos extrém érzékeny a hidegre, így hiába jövünk lázba a szép napsütéstől már márciusban, ezzel mindenképpen várni kell. Mint írtam, nincsenek különösebben nagy igényei, de a gyomokat mindig húzzuk ki mellőle. Bővebben: http://balkongaz.reblog.hu/bazsalikom-magfogasa

Ha nincsen kedvem különösen nagy ügyet csinálni a reggeliből vagy vacsorából, gyakran csak egy kis mozzarellát szoktam összevágni némi olajbogyóval, és rátépkedek egy kevés bazsalikomot, majd befalom az egészet :)

Az ültetőasztalok szükségességéről és a derékfájásra gyakorolt jótékony hatásukról már írtam itt: http://balkongaz.reblog.hu/hasznos_es_trendi, de végre elkészült az enyém is, és teljesen bele vagyok szerelmesedve :) Letűnt korok holmija bizony egy új világban is tökéletesen és mutatósan láthat el hasznos, de teljesen más funkciót, mint eredetileg. Pontosan így történt az egyik aukciós oldalon vásárolt, még működőképes Singer varrógép állvánnyal is, ami végre elkészült, és egy egész sor feladatot láthat el a teraszon, megkönnyítve a mindennapjaimat.
A férjem ötlete volt a Singerből ültetőasztal, és totális telitalálat volt. Strapabíró, masszív, tökéletes a magassága, szép, ráadásul olcsón be is tudtam szerezni. Kell ennél jobb? Nem hinném :) Amire biztosan szükséged lesz, ha kedvet kaptál: egy ügyes kezű hím (esetemben a nagybetűs FÉRJ, de pasi, tesó, apu vagy haver is megteszi ennek hiányában); szerszámok; ecsetek; rozsdamaró; olajfesték; csavarok, idő és türelem. Lássuk:

1. Alaposan tisztogassuk meg. A kosz és a por nagy ellenség, mert nem igazán lehet látni, hogy alatta milyen állapotban van valóban a festés. Ronggyal és bő vízzel, vagy ha lehetőség van rá, magasnyomású mosóval neki kell esni, amíg le nem jön a sok ragadós maszat, majd szárazra töröljük.

2. A mi példányunkon a mosás után látszott, hogy egyszer már valaki vastagon átkente, de nem végzett precíz munkát. Hogy egyenletes és szép felületet kapjunk, ezt a régi festéket el kellett távolítani. Hőlégfúvóval és vésővel, csiszoló korongokkal, drótkefével dolgoztunk rajta jó sokat. Fú, annál is többet :) Ha nagyjából elégedettek vagyunk az eredménnyel, töröljük át alaposan.

3. Jöhet a felületkezelés, rozsdamarás. Egy speciális, barkácsáruházakban is kapható rozsdamaró folyadékot ecsettel kell felvinnünk a teljes felületre. A rozsda reakcióba lép az anyaggal, enyhén felhabzik. Védjük a szemünket és a bőrünket megfelelően!

4. Végre eljutunk a lényeges részhez, és festhetünk! Aztán persze rájövünk, hogy rengeteg kis beugró, szerelvény, szöveg, címer és kutyafüle van, ami miatt ez a művelet még tovább tart, mint előre terveztük :)
Fekete kalapácslakkot használtunk, mert tökéletesen ellenáll az időjárásnak, ráadásul a Singer állvány eredeti színe is ilyen.
5. Jöhet a munkalap előkészítése. Talán nem a fa a legellenállóbb kültéri munkálatokhoz, de a konyhaépítésből maradt egy jókora bambusz munkalapunk, amely adta magát.
Körfűrésszel a kívánt méretre kell vágni a lapot. Én egy kicsit szélesebb asztalt szerettem volna, hogy minél több helyem legyen pakolni, így a férjem csak egy kicsit kurtított rajta. Ha levágtuk, jöhet a csiszolás. Csiszoljuk le a lap mindkét oldalát alaposan (jó ez a királyi többes, de én csak szurkoltam), majd fessük. Mi biztos ami biztos, három rétegben csónaklakkal kezeltük a felületet - betartva a száradási időket. Ha ezzel megvagyunk, már csak rögzíteni kell néhány csavarral a munkalapot az állványhoz, és a helyére emelni (jó nehéz, nem fogja elvinni egy tavaszi szellő) és kezdhetjük a munkát!
Nagyon szuper dolgok készíthetőek még Singer állványból, azt hiszem a jövőben ezek is megérnek majd egy önálló bejegyzést :)

Egy újabb gasztro-kitérőre invitállak Titeket :) Lassan már kékülnek az áfonya bogyók a balkonon (http://balkongaz.reblog.hu/tarts-afonyat-a-balkonon-de-csak-ha-elszant-vagy), így érdemes lesz egy kicsit foglalkoznunk azzal, hogy a nyersen fogyasztás mellett még mire is használhatjuk majd. Részünkről a sajttortára szavazunk - erre is van egy pofonegyszerű receptünk, amelynek alapját Rachel Allen könyvéből (Bake) puskáztam annak idején. Lássuk:

Hozzávalók:

• 75 g olvasztott vaj
• 175 g darált keksz (háztartási, gluténmentes vagy teljes kiőrlésű is kiváló)
• 175 g fekete áfonya (vörössel nekem édes), málna esetleg szeder
• 450 g mascarpone vagy natúr krémsajt
• 150 g porcukor
• 4 tojás
• ízlés szerint (rúdból reszelt) vanília, vagy 1 tk aroma

Lássunk neki:

A tortaforma kibélelése az első.
Garantálom, hogy ez lesz a dolog legnehezebb része. A szétcsatolható típusú kerek formát ajánlom. A forma aljára vágni kell egy nagy korongot sütőpapírból (rajzold körbe, és vágj egy kicsit nagyobbat), az oldalára pedig egy csíkot - majd ezt kell belejátszani a lukba, hogy aztán ha a csattal megszorítjuk, szépen megálljon. Elsőre kicsit nehézkes, de aztán meglesz a rutin :) Ha ezzel megvagyunk, melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Jöhet a torta alapja.
Ha alapból nem darált kekszet választottunk, akkor daráljuk le a kekszet apró szeműre. Olvasszuk meg a vajat, és a  kezünkkel egyszerűen morzsoljuk össze a kekszdarával. Ha szép egyenletes, nyomkodjuk a forma aljába. Tömörítsük minél jobban!

Az első sor gyümölcs következik.
Szórjuk a kekszes talapzatra az áfonyánk (gyümölcsünk) felét. Nem szükséges nagyon pontosnak lennünk, ahogy a sajtos cuccot ráöntjük, úgyis arrébb szaladnak majd.

Keverés!
Bátrak csinálhatják kézzel, én nem vagyok ilyen menő. Tegyünk mindent a keverőtálba (tojásokat, mascarpone-t, cukrot, reszeljük bele a vaníliát) majd keverjük az egészet habosra. Ha megvagyunk, öntsük a formába az egészet.

Utolsó előtti lépés
Kicsit ütögessük meg a forma oldalát, hogy egyenletesen terüljön el a krém, majd a gyümölcs másik felét dobáljuk rá. Le fog süllyedni, de szép pöttyös lesz a teteje :) Középre tegyük a sütőbe, 170-180 fokon kb. 35-40 percig süssük (vagy amíg barna lesz a teteje).

A legfontosabb:
Ez nem egy ad-hoc süti, idővel mindig készülni kell, mert teljesen ki kell hűteni, mielőtt tálalnánk. Az a legjobb, ha áll egy estét a hűtőben, különben sajnos szétfolyik. Bár pohárkrémnek is kiváló, de ha már vesződtünk a béleléssel, legyünk türelmesek :) Kevés házi eperlekvárral szoktam még meglocsolni, isteni :) 

Ez a kis váza egyszerű, és nagyszerű - így a rá komponált bejegyzés is rövidke, de bízom benne, hogy szeretni fogjátok! Korábban már írtam speciálisan az esküvőmre készített befőttesüveg-mécsestartókról; erre a jeles alkalomra az asztali virágdíszeket tartó vázákat is magam készítettem, konzerves dobozokat használtam fel:

Újrahasznosított mini vázák
Ezek a kis vázák szintén az esküvőnkre készültek, tényleg csak kevés időt kellett rájuk fordítani. A virágosunk ezekbe készített oázissal virágkompozíciót, ami szintén gyönyörű lett. Néhány a kis vázáimból is a vendégek otthonát díszíti már, de a megmaradt darabok a teraszon többféle funkciót is ellátnak a mai napig (mint gyökereztető edény, mütyűr gyűjtő, tolltartó vagy rögtönzött hamutál – mert a háztartásunkban ilyen nem igazán található). 

