Szuperzöld :) mint az Ötödik elemben. Az uborka szuper zöldség; magas víztartalma miatt is jótékony hatású (a bőrre elsősorban, így a kozmetikai piacon is gyakran visszaköszön) de emellett többek között értékes 5 elemet, C-vitamint, vasat, magnéziumot, foszfort és kalciumot is tartalmaz. Salátaként, nyersen vagy savanyítva fogyasztjuk - személy szerint mi mindenhogyan.

Érdekesség, hogy az uborka tökféle, ráadásul Ázsiából, a Himalája lejtőiről származik, de már az ókori Róma is ismerte, használta. Külön jó hír, hogy cserépben vagy ládában is nagyon szépen fejlődik, így balkonon is termeszhetjük.

Eleinte nem terveztem, hogy idén nevelünk majd, de még tavasz elején Gigi és Dia megajándékozott egy kis palántával sok más egyéb közt (amiket ezúton is nagyon köszönök), így helyet kapott nálunk.
 A magam részéről szeretek előnevelgetni, és az erős, egészséges példányokat ültetem ki, de a palántázás mellett a szabadföldbe vetés is teljesen megfelelő megoldás, kinek melyik a szimpatikusabb. Az uborka első vetési ideje április 20-a után esedékes.

A tökfélékhez méltó módon elképesztően gyorsan nőnek, napról napra figyelhetjük meg a változást. Balkonon nagyobb cserépbe ajánlom ültetni egyesével, mert igencsak helyigényes. Ha mégis ládát választunk, 30 cm tőtávolságra ültessük őket. Föld tekintetében tápanyagokban gazdag, jó vízáteresztő földet használjunk - kisebb mennyiségben a kertészetekben kapható kerti zöldségföld a legjobb.

Hálót, rácsot vagy támasztékot biztosítsunk nekik, mert hamar az ég felé törnek majd erős indáikkal.

Nagyon vízigényesek, öntözzük bőségesen, és napos helyet válasszunk számukra. A szép sárga virágok június elejétől nyílnak, szüretelni június végétől folyamatosan tudunk.
Érdemes a harmadik virág fölött visszacsípni (kb. 30-40 cm magas ekkor) hogy szép bokros legyen, bőségesen virágozzon, és így rengeteg termést hozzon.

Ha kedvet kaptál, de áprilisban lecsúsztál róla, nincs nagy baj. Az uborka gyors növekedése miatt kiváló másodvetésre is, így a letermett ládákba július 20-ig bátran elültetheted a magokat :) 

Már-már gyermekien rajongok a rusztikus hangulatú erkélyekért, ezt már többször kifejtettem, így a fejembe vettem, hogy egy kis sarokban, ha a fene fenét eszik is, kialakítok magunknak is egyet. Ráadásul ebben a hőségben az életet adó árnyékon kívül kevés dologra van igazán szükség a teraszon :) Nincs könnyű dolgom, mert elég nagyok a terek, ráadásul funkciójukat tekintve is elkülönülnek, így nehéz lesz beilleszteni a kis békeszigetemet.

A curbly.com képén is egyértelmű, hogy hangulathoz nélkülözhetetlen a burjánzó susnya, amire árnyékolás szempontjából is hatalmas szükségünk lenne, ráadásul, ha minden jól megy, és végre ismét megszűnik a budai panorámánk (tehát visszaépül a fal a szomszéd felé) nem fog ártani az elé sem némi szín. Úgy döntöttünk, a jövendőbeli felnőtt pihenő (alias wellness) részbe kerül majd a zöldes sarok, ami terveink szerint egyszer a homlokzatból kiálló, nem túl szép de haszontalan betonrácsra fut majd fel. Egyszer :)

Számba vettem a futónövényeket, és hosszas mérlegelés után - bizonyára most többen (főként a kertesek) a szívükhöz kapnak majd, és fel is sikoltanak – a trombitafolyondárt választottam. Ezt a kétes hírű kúszónövényt szeretném ezúttal a figyelmetekbe ajánlani.
Bizonyára találkozott már vele mindenki, egy júniustól szeptemberig bőségesen virágzó, dekoratív, de nagyon agresszíven növekedő és területet foglaló kúszónövényről beszélünk. Ennek a féktelen burjánzásnak köszönheti rossz hírét, gyakorlatilag szinte lehetetlen teljesen megszabadulni tőle. Ergo a türelmetleneknek, mint én, pont tökéletes :)

A növény virágai jellegzetes trombita alakúak, sárgától a narancssárgán át egészen a bordóig mindenféle színárnyalatban pompázhatnak. Nem túl igényes a talaj összetételére, de dézsában ügyelnünk kell a megfelelő tápanyag utánpótlásra. Viszonylag ellenálló a betegségekkel szemben is, de ha legyengül, úgy elmarad a virágzás, és megjelenhetnek rajta a tetvek. Tápláljuk megfelelően, meg fogja hálálni. Ezen felül fényigényes, mindenképpen napos helyre tegyük. A nagyobb példányok elég jól bírják a szárazságot is, tehát mindent összevetve egy nagyon szívós jószág, de ne hagyjuk túlzottan elkanászodni. 
Ahogyan már utaltam rá, a trombitafolyondár eszeveszett tempóban nő, így mindig legyen kéznél a metszőollónk – ne sajnáljuk, a megfelelő metszés is virágzásra serkenti majd. 

Jó szívvel agresszív terjeszkedése miatt magam is csak dézsába ajánlom, kertben bizony roppant szemtelen, pillanatok alatt a garázsban, pincében, sőt, a szomszéd házfalán is felbukkan. Kúszó növény, így támasztékra szüksége lesz a feljutásban, erre mindenképpen figyeljünk :)

Fontos tudni mindenkinek, hogy ez a növény is mérgező, így fokozottan ügyelnünk kell rá, hogy kisgyerekek (vagy nagyobbak) véletlenül se fogyasszák el a részeiket. Különösen figyeljünk a tájékozott kamaszokra, mert a trombitafolyondár virága köztudottan hallucinogén anyagokat tartalmaz, de emellett nagyon erős rosszullétet is okoz, így nem érdemes kísérletezni vele.

Még ha „csak” a balkonon kertészkedünk is, június végétől folyamatosan szembesülni fogunk azzal a jelenséggel, hogy a dédelgetett veteményünk leterem. A felszabaduló helyet vétek üresen hagyni, sok olyan növényt találhatunk, amelynek gyorsan fejlődnek, és még kiélvezhetjük az évben a termésüket, ráadásul a száraz kóró vagy az üres láda nem is szép látvány.

Június végével a zöldborsó szüret befejeződött nálam is, így megváltam a növényektől. Miután kiszedtük a szárakat, alaposan fel kell készíteni a talajt a következő jövevényre, hogy továbbra is sikeresen gazdálkodhassunk. Minden növényi maradványt távolítsunk el a földből, és lehetőleg egy kevés új zöldségfölddel töltsük fel a ládánkat, hogy szépen tele legyen megint. Kézi ásóval túrjuk át az egészet jó alaposan, és már készen is vagyunk. 

Sok másodvetésre alkalmas magot kaphatunk a boltokban (például rövid tenyészidejű répa, uborka, őszi káposztafélék, karalábé, karfiol, különböző saláták, a retek, vagy a zöldbab is) de előnevelt palántákkal is dolgozhatunk, amelyek lehetnek sajátok, de boltiak is. Vetni akartam valamit, de végül néhány tépőspenót palántára esett a választásom. Ritkán lehet kapni kertészetben, de pont jókor volt jó helyen, és már tavasszal is játszottam a gondolattal.
A kis spenótok hamar megerősödtek, és jelentem, a klasszikus főzelékes megoldáson kívül rengetegféleképpen felhasználható amellett, hogy nagyon egészséges. A tépőspenót előnye a tapasztalatom szerint az, hogy a klasszikus fajtákhoz képest kevésbé hajlamos a felmagzásra, így sokáig élvezhetjük a friss leveleket (a felmagzott spenót levele sajnos már nem igazán fogyasztható). 

Egy gyors, 10 perces vacsorához 2 főre szedj 15-20 nagyobb levelet. Mosd meg őket alaposan, tépd ki a száraikat, tedd edénybe, majd öntsd nyakon az egészet forrásban lévő vízzel. Fedd le, és tedd félre 3 percig, majd szűrd le. Fogj pár gerezd fokhagymát (én ezt is a ládából húztam ki), aprítsd fel néhány szelet sonkával együtt. 

Pirítsd össze egy nagyobb serpenyőben, kevés olajon a sonkát és a fokhagymát, majd dobd hozzá a spenótot is pár pillanatra. Öntsd fel egy kis doboz főzőtejszínnel, és sózd-borsozd ízlés szerint, 5-6 percig rotyogtasd. Ez alatt főzz tésztát, ami lehet spagetti, penne, fusilli vagy amit szeretsz (200-225 g száraztésztát szoktunk ketten egy evésre lenyomni, ha mást nem eszünk) és ha leszűrted, forgasd bele a tejszínes szószba, és már tálalhatsz is. Mi egy olasz cukkinis-spenótos szarvacska tésztát választottunk, és egy deci proseccoval koccintottunk mellé.

Amikor azt mondom, ideális balkon, szerintem mindenkinek más jut az eszébe, az mindenesetre biztos, hogy mérettől és minden adottságtól függetlenül a szabadidő kényelmes, kedvünk szerinti eltöltését szolgálja. A teraszunkat, erkélyünket úgy kell berendeznünk, hogy az nekünk a legkényelmesebb legyen, és a lehető legtöbb ennek megfelelő funkciót ellássa. Igazi édes kihívás maga a kialakítás, az alábbiakban három, itthon gyakoribb esetet járok körbe:

A pöttöm városi luxus
Én egyszerűen imádom a pici, rusztikus vagy mediterrán erkélyeket. Biztosan tudjátok, mire gondolok; ami tényleg csak egy kényelmes, meghitt zug, ahol a reggeli tea/kávé (opcionálisan feles) és croissant elfogyasztása mellett átfuthatjuk a reggeli lapot, esetleg kellemes nyári estéken olvasgathatunk. Ahol egy barátunkkal, vagy a szerelmünkkel egy jó bort kortyolhatunk el egy kis sajt társaságában és jót beszélgetünk a gyertyafényben - persze a sajtot ölben kell fogni, és a palack is bent marad, mert nem tudod már hová tenni.
Ez a stílus számomra teljesen letisztult, egyfajta rusztik-minimál. Kevés, keskeny és légies bútort érdemes a kevésbé zsúfolt hatás érdekében elhelyezni (más nem is fér el egy ekkora balkonon) néhány növénnyel, amelyeket lehetőleg a falhoz, vagy a korláthoz rögzített ládában/edényben helyezhetünk el. A tér intimitását textilekkel, párnákkal mindenképpen lehet –és kell is fokozni. Most nagyon divatos a dolog, főként az építészeti adottságok miatt inkább nagyvárosok apró erkélyein elterjedt.
A képet a shelterness.com-nak köszönjük.

Panelbalkon
Ez az igazi challange. Kb. 10-11 évig én is lakótelepen laktam, így jól ismerem ezt a témát. Nem mindig volt ez divatos, de szerencsére hála a terjedő programoknak és a rengeteg kreatív felújításnak/átalakításnak, ismét reneszánszát éli a panel. Persze nem mindegyik lakás olyan szuper adottságú, hogy erkélye is van (és ha van is, még nem építették be) de ha mégis találunk ilyet, a maga keretei között a berendezés variációinak csak a kreativitásunk (és a pénztárcánk) szabhat határt.
A padló átburkolása, illetve a fal színének megválasztása már nagyon sokat számít, legyünk nyugodtan bátrak. Egy kedves barátom például sötét fa padlóburkolatot választott, amit nagyméretű fehér kavicsokkal szegélyezett, a falakat pedig nagyon halvány tojáshéj színűre festette; így egészen komoly, keleties hangulatot ért el, amit az alacsony bútorokkal, a vizipipájával és ülőpárnáival csak fokozott.
A mellékelt kép ugyan nem erről a balkonról készült, mert a tulajdonosa MÉG nem járult hozzá a kép publikálásához :P de szintén komoly elismerést érdemel. Nem csalás, egy közönséges budapesti panelből lett ilyen csoda, amely egyébként Csap Viktor munkáját dicséri (a kép forrása: www.archilovers.com).

Ha pedig egy olyan lakást választanánk mégis, ahol beépítették az erkélyt, akkor sincsen gond, rengeteg ötletes megoldással találkoztam már erre a variációra is. A kedvenceim a www.adme.ru jóvoltából:
Modern bár/étkező kialakítás:

És a visszafogott északi nyugalom szigete:

A gigantomán szuperterasz
Titkon szerintem mindenki egy hatalmas, jól kihasználható teraszról álmodik (persze aki nem kertes házról, de ettől most vonatkoztassunk el). A balkonok császára, az erkélyek királya többnyire a lakóházak legfelső szintjén található, ahol még a levegő és ugye a napfény is más. A kilátás isteni, persze belátás az nincs. (Na persze, ezt csak úgy tudom elképzelni, ha a ház egy fekete lyukra néz, vagy a Szaharában épült, esetleg valamilyen erőtér védi. Nyilván.) Biztos ilyen is van valahol valakinek, de még személyesen nem találkoztam hasonlóval –én, földi halandó.
A miénk sem kicsi, de azért nem kell túlmisztifikálni. Több szomszéddal is összebiccentünk, már ha észrevesszük egymást, mert jó messze vagyunk (nekem legalábbis, mert nem látok túl jól).
Elsőre beleszerettem a teraszba, de amikor a berendezésre került a sor, bizony elkezdtem kapkodni a levegőt. Egy ilyen nagy térből intim helyet varázsolni (kevés pénzből) számomra nagyon nem könnyű feladat, bár szerintem sokból sem menne annyira könnyen. Az épület statikája, magassága, sőt, már a lift mérete is nagyban meghatározza, mit lehet egyáltalán felvinni. Ha a kényszer tetőburkolat javítás véget ér, és visszakerülnek a bútorok, ígérem hozok saját képet, addig is egy kis illusztráció a http://www.decosee.com jóvoltávól:

Amíg nálunk szomorkás az idő, Olaszországban bizony tombol a nyár. Több alkalommal is volt már szerencsém ellátogatni a Csizma legkülönbözőbb pontjaira, legutóbb múlt héten, de most sem kellett csalódnom. Az étel, a látnivalók és a flóra még mindig kiválóak.

Valamelyik vacsora alkalmával egy üveg Prosecco-t kortyolgattunk, amikor is a beszélgetésünk egy minden alkalommal visszatérő témára terelődött - miszerint egyenesen pofátlanság, hogy vadon, sövényként a semmi közepén is szebbnél szebb növények virulnak.  Felmerült bennem, hogy mivel autóval érkeztünk, akár egy kis elégtételt is vehetnék, de gyorsan elhessegettem a leanderlopás gondolatát. Egészen addig, amíg másnapi kirándulásunk során nem szembesültem a legszebb cserepes rozmaringgal a tűző napon, egy aprócska párkányon, valahol az Isten háta mögött:

Kijózanítóan hasított belém a tudat, hogy előző nap szent meggyőződéssel fejtettem ki, hogy rozmaringot cserépben tartani lehetetlen, ma pedig szembesülnöm kellett azzal, hogy bizony nagyon is lehet. Elhatároztam, hogy kárpótlás gyanánt akkor mégis elégtételt veszek :)

Senkit sem szeretnék lopásra buzdítani mert nem szép dolog, de mentségünkre szolgáljon, teljesen lakatlan területről gyűjtöttünk (a többi tetves volt), de ez a dolgon nem változtat: van néhány szár zsír új olasz leanderem. De mi is velük a teendő? Kicsit vágjuk vissza, és egyik oldalukon alul hántsuk le a szárakat. Vágjuk le a virágokat, rövidítsük meg a hajtásokat, majd tegyük őket vízbe. 

Ha szerencsénk van, a szárak néhány hét áztatás után gyökereket fejlesztenek majd, és az anyanövénnyel azonos, új egyedeket kapunk - amelyek a visszavágás függvényében még idén virágba is borulhatnak: