Nagyon szuper érzés, ha az ember növényei szépen díszítik a teraszt, és nap, mint nap lehetőségünk nyílik gyönyörködni a virágokban, különböző termésekben. Lehet valami ennél is jobb? Szerintem lehet; ha a növényeket magunk is szaporítottuk. 
Ezzel persze spórolhatunk is, de a dolog szépsége számomra inkább a kihívásban, magában rejlik. Nem könnyű feladat egy kertészetben vásárolt növény életben tartása sem, de dugványozása vagy magról történő felnevelése talán kicsit nagyobb büszkeséggel tölt el, és jobban a szívünkhöz is nő egy adott növény. Hoztam néhány tippet, hogy mivel is érdemes elsőként kísérletezni, mielőtt valaki komolyabb fába vágná a fejszéjét :)

Árvácska

Ehhez a művelethez mindenképpen kell rendelkeznünk már néhány tő, már virágzó árvácskával. A virágzást követően tavasztól késő őszig) beérik a magház, és egyszer csak kipattan, előbújnak az érett barna magok. Koratavasztól szedhetjük a magokat, és szórhatjuk is el ágyásba, ládába (esetemben leanderek, fák alá aljzatnövénynek mulcsozás helyett). A félárnyékos helyet jobban meghálálják, erős tűző napsütésben sajnos hajlamosak megégni, de egyébként nincsenek komoly igényeik.
Jó tudni, hogy az árvácska kétnyári, így az idén kelő és virágzó tövek jövőre is megörvendeztetnek majd, illetve az elszóródó magok is hamar kisarjadnak. 

Ez a módszer tökéletesen beválik, de ha tudományosabbra vágysz, ajánlom korábbi cikkemet: http://balkongaz.reblog.hu/ketnyari-kedvenc-az-arvacska

Muskátli
Többször is hangsúlyoztam, hogy a muskátli nem tartozik a kedvenceim közé, de mivel hely van, így bekerült a repertoárba. Foghatunk nyár közepétől magokat, amiket januárban meleg környezetben elültethetünk, és palántaként májusban a megerősödött növényeket kiültethetjük:
Persze van megoldás a türelmetleneknek is; tavasszal és ősszel a szárdugványozás tökéletesen működik. 
Futómuskátli esetében a levágott hajtás alsó pár levelét, bimbóit távolítsuk el, és szúrjuk virágföldbe. Félárnyékban tartsuk, ne engedjük kiszáradni – néhány hét alatt meggyökeresedik szépen, és az eredeti növényünkkel azonos jellemzőkkel bíró klónt kapunk.
Álló muskátlinál az eljárás azonos, de levágás után kicsit hagyjuk pihenni a dugványt, 1-2 nap elteltével ültessük csak el. Sokan üvegben gyökereztetik, ez is működőképes.

Leander
A leander szaporításának is több cikket szenteltem már. Magról, illetve szárdugványról is szaporítható; első esetben különböző növényeket kaphatunk, a másodikban a donornövénnyel megegyezőt. A leander virágzás után hosszú magházat hozhat. Ezek télre érnek be, és hasadnak fel, amikor is előtörnek az ejtőernyős magok. Ezeket csíráztassuk egy pohár vízben, majd kétleveles állapotukban óvatosan ültessük el. Néhány év biztosan eltelik az első virágzásig, de kellemes meglepetések érhetnek :) Bővebben csak elszántaknak: http://balkongaz.reblog.hu/madarat-tollarol-leandert-magjarol
Türelmetlenek gyökereztessenek egészséges dugványt, ezek még az adott évben virágba borulhatnak: http://balkongaz.reblog.hu/italiabol-jottem

Varjúháj

Nagyon szimpatikus sziklakerti növény, mert gyakorlatilag teljesen igénytelen. Mindenféle talajban, gyakorlatilag minimális öntözés mellett, tűző napon is csodálatosan fejlődik. Nagyon széles fajtaválasztékú, de tőosztással mind szaporítható. Tavasszal öntözzük meg alaposan, és ássuk ki, válasszuk szét, és ültessük külön a töveket. Nyár végére szépen bebokrosodik :) Persze ha letépünk egy levelet róla, és elfeledkezünk erről, akkor is érhetnek meglepetések. Nem imádnivaló? Valószínűleg szaporasága miatt az egyik legmérsékeltebb árú dísznövény.

