Minden kertészkedőnek óhatatlanul akadnak kedvencei, amelyek mindig is egy picit nagyobb becsen vannak tartva, vagy kiemeltebb helyre kerülnek, mint más növények. Nálunk több ilyen is van, de a tavaly szerzett magnóliák különösen közel állnak a szívünkhöz, főleg most, hogy ismét virágba borultak.

Az igazi tavasz első hírnökei, még a lombfakadás előtt, március végén ontják hatalmas és illatos, pasztellszínű vagy fehér, liliomra emlékeztető virágaikat. Igazán üdítő érzés gyönyörködni bennük a még eléggé kopár környezetben. A kerttel rendelkezők a nagyobb hely miatt ismét kicsit előnyben vannak, de nagyobb, szélvédettebb, napfényes balkonokon is gyönyörűen fejlődnek ezek a cserjék. Sokan összekeverik a liliomfát a tulipánfával, de a két dolog nem ugyanaz, bár rokonságban állnak egymással méretük, virágaik, illetve leveleik formája is eltérő.

A mi szeretetünk tárgya Kínából ered, a szerzetesek már évezredekkel ezelőtt is termesztették hatalmas virágai miatt. Örökzöld és lombhullató fajtái is ismertek, hazánkban inkább az utóbbi terjedt el, mert jobban viseli a téli, zord körülményeket. Télre én fenyőmulccsal takartam a töveket, és a fal mellé, szélvédett helyre telepítettem őket. Megérte :)

Napos vagy félárnyékos helyen érzi jól magát a magnólia, enyhén savanyú földet igényel, és érdemes lágy vízzel, esetleg esővízzel öntözni – gyakran, mert a gyökerek nagyon érzékenyek a kiszáradásra. Ami azt illeti mindenre, így átültetés előtt áztassuk be, hogy ne tegyünk bennük nagyobb kárt. Érdemes a műveletet árnyékban végezni. A növényünket metszeni nem szükséges.

Külön érdekesség, hogy mivel a virágzás még a méhek ébredését megelőzően történik, a virágokat a rovarok porozzák be. A virágzást követően nem sokkal alakul ki a lombozat, amely ősz végéig tart ki.

Mi vásároltuk a magnóliáinkat, de ha türelmesek vagyunk, akár otthoni körülmények között bújtatással és magvetéssel egyaránt szaporíthatunk. A választott módszer függvényében viszont a gyökeresedésre/hajtásra akár 1-3 évet is várnunk kell, így a legegyszerűbb talán mégis s shopping.

Szerencsére az első mangóm teljes pusztulása nem hagyott bennem olyan mély sebet, hogy elmenjen a kedvem a kísérletezéstől. A mangóhoz is visszatérek még, de amíg az idő jobbra fordul, egy másik egzotikus kedvencemmel, az avokádóval fogok közelebbről megismerkedni.

Gyors infó: az avokádó Közép-Amerikában és Mexikóban honos babérféle. Igen, babérféle :) Több tucat fajtája van, de hazánkban maximum 1-2 féle kapható. A gyümölcse zöld, körte formájú, a héja enyhén rücskös, a magja kemény és csepp alakú vagy gömbölyded. Isteni mártogatók készülnek belőle, mint a guacamole, de a kozmetikai ipar, sőt, a természet gyógyászat is régen felfedezte magának. A fa alacsonyan ágazik el, 10-20 méter magasra is megnőhet. Levelei hosszúkásak, mélyzöld színűek és enyhén fényesek, fonákjuk fakó. A gyümölcs párosával nő az ágakon, ezért az aztékok kedvesen csak herefának hívták. :) máris kedvet kaptál, ugye? Ha igen, akkor csapjunk a lovak közé!

1. lépés: Végy egy avokádót
Jelentem, az alkalmat a februári csapatépítéshez ragadtam meg. A Sales csapattal úgy döntöttünk, az önfeledt iszogatás mellett ezúttal némi sushit készítünk majd magunknak, így bevásároltam hozzá (most egy másik nagyáruházba mentem, mert van olyan, amelyiknek egészen jó a választéka nemzetközi fronton). Sok más mellett a kosaramba avokádó is került, így alkalom nyílt egy újabb kísérletre.