A munkálatok szintén a gyűjtögetéssel kezdődtek, de ezúttal a konzervdobozokat tettem félre, illetve kértem meg az ismerőseimet, hogy aki ilyet használ, ne dobja ki, gondoljon rám. A kutyás és macskás barátoktól pillanatok alatt összegyűlt a szükséges mennyiség, így már csak az alkalmas napos időt kellett kivárnom a festéshez.
Egy kis doboz fényes fehér zománcfestéket választottam, ami épphogy elég lett. A festéket két rétegben kellett felvinnem, hogy szépen, egyenletesen fedje a fémet, persze a két festés közt türelmesen kivártam a száradást. Nagyon hamar ment a munka, ezúttal nem ecsetet, hanem zománcfestékhez való kishengert használtam.

A megszáradt dobozok színes szalagokkal, natúr rafia masnival, de akár mintás dekortapasszal, natúr csipkével is díszíthetőek ízlés szerint. 

A legtöbben, akik a kertben matatunk, szeretünk más terülteten is alkotni, bizonyos tárgyakat saját magunk elkészíteni. Teljesen tudok azonosulni a dologgal, legszívesebben csináld magad dolgokat tennék mindenhová, ami alól a balkon sem kivétel - bár kivételes kézügyességem nincsen sajnos.
Talán az ilyen apróságok elkészítése a leggyorsabban látványos eredményt produkáló terület, amire ráadásul nem is szükséges hatalmas időt, energiát és pénzt áldozni. Sok esetben a kíváncsiság, egy jó ötlet vagy csak a szükség visz rá az alkotásra, de alapvetően elégedett voltam eddig a legtöbb munkámmal, így bátran buzdítok rá mindenkit, aki érez magában hasonlóra tettvágyat. Megosztanék az elkövetkezendő pár napban néhány rövidke példát is, hátha valakit megszáll az ihlet. Lássuk az elsőt:

Saját mécsestartóim
Tavaly augusztusban volt az esküvőnk, amit picit természet közelibb, egyszerűen elegáns környezetben képzeltünk el. Szerencsére ez a naturális, kicsit vintage vagy inkább cottage hangulat reneszánszát éli, így sok jó ötletet találtam a neten, illetve a szükséges dolgok beszerzése sem volt túl bonyolult.

Az alap koncepció a mécseseknél mindenképpen az volt, hogy a nyílt térben (oldal nélküli rendezvénysátor) a nagyobb légmozgás se oltsa el azonnal a lángot. Ehhez magasabb üvegedényekre volt szükségem – így mindenféle szószos és befőttesüveget már jóval korábban gyűjtögetni kezdtem, így sokféle formájú és méretű kriglim lett, egyik másik egészen különleges. A legmacerásabb része a papírt és a legmakacsabb ragasztóanyagokat leáztatni és lekapargatni az üvegről, ezt teljes bizonyossággal állíthatom :)

Többféle színű és vastagságú csipkeszalagot és dekorzsinórt vásároltam (kaptam ajándékba a kedvenc virágboltomtól, akiknek ezúton is köszönöm a rengeteg segítséget, és a gyönyörű virágokat is) amikkel ad-hoc módon kevés kétoldalas ragasztó segítségével feldíszítettük a befőttesüvegeket. Jó ötletnek tűnt, hogy saját készítésű dekorációval rukkoljak elő, de azt kell hogy mondjam, a kolléganőim segítsége nélkül biztosan nem készültek volna el időben – Bori, Mariann, Vali, Timi: Örök hálám!

Tehát miután elkészült a külső dekor, néhány centi vastagon szemes kávéval töltöttem fel őket, hogy stabilan álljon és mutasson is benne a mécses, ennyi volt. Szerintem hangulatos lett, és a dekoratív megjelenés mellett nem számoltam azzal a zseniális illattal előre, amit a kávé miatt egész este éreztünk. A megmaradt darabok egy részét a munkahelyemen rendezvényes dekorációként, másik részét otthon, a teraszon használjuk azóta is, de sokat a vendégeknek ajándékoztunk, mert nagy volt a sikerük :)