És egy kakukktojás, a menta

Nem kifejezetten virágai miatt neveljük, de számos pozitív tulajdonsága van. kiváló szörpökbe és limonádéba, isteni illata felfrissít, de a kártevők és szúnyogok kifejezetten nem kedvelik. Ha tehetném, mindenhová mentát tennék J gyakori metszést igényel, hogy szép bokros maradjon, illetve öntözzük bőségesen. Aljnövényzetnek is kiváló, de nagyon szapora, ilyenkor komoly odafigyelést igényel, ne nyomjon el minden mást maga körül. A menta levágott szár gyökereztetéssel gyorsan, nagy mennyiségben szaporítható:  http://balkongaz.reblog.hu/fuszernoveny-egyszeregy---menta

Rossz hír; menthetetlenül beköszönt az ősz, lassan az első jeleit bizony fel lehet fedezni. Rövidülnek a nappalok, tehát hamarabb jön a gyerek haza a játszóról, jobb filmeket adnak a tv-ben (amiket persze nem tudsz megnézni, mert dolgozol, vagy mivel esik, a gyerek ki se ment a játszóra, így esélyed sem volt), meg kell venni már tényleg azokat a rohadmányos tanszereket is.. Sőt, bimbós a krizantém, az első korai virágai ki is nyíltak. 

Mivel a meteorológiához nem igazán konyítok, a suliból szerencsére kinőttem, gyerekem pedig még nincsen, nézzük talán a krizantémot akkor jobb híján :)
Bizony ez a virág az ősz jelképe. Méltatlanul társítjuk azonnal a temetőkhöz, kertben, balkonládában vagy dézsában kevés gondoskodás mellett is remekül mutat. Nagyon sok fajtája van, változatos színű, formájú és méretű egyedekből választhatunk. Nem is olyan régen megjelent a gömbforma, ami sokat lendített a virág népszerűségén. Részemről régen tucatszám vásároltam, de csak most tűnt fel, hogy egyes fajtái télállóak, amik bizony tavasszal főnixként kelnek életre hamvaikból balkonládában is. Mondanom sem kell, ez nem is kis örömmel töltött el; ennyivel is kevesebb munkám volt. 

Bár az itthon kapható cserepes példányok enyhén mérgezőek (ne rágcsáljuk őket, mert hányást, émelygést okozhat), Japánban és Kínában speciális, fogyasztható fajtáikat teaként, esetleg salátában előszeretettel fogyasztják. A Távol-Keleten ráadásul a krizantém nem az elmúlás, hanem a boldogság, a hosszú élet jelképe, szerintem tekintsünk így rájuk mi is!
Itthon kora ősztől tél elejéig gyönyörködhetünk a szépséges virágokban. Ha elnyíltak, és beköszönt a tél, ne vágjuk vissza a növényt (az esőzések, vagy hólé hatására elrothadhat) a töveket takarjuk mulccsal, kerti lombbal.
Tavasszal, ha a nagy fagyok elmúltak, távolítsuk el a takarást, és az elszáradt részeket vágjuk le, nagyon szépen ki fog hajtani, és megnövekszik.

Ezt leszámítva komoly gondoskodást nem igényel növényünk; 6 pár leveles állapotában visszacsipkedhetjük kicsit, hogy bokrosabb legyen, de ez ízlés dolga. Viszonylag mérsékelt vízigényű, viszont csak teljesen napos helyen fejlődik szépen. Tartsuk gazmenteen, és már csak élveznünk kell munkánk gyümölcsét. Nem is olyan bonyolult, ugye? 

A paradicsom számomra nagyon megosztó kérdés; már az is, hogy egyáltalán zöldség-e, vagy gyümölcs. Lényegében a növénytan nem is ismer ilyen fogalmakat, csak termést illetve áltermést, így más jellegű megközelítésből lehet csak érvelni. Szerintem zöldség, amit egyébként egy amerikai törvény ki is mond :D

Ami azonban kétségtelen, hogy a paradicsom (még ha a termését nem is eszem meg szívesen) roppantul könnyen nevelhető és hálás növény, kifejezetten ajánlom azokak, akik sikerélményre szeretnének szert tenni. Tartani tehát szeretem, a család pedig eszi is ládaszámra. A magról nevelős, palántázós módszer mellett http://balkongaz.reblog.hu/paradicsomot-a-balkonra
kevesebben tudják, hogy tökéletesen nevelhető hajtásdugványokról is. Ez hasznos, tekintettel hogy az elburjánzott hajtásokat mindig le szoktuk törni, hogy ezzel is a növekedés helyett a gyümölcsök érlelésére sarkalljuk a növényt.

A nyár közepén kimetszett erős hónaljhajtásokat vagy levágott csúcshajtásokat simán csak zöldségfölddel feltöltött külön cserepekbe tegyük, és öntözzük. Jobb a gyökeresedési arány, ha félárnyékos helyen hagyjuk a növényeket megerősödni.