Az első tapasztalat, hogy az avokádó magjához hozzájutni nem bonyolult, főleg ha mangón gyakoroltál idáig. Középen, hosszanti irányban körbe kell vágni a gyümölcsöt, de óvatosan, a mag nehogy megsérüljön.

Ezután ketté kell választani, és ki kell túrni a puha gyümölcshúsból a csepp alakú magot. Vigyázz, csúszik. 
:) Mosd meg, és lehetőleg azonnal láss neki a műveletnek, nehogy kiszáradjon. Nekem sajnos a csapatépítő szusizás miatt eltolódott a dolog, de reméljük nem túlságosan.
A képen látható készletet Diának készítettem össze, a nedves vatta azért került bele, hogy az úton ne száradjon ki a mag; a befőttes tetejébe pedig a fogpiszkálókat rögzítettem.

2. lépés: Gyökereztessük

Ezúttal is alaposan körbejártam a témát, az avokádó ültetésének igazi elméleti szakembere lettem. Két módszert is találtam a vonatkozó „szakirodalomban”, de a látványosabbat választottam – bár elárulom, kicsit szkeptikus vagyok, nem fűzök hozzá sok reményt.

A hagyományos földbe ásós megoldást most félre tettem, és hajtatással próbálkozom. Amire szükség lesz: pohár vagy kisebb befőttesüveg, fogpiszkáló és víz. A magot a csúcsával felfelé kell majd az üvegbe helyezni, a fogpiszkálók pedig arra szolgálnak, hogy a mag ne essen az üvegbe. ügyesen át kell döfni :) ahogyan a képen látható.

Most pedig várakozunk :) Hetente cseréljük a vizet, és mossuk meg a magot is, hogy elkerüljük a benyálkásodását, rothadását.

Elég sok idő eltelt, de nem igazán történt semmi látványos fejlődés. Nem vagyok nagyon türelmetlen típus, de kicsit elkezdtem már gyanakodni, így nekiláttam ismét a kutakodásnak. Meddig kell várni, hogy meginduljon az avokádó csírázása? Pontos leírást a hazai irodalomban nem nagyon találtam, inkább csak külföldi forrásokra tudtam támaszkodni, itt azonban elég sok értelmezhető és kézzel fogható információ volt.
A tapasztaltabbak szerint átlagosan 8-10 hét szükséges, hogy valami látszata legyen a dolognak, de nálunk ennél lényegesen több, akár fél év is eltelhet, mire kihajt a mag. Szerencsére néhány nappal később az egyik magom felhasadt, és a lukban már lehetett is látni, hogy az ok a hajtás maga. A szokásos heti lemosásnál az aljáról lepotyogott a kemény barna réteg is, így most repedt is, illetve kilóg a feneke, de legalább nő.
Bizonyára benned is felmerült a kérdés, hogy nálunk miért ennyire lassú a folyamat? Az ok egyszerű, amire ismét Gigi hívta fel a figyelmem. A gyümölcsök mivel messziről kerülnek hozzánk, még kicsivel érés előtt szüretelik, illetve ezt követően hűtőházakban tartják, ami gátolja a csírázást. Ennyi :)

Miután előtört a gyökér, a kezdeti lassú és unalmas folyamat teljes ellentétére kell számítani. Elképesztő tempóban várható a fejlődés, napról napra vátozik és növekszik a növény.
Ha szerencsések vagyunk, már a folyamat legelejét is nyomon tudjuk követni mert kiszélesedik a hasadék, és hamar megpillanthatjuk magát a hajtást is a levélkezdeményekkel, de napokon belül megnyúlik a szár, előbújnak a levelek - és persze közben szépen fejlődik a gyökérzet is.
Nem minden esetben reped ketté a mag, ez is teljesen normális, és ugyanúgy szép növényünk fejlődik, csak egy pár napot várnunk kell, amíg előtör a hajtás, és látványos lesz az eredmény.

3. lépés: Metszés

A fiatal növény elég rosszul tudja felvenni a vizet, így nyugodtan várhatunk még az elültetéssel. A külföldi szakirodalom szerint "15-17 cm magasságig növesszük, majd ha elérte a kívánt méretet, vágjuk vissza 8 cm környékire. Ezzel elősegítjük a növekedést, illetve az új hajtások kialakulását. Ha ezt követően ismét eléri a csemete a 15-17 cm-t, elültethetjük végre". Nem is tudom :D inkább csak növesztem, és elültetem, ha már elég erősnek tűnik.
 

Több próbálkozásom volt már korábban konyhakert témában, sikerrel neveltem a balkonon többek közt brokkolit, hagymát, szárzellert, paprikát, paradicsomot is. Eddig tulajdonképpen az összes akcióm sikeres, de esetleges volt, idén viszont megpróbálok némi tervszerűséget belecsempészni a dologba.
Sokat kutakodtam a neten a témában és arra jutottam, paradicsomot, paprikát, hagymát, fűszernövényeket, zöldborsót, dísztököt, cukkinit és patiszont (ezt a word patisszonra javítja- és igaza is van, de joggal kételkedtem, tekintettel, hogy a zártkörűsítést konzekvensen zártkörűsízésre cserélné, aminek ugye sok értelme nincsen. Ha nem hiszed, próbáld ki, pedig csillagtököt írok :P - a blogger) mindenképpen fogok ültetni.

Teszek egy próbát, és amit lehet, magról kezdem nevelni. Persze nem várok csodát, biztosan néhány esetben vásárolt palántákra kell majd fanyalodnom. Ilyen apró mennyiségben valószínűleg ha nem bíbelődnék a magokkal, hanem rögtön palántákat vásárolnék anyagilag jobban megérné a dolog, de ez most az én harcom, bármilyen kis satnyák is lesznek, nem a költséghatékonyságról és a létfenntartásról szól a dolog. Balkonrambo vagyok, mert ez nekem a színtiszta élvezet, jobb, mint a szürke 50 árnyalata.. Nekem. Mostmár.

Van egy halvány bája a dolognak, amikor rádöbbensz, teljesen más vagy, mint tíz éve, de szerencsés akkor leszel, ha azok, akik a legfontosabbak Neked, veled változtak. Tíz éve Timivel, a legjobb barátnőmmel pasikról, bulikról dumáltunk néhány pohár jó bor mellett, ma pedig akkus porszívókról és férjekről chatelünk a viberen, és más városban, de együtt kortyolunk az italunkba. Régen dögös ruhákat küldtünk egymásnak mms-ben, ma dobunk egy mailt a kibújt tavaszi hagymásokról, virágzó hibiscusokról lőtt képekkel :) igen, legalább a képek minősége változatlan.  

A fényéves elkalandozás után visszatérek a földre. A legtöbb vetőmagot idén áruházakban vásároltam. Klasszikus kis papírzacskósok színes nagy képpel, egyszerű leírással és piktogramokkal - adjunk nekik egy esélyt. Minden esetben a tasakok hátoldalán feltűntetett utasításokat követtem. Január/februári vetéssel három növénytípust találtam a kupacban: metélőpetrezselymet (amely egész évben vethető), hegyes erős paprikát (no comment elefántormány fantázianévvel), illetve futómuskátlit. Nem igazán rajongok a muskátliért, de egy ekkora teraszon néhány tő pont el fog férni. Különösebb macera pedig nincsen vele - csak folyamatosan takaríthat utána az ember, az pedig nem a kedvenc időtöltésem.

Múlt hétvégén tehát a leander magok elültetésével egy időben az első körös vetőmagok is a földbe kerültek. Ebben az esetben is papír nevelőtálcákat és műanyag tetős mini üvegházat használtam. Picit kisebbek a papírkapsznik (maguk a magok is), 2x3-as bontásban. 4 férne a dobozba, de most csak 3-ra volt szükségem.
Palántaföldet használtam, ami konyhakerti zöldségeknek is megfelelő, de most nem kevertem bele semmit, a gombaölés ezúttal is elmaradt. 

A jobb minőségű vetőmagok egyébként kapnak vegyszeres kezelést, amely vízzel történő érintkezéskor oldódik, és megvédi a különböző gombáktól (de ezek most tudomásom szerint nem olyan jó minőségű vetőmagok voltak, illetve a csomagoláson sem utalt erre semmi). A vizes permetezést követően az ujjammal tömörítettem a földet, és a magokhoz tartozó leírás szerinti mélységbe pottyantottam őket, majd eltemettem és ismét permeteztem. Nagyon fontos, hogy rendesen szellőztessük a dobozt, mert ha nem így teszünk, hamar megjelenhet a nedves papíron a penész, az pedig nem túl jó. Sőt, nagyon rossz. Kis fa pálcikákkal jelöltem, melyik kapszniba milyen mag került, nehogy aztán 

összekeverjem, és a virágágyásba a paprika kerüljön :) Négy nappal később az erőfeszítéseim máris megtérülni látszottak; a muskátli már ki is dugta a fejét. Szívmelengető volt felfedezni, miközben a reggeli teámat kortyolva azon szomorkodtam, hogy kint már megint esik valami, hideg van és továbbra is minden szürke. Kezdem megkedvelni ezt a muskátlit! (kép fent)

A nyolcadik napon kikeltek a metélőpetrezselymek, 10 nap elteltével a paprikák is. Kicsit aggódtam, mert nem volt túl meleg nálunk, de elégnek bizonyult, még egy pici napsütést is kaptak :)

Január végén járunk még csak, de már alig várom a tavaszt, hogy heti pár órára visszavonulhassak a saját kis világomba, és megint tegyek vegyek kint a jó levegőn - mert bár számomra is meglepő, a város fölött egész jó a levegő.

Persze télen is vannak teendők, amik miatt azért kicsit lázban égek (és ez nem a leanderek leveleinek egyenként, szappanos vízzel történő átmosása takácsatkák eltűntetése céljából - a blogger), hanem lassan itt az ideje a gondosan, előre eltervezett módon az idei magok elvetésének, palánták, magoncok nevelésének. Látványos és érdekes dolog, biztos vagyok benne, hogy kisgyerekkel is jó muri lehet. Az első paciensem idén is a leander lesz. 
Bár a növény szaporításának nem a magvetés a leglátványosabb és leggyorsabb módja, mégis egyre népszerűbb, mivel a szárdugványozással ellentétben így az anyanövénytől eltérő tulajdonságú egyedeket kaphatunk. Nem ez lesz az első próbálkozásom, a tavalyi eresztésből néhány telel, sok pedig gyakorlatlanságom áldozatává vált :) így már a korábbi tapasztalatokkal felvértezve vágok bele, bízzunk a legjobbakban!

A hosszúkás magházat még ősszel leválasztottam a növényről, ami a napokban érett be (hasadt fel). Sok sok friss, nagy és egészséges magom van most, amik közül néhányat egy kis üvegtégelybe szórtam, hogy megindítsam a csírázást. A tavalyi magjaim nem voltak ennyire frissek, napokig kellett áztatnom őket, mire megindultak. Ezzel ellentétben idén egy nap alatt kibújtak, szerintem ez jó jel :)


Tavaly megvártam, amíg a kikelt magok lesüllyedtek az üveg aljára, ledobták a házukat, majd két sziklevelet hajtottak - ekkor óvatosan kivettem, és elültettem őket.
Sajnos elég sérülékeny a gyökérke, főleg ha felkunkorodik - így idén másik utat választok. Pár nap múlva elültetem őket, így nem kell megsanyargatnom az érzékeny gyökereket, hanem a saját tempójukban tudnak majd növekedni. Állítólag rögtön földbe is vethetőek (balkonföld és homok keverékét ajánlják; átlátszó, alul lukas műanyag edénybe vessük a magokat kb. 1x1 cm közzel, takarjuk 1-2 mm földdel, fóliázzuk le, tartsuk nedvesen -  meleg, világos helyre célszerű tenni) és elvileg pár napon belül így is kikelnek, de ezúttal tutira megyek. 

Magok a cserépben

Jelentem, eltelt a pár nap - igazából jópár is, a naptár közben februárra fordult, és a dolog nem tűrt már halasztást. A hétvégén szokás szerint jól álltam szabadidővel (kiállítottunk az esküvő kiállításon), de szombaton annyira szépen sütött kint a nap, hogy nem tudtam ellenállni egy kis magozásnak. Nem tartott 20 percnél tovább a manőver, hozzá teszem, idén profin rákészültem a dologra, a szokásos lefóliázós megoldás helyett a karácsonyra kért /és kapott/ műanyag palánta nevelő házakkal és papír nevelőtálcákkal dolgoztam. Ezeknek elméletben az lesz az előnye, hogy a papírkapsznival együtt lesz átültethető a növényke, nem kell a gyökérzetet sanyargatni a műanyagból való eltávolítással. Meglátjuk.

Na, tehát. Teljes harci díszben és a férjem kerti cipőjében kivonultam az erkélyre, kipakoltam mindent jobbhíján (kellene egy munkaasztal?!) a párkányra, és megtöltöttem az edényeket földdel. Szerencsére nem volt fagyott, így elég volt egy kis idő, hogy jól átmelegedjen odabent. Klasszikus leanderföld és tápanyagban gazdag palántaöld keverékét használtam, amit az ujjammal tömörítettem, permetezővel megnedvesítettem. 
A profik ilyenkor még különböző gombaölő szereket is használnak, hogy megelőzzék a leggyakoribb gombák okozta (pl. palántadőlés) betegségeket, de én ezt nem tettem, így csak magamra vethetek majd, ha dőlnek a palántáim jobbra-balra, mert a gombák módszeresen elfogyasztották a gyökereiket :) Bízom a statisztikában, a nagy számok törvénye alapján biztos marad majd valamennyi. Nálunk farkas törvények uralkodnak, így a gyengéknek veszniük kell!!!

Miután a földet előkészítettem, óvatosan kihalásztam a kicsírázott magokat, kiválogattam a legerősebbeket* (a többitől fájó szívvel megváltam). Nagy lesz a jólét, most minden növényke külön kapsznit kapott. Szúrtam egy kis lukat a földbe, hogy így a gyökérkezdeménnyel lefelé tudjam elhelyezni őket - majd pár miliméter földdel elfedtem mindet egyenként, és ismét vízzel permeteztem, most pedig várom az eredményt. Naponta kétszer permetezem őket, viszont a szellőzésre oda kell figyelni, mert ebben a fázisban hajlamosak bepenészedni. 

Kitekintő; albínó leander?

A kicsírázott mag közel sem 100%-ig jelenti azt, hogy a növénykezdeményünk életképes lesz. Bár idén még nem volt rá példa, így most képet nem tudok megosztani, de tavaly néhány kikelt példágy nekem is "albínó" lett. Ez annyit jelent röviden, hogy hiányzott belőlük a zöld színt is adó klorofil. Sajnos ez azt jelenti, hogy a szóban forgó növénykék bizony minden esetben el fognak pusztulni, mert képtelenek a fotoszintetizálásra. Amíg a sziklevelek táplálják őket növekednek, de ezek leszáradása után a növény elenyészik. (Nagyon tudományosnak hangzik, de kábé ötödikes biológia lehet, így próbálok nem elájulni magamtól)

Bizobyára találkoztatok már Ti is a hiperek polcain ezzel a nagy, pirosas-sárgás, sűrű húsú, édeskés gyümölccsel. Nem tudom, hogy hogyan vagytok vele, én nagyon szeretem - rengeteg módon felhasználható (kevésbé gourmand látogatóimnak a nyári időszakban kapható BK smoothie-t ajánlom az íz kipróbálásra, mennyei, mégha gyümölcsöt nem is biztos, hogy látott).