Ha nem hiszed, tedd a levágott paradicsomhajtást egy pohár vízbe, és láss csodát :) Ideális körülmények közt hamar, akár 10 nap elteltével meggyökeresednek. Ezt követően virágokat, gyümölcsöt is fognak hozni, amelyek már jócskán a paradicsom növényünk letermése után várhatóak, időjárás függvényében akár októberben is szüretelhetünk még. Ha a tél beálltáig nem értek be a termések nem baj; vágjuk le levelestül a fürtös hajtást, és akasszuk fel a konyhában, spájzban, szépen után érik.

Tavasszal sokat gondolkodtunk, hogy milyen gyümölcsökkel lenne érdemes még próbálkozni, tekintettel hogy hellyel bőségesen meg vagyunk áldva. Végül úgy döntöttünk, veszünk többfélét, és majd ami beválik, azzal fogunk tovább kísérletezni. Ezt a módszert egyébként virágok ültetése esetén is bátran ajánlom, ki kell tapasztalni, hogy mi az, ami szépen megmarad, és még tetszik is. De térjünk vissza a gyümölcsökre, azon belül is a bogyósokra.

Egy tő málna, és egy tő szeder palántát ültettem el márciusban. Ami már az első pillanatban szembetűnő volt, hogy a szeder a málnával ellentétben tüskementes fajta (legalábbis van belőle ilyen is, ezt érdemes választani). Ez nagyon hasznos információnak bizonyult, az utóbbival sajnos számos alkalommal összetűzésbe kerültem :) 
Kisebb méretű, vagy keskeny térbe, esetleg kisgyerek mellé a málnát nem ajánlom, magam is le fogok mondani róla, kell a fenének a sok véres találkozó :) Bár elég hasonlóak az igényeik, nálunk a fekete szeder sokkal szebben is fejlődött, így eldőlt a kérdés, szeder lesz és kész.

Ültetés. Viszonylag nagy helyigényű a jószág – és nem csak a növesztett indáira gondolok most. Mély, nagy edényt igényel, jó vízáteresztő, tápanyagban dús földdel. Ültetés előtt a kerti földet érdemes némi marhatrágyával összeforgatni, majd rendszeresen tápoldatozni.
A szeder kúszónövény. Ez azt jelenti, hogy hosszú indákat növeszt, de magától mindenhol nem tud megkapaszkodni, biztosítanunk kell valamiféle támasztórendszert is, ha jól akarunk gondoskodni róla. Vízigényes, így mindennapos locsolást is igényel, ha dézsában fogjuk tartani. 

Jó tudni, hogy az ágak két évig élnek, és a második éves ágak válnak termővé (a málnához hasonlóan). A letermett ágakat a szüretet követően tőnél vágjuk le.
Metszeni szükséges a szedret, mert bizony nagyon el tud kanászodni. Néhány hosszabb ágat hagyjunk meg mindenképpen, de nem csak a felfelé, hanem az oldalra igyekvő új hajtásokat is vágjuk vissza kb 25 cm hosszúra – első sorban nyár végén, ősszel – így a fejlődő rügyek a hajtások „hónaljában” szépen meg tudnak erősödni, ezekből nőnek következő évben a termőágak. Az ágakat legyezőszerűen rendezzük el és rögzítsük, ez a legpraktikusabb, és esztétikus is. 

Természetesen a szabadföldi példányokat másképpen szükséges gondozni -így metszeni is, de akármekkora is a terasz, ott mindig „csak” szoliter növény marad. Nekünk nem csak a terméshozam számít, de persze az is fontos :) azt javaslom, mindenki tapasztalja ki, mekkorának szeretné, de egy-másfél méternél alacsonyabbra nem érdemes visszavágni a hosszú meghagyott ágakat, mert úgy csak álmodhatunk bármilyen termésről. Ha nem fér el, válasszunk inkább valami mást, például áfonyát: http://balkongaz.reblog.hu/tarts-afonyat-a-balkonon-de-csak-ha-elszant-vagy

Említettem, hogy vízigényes, de emellett a meleg, szélvédett helyeket kedveli. Viszonylag jól viseli a téli fagyokat is, csak az extrém hidegek szokták komolyabban károsítani; a városban viszonylag biztonságban tudhatjuk szedrünket, ideális évelő lehet.
Ha szaporításra adnánk a fejünket, sajnos a levágott szárak gyökereztetésével nem fogunk sikerrel járni. Két lehetőségünk marad; az egyik a fejbújtatás. Ekkor augusztus elején a már szép terebélyes növényünk új hajtásait visszahajtjuk a földig, és elássuk. Néhány hét alatt a hajtáscsúcsok gyökeret eresztenek, és hamar megerősödnek. Következő tavasszal választhatjuk majd el ezeket az anyanövénytől, és kezdhetnek önálló életet. 

Persze önmaga is dönthet úgy, hogy szaporodik; de ez balkon körülmények közt nem annyira jellemző. Kártevők nem pusztították, így nagyon is nekem való :) magát a gyümölcsöt is csak dícsérni tudom. Isteni ízű, C- és B6 vitamin forrás, ezen felül vasban is gazdag. Július végén, augusztus elején már szüreteltünk, ültetésre pedig ősszel ismét lesz lehetőség.

Sajnos óhatatlan, hogy a leggondosabb balkonkertész is előbb vagy utóbb valamilyen kártevővel szembesül, ami megkísérli keresztülhúzni számításait. Számos helyről bukkanhatnak fel ezek a bosszantó lények; tudtunkon kívül új növénnyel vagy virágfölddel mi magunk is haza vihetjük őket, de a szomszéd erkélyről, vagy egy erős fuvallattal is megjelenhetnek nálunk. Vannak olyanok, amelyek ellen beválnak a házi praktikák, de bizony néha sajnos vegyi fegyverekkel kell felvérteznünk magunkat. Vegyük most szemügyre az egyik leggyakoribb, legnépesebb ellenséget, a tetveket:

• Levéltetű

Szárnyas, szárnyatlan, fekete vagy sárga, esetleg zöld. Igen csak népes és változatos nemzetség, ráadásul elég nagy számban is vannak jelen, így velük bizonyára mind találkoztunk már. Átlagosan 1-2 mm nagyságúak, így legalább szemmel könnyebben felfedezhetőek.

Némely fajta specializálódott, így a rózsák vagy leanderek dedikált típussal is rendelkeznek, de vannak kevésbé válogatósak is „szerencsére”. 
Közös pont, hogy táplálkozásuk során egy édeskésnek mondott anyagot választanak ki, amit mézharmatnak nevezünk. Ezt a hangyák előszeretettel fogyasztják, így ha valamely növényünkön lecövekeltek, az okot adhat a gyanúra. A mézharmat cseppeken gombák is megtelepedhetnek, és sötét bevonatot képeznek rajta – ez a korompenész.

Nem szabad halogatnunk a védekezést, roppantmód szaporák is; ha csak szórványosan tapasztaljuk a támadást, vágjuk le a fertőzött növényrészeket. Ha nagyobb a baj, de kisebb a növény, jó megoldás lehet a szappanos vízzel történő levelenkénti lemosás.

Ha permeteznünk kell, egy fertőzött levelet tegyünk zacskóba, alaposan zárjuk le, és kertészetben kérjük ki szakember tanácsát a megfelelő vegyszerről.

• Pajzstetű

Változatosak szintén, ráadásul még specializálódnak is.  3-5 mm méretükkel viszonylag nagyobbak, viszont roppantul szívósak, nehéz megszabadulni tőlük.

Sokszor az az érzetünk támadhat, hogy a növény részét képezik, de ne tévesszenek meg. Az új kinövés vagy pukli a leggyakrabban pajzstetű lesz, hidd el.Nálunk első sorban a kecskerágókat és az orchideákat sanyargatják, de leandereket, dísznövényeket is célba vehetnek. Gyorsan elszaporodnak, így nem szabad késlekedni a védekezéssel.

A legjobb védekezés mindig a megelőzés; alaposan vegyük szemügyre a kiválasztott növényt, mielőtt haza vinnénk. Ha mégis megveti a pajzstetű a lábát, cselekedjünk minél előbb.

Első lépés a karantén! Különítsük el azonnal a fertőzött növényeket. Vastaghúsú levelek esetében szappanos vizes vattával, határozott mozdulattal húzzuk le a tetveket ügyelve arra, hogy ne sértsük meg a felületet, majd egy másik vattával töröljük szárazra. Denaturált szesszel is el lehet végezni a lemosást, de a szappanos víz is jó, ráadásul egy szappan akad is otthon mindig.

Sajnos a vegyszeres permetezés a tetvek viaszos pajzsa miatt kevéssé hatásos, ha növényvédő szert választunk, első sorban a felszívódóak lesznek célravezetőek. Kérjük ki szakember tanácsát az alkalmas szer kapcsán, viszont a permetezést csak nyílt térben végezzük el.