De lépjünk is tovább; a neve hallatán is egyértelmű, hogy ez a növény egzotikus, tehát annyi köze lehet kis hazánkhoz, mint Beethoven művészetének Fekete Pákóhoz. Egy meglehetősen méretes, akár 20 m magasra is növő fáról beszélünk. Nem fagytűrő - ez okozhatja az első problémát hazai nevelésnél, illetve türelmetleneknek sem ajánlott - megfelelő körülmények közt tartva is alsó hangon 6 év, mire termővé fordul. Egy próbát minden esetre megér, bízzunk benne, hogy a sok belefektetett energiát egyszer sok szép rózsaszín virágával hálálja meg :)

1. lépés: Végy egy mangót
Én a saját fának valómat egy nagy áruházláncban szereztem be, de ez bizonyára a téma szempontjából teljesen irreleváns. Jó esetben edd meg a gyümölcsöt, vagy készíts belőle valami finomat - a lényeg, hogy a magját amennyire lehet, tisztítsd le. A külső meg egy viszonylag nagy, kagyló alakú, kemény dolog, így némi izommunkára biztosan szükség lesz.
Nekem megvan az ilyen munkákra az emberem, mert hátő.. elég ügyetlen vagyok. A hasonló műveleteket, ahol könnyen megvághatom magam, mindig a férjem hajtja végre. Óvatosan a keskenyebbik felét nyissuk fel késsel vagy ollóval, és óvatosan feszítsük szét annyira, hogy a belső magot sérülésmentesen ki tudjuk szabadítani. Ez is elég nagy, így jókora lukra lesz szükség. A belső mag ha töpörödött és barna, vagy ha megsérült, sajnos új alanyt kell keresni.

2. lépés: Magot a cserépbe
A mangó nem annyira macerás, mint a citrus félék. A közepesen tápanyagdús, de jó vízelvezető földben tökéletesen elvan, vízigénye is csak közepesnek mondható - persze csak ha már megerősödött. A magot élére állítva helyeztem a földbe, és a jó háromnegyedéig temettem be. Fontos, hogy állandóan melegben legyen  (24 fok alsó hangon) és mindig nedves maradjon a földje. Egy egyszerű műanyagcserepet használtam, amit lefóliáztam, majd naponta szellőztettem pár órát. Jobbaknak már akár 10-12 nap alatt  is kihajthat ideális körülmények közt, nekem ehhez több, mint két hét kellett. Nem biztos, hogy télen célszerű bíbelődni vele :) Lényeg ami lényeg, hogy a kis Alien kidugta a fejét, lassan fölegyenesedik majd, és jöhet a következő lépés.

3. lépés: Kezdjük elölről
Sajnos a mangó projektem a kiteljesedése előtt teljesen zátonyra futott, mondhatni kataklizmikus volt a pusztulás. A diagnózis: módszeres tőzeglégy(lárva) támadás. Hogy megelőzhető lett volna? Abszolút.
Sajnos a vásárolt jó minőségű földekben is találhatóak peték, gombák – nagy valószínűséggel így sikerült behurcolnom a lakásba a tőzeglegyeket is. A kifejlett példány olyan, mint egy kövér kis muslica, inkább csak idegesítő, de már nem okoz pusztítást. Ellenben roppant szapora, és a néhány milliméteres lárvái nem válogatnak. Szeretik a porózus nedves talajt, a magas páratartalmat, és a korhadékokat élik fel a növény gyökereivel egyetemben – egy ázott mag valódi csemege volt nekik. Mit lehet tenni?

• A virágföld előzetes hőkezelése
• Vegyszeres irtás 

Nem estem azért annyira kétségbe, minden bizonnyal újra megpróbálom